Scarlett elvált, egyedülálló anya volt. Vágyott arra, hogy újra rátaláljon a szerelemre, de úgy tűnt, minden hiábavaló. Furcsa módon mindez megváltozott, miután talált egy Valentin-napi üzenetet a gyermeke pelenkás táskájában!
Scarlett háromgyermekes, egyedülálló anya. A férje elhagyta őt, miután teherbe esett a harmadik gyermekükkel.
A válás után Scarlett összetört, azonban a gyermekei miatt erősnek kellett maradnia. Egy ideig abban talált vigaszt, hogy a lehető legjobb anya lehetett a gyermekei számára.
Elfoglalta magát a munkával és a gyermekei nevelésével. Amellett, hogy teljes munkaidőben dolgozott, a gyerekek életének minden területén aktívan részt vett, vezette a szülői értekezleteket, és soha nem hagyott ki egyetlen iskolai koncertet vagy programot.
Scarlett csodálatos, odaadó anya volt. A szíve azonban vágyott a szerelemre. Bár nagyon szerette gyermekeit, az irántuk érzett szeretet nem tudta betölteni azt avágyát, hogy ismét legyen egy kis romantika az életében.
A válás óta már évek teltek el. Így, miután végre időt szakított arra, hogy meggyógyuljon a férjétől való különválásból, Scarlett úgy döntött, hogy újra ad egy esélyt a randizásnak.
Az első randevúja egy vacsora volt egy férfival, Steve-vel, aki a munkahelyén dolgozott. A férfi már néhány hónapja randira hívta, de ő mindig kifogásokat talált. Végül elfogadta a meghívást. A dolgok azonban nem alakultak jól..
“Szóval, most, hogy végre kihoztalak az irodából, mesélj magadról!” – mondta Steve.
Az étterem kicsit túl extravagáns volt Scarlett ízlésének, de csodálta a férfi igyekezetét.
“Öhm… nem is tudom. Mit szeretnél tudni? Azt már tudod, hol dolgozom..” – szabadkozott Scarlett kuncogva.
“Szívesen megtudnék rólad mindent” – jegyezte meg Steve bájos mosollyal.
“Nos, először is, elvált vagyok. Úgyhogy bocsáss meg, de egy kicsit berozsdásodtam ebben az egészben” – mondta Scarlett.
“Nagyon jól csinálod. Régóta várok erre, úgyhogy készen állok bármire. Van gyereked?”
“Igen, van” – válaszolta Scarlett egy emlékező mosollyal. “Három gyönyörű kis…” – kezdte Scarlett. Mielőtt azonban befejezhette volna a mondatot, Steve ki köpte az italát.
“Viccelsz velem?! Igazán érett vagy, Steve!” – Scarlett felkapta a vizet, felállt és távozott.
“Sajnálom! De, három?!” – Steve visszavágott…
Scarlett következő pár randizási próbálkozása sem sikerült fényesen. Úgy tűnt, minden ember, akivel találkozott, nehezen fogadta el, hogy három gyereke van. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a randizás több gondot okoz, mint amennyit megér.
Valentin-napon a bevásárlóközpontban találta magát. Bár úgy döntött, hogy félreteszi a randizást, a körülötte lévő szerelmes párokat látva kételyei támadtak.
Minden egyes párt állandó emlékeztetőnek érzett arra, amit elveszített, és amit valószínűleg soha többé nem fog átélni. A közelmúltban szerzett randizási tapasztalatai kétségbeejtették.
Miközben a pénztárnál várakozott, meglátott egy vele egykorú párt, akik az élelmiszert, köztük virágokat és más Valentin-napi finomságokat vásároltak. Gyerekek voltak velük, körülbelül ugyanannyi idősek, mint Scarlett gyerekei.
Megfigyelte, ahogy a férfi a párjára és a gyerekekre nézett. Mintha ő lenne az egyetlen ember nemcsak a boltban, hanem az egész világon. “Vajon én is megtapasztalom ezt valaha?” – kérdezte magától.
Próbálta megőrizni a hidegvérét, de látni, hogy az, amit annyira remélt, olyan nyilvánvaló, mint a napfény, de egyben olyan távoli, mint a Hold, összetörte a szívét. “Miért pont én? Úgy tűnik, senkinek sem okoz gondot a szerelem megtalálása. Nekem miért?”
Ahogy az érzelmei és gondolatai kezdtek kitörni benne, nem tudta tovább tartani magát. Mielőtt észbe kapott volna, könnyek csordultak az arcán. Gyorsan letörölte őket, és igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Mintha a nap nem lett volna elég nyugtalanító, hazaérve azt találta, hogy az új szomszédja, Michaell, és a szobrai eltorlaszolták a felhajtóját. Michael egy balesetben elvesztette az egyik szemét. Scarlett nem tudta, hogy pontosan mi történt. Honnan is tudhatta volna? A szokásos szomszédi udvariaskodáson kívül alig beszéltek egymással.
Michael egy hete mutatkozott be neki, mikor beköltözött, de nem ismerték egymást jól.
“Ugyan már, Michael! Tényleg?! Elzártad az egész utat!” – Scarlett ráugatott a szomszédjára, Michaelre.
“Szia neked is, szomszéd! Vicces, épp most láttalak a boltban!” – válaszolt halkan.
“Igen, Michael! Ugyanazon a környéken lakunk, úgyhogy ez nem meglepő. Mi ez az egész? Nekem erre nincs időm!”
“Sajnálom, Scarlett. Pár perc múlva már nem leszek a nyakadon. Csak be kell vinnem ezeket a szobrokat..” – magyarázta Michael bocsánatkérően.
“És ez mégis mennyi idő?!”
“Talán gyorsabb lesz, ha segítesz nekem” – válaszolta Michael meleg mosollyal.
Scarlett vonakodva és szemét forgatva, de segített.
Végre! Scarlett egy csésze teával a kanapéjára pottyant, és elmerült a múlt megbánásában és a jövőről való ábrándozásban. Elrepült egy óra, mire eszébe jutott: rengeteg dolgom van!
Kipakolta a bevásárlást, mígnem az egyik szatyorban lévő valami megállásra késztette. A csomag pelenkához, amit a legkisebb gyermekének vásárolt, egy Valentin-napi üdvözlőlap volt csatolva. Kinyitotta az üzenetet, amelyen egyszerűen ez állt:
“Várlak a Hetedik Ég kávézóban. Két nap múlva este kilenckor. Titkos csodálódtól.”
Scarlett meglepődött. “Hogy kerülhetett ide ez a cetli? És ki volt ez a titkos hódoló?” És bár értetlenül állt a meghívás előtt, nem tudta megállni, hogy ne izguljon a lehetőség miatt.
Bár voltak kérdései, ez volt az egyik legromantikusabb gesztus, amivel egy ideje találkozott. Ráadásul nem is jöhetett volna jobb időpontban!
Másnap vett magának egy új ruhát. Lelkesen és izgatottan várta, hogy találkozzon titkos hódolójával. Sajnos, miután felhívta néhány barátját, akik gyakran vigyáznak gyermekeire, megtudta, hogy aznap senki sem érnek rá. Micsoda szerencse, gondolta.
De elhatározta, hogy kideríti ki ez a titkos hódoló, hogy remélhetőleg át tudja ütemezni a randevút. Elhatározta, hogy visszamegy oda, ahol minden kezdődött.
Scarlett elment a boltba, hogy megkérdezze a bolt dolgozóit, ők-e a titkos hódolói.
“Nem. Persze, valamikor tetszettél, de amikor megtudtam, hogy gyerekeid vannak…” – vallotta be meglehetősen nyersen az egyik alkalmazott.
“Nem, én már majdnem 20 éve házas vagyok, asszonyom” – magyarázta egy másik.
Miközben folytatta a hajszát, észrevette, hogy valaki álldogál az üzlettel szemközti utcán. Már egy ideje ott állt, és látszólag minden mozdulatát figyelte.
Kíváncsi volt, és Scarlett arra kezdett gondolni, hogy ez a titokzatos férfi talán tudja, kit keres. Kilépett az üzletből, és odalépett hozzá. Mikor azonban észrevette, hogy Scarlett közeledik, a férfi az ellenkező irányba kezdett sétálni.
Észrevéve a bizarr viselkedését, futni kezdett utána. “Hé! Te küldted a cetlit? Hé! Csak beszélgetni akarok!” kiabálta, miközben üldözte a férfit.
Mire Scarlett elérte a sarkot, ahová a férfi befordult, a férfi eltűnt.. “Mit csinálsz, Scarlett? Tényleg ennyire kétségbeesett vagy? Idegeneket üldözöl?! Tényleg?” – csalódottan motyogta magában.
Hamarosan rádöbbent, hogy még ha az az idegen férfi a titkos hódolója is, ő az utolsó ember, akivel össze akarna jönni. Visszatért a kocsijához, és rájött, hogy nincs nála a pénztárcája. Átkutatta a kocsiját, de nem találta.
Aggódni kezdett, hogy talán valamiféle átverés részese lett. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább úgy tűnt, hogy ez a titokzatos Valentin-napi titkos hódoló csak egy trükk volt, hogy kicsalják egy magányos nő pénzét.
Fogalma sem volt arról, hogyan férhetett hozzá valaki az autójához, vagy honnan tudhatta, hogy aznap ott lesz. Azt azonban tudta, hogy nem hagyja, hogy a csalók a legjobbat hozzák ki belőle. Ha még volt esélye arra, hogy visszaszerezze, ami az övé, pontosan ezt fogta tenni.
A titkos hódolójával való randevúja napja volt, és bár nem volt bébiszittere, elhatározta, hogy visszaszerzi a dolgait. Úgy döntött, hogy a gyerekeivel együtt megy el a megbeszélt randira. Tudta, hogy biztonságban lesznek, hiszen egy ismert étteremről van szó, és a végére kellett járnia a történteknek.
Mikor odaért, megdöbbenve látta, hogy Michael egy asztalnál ül. Egyenesen Scarlettre és a gyerekeire nézett, mikor beléptek. Feltűnően elragadtatott pillantás kerítette hatalmába, amikor odaléptek hozzá.
“Michael? Mit keresel itt?” – Scarlett csodálkozva kérdezte.
“Megkaptad az üzenetemet? És elhoztad a gyerekeket!” – kiáltott fel Michael.
“Igen, nem volt más választásom. Várj… Te vagy a titkos hódolóm?!”
“Igen, én vagyok. És örülök, hogy elhoztad őket. Kérlek, foglaljatok helyet.”
Scarlettnek azonban ez nem tetszett.
“Maradjatok mögöttem” – utasította Scarlett a gyerekeit. Aztán hevesen Michaelhez fordult, és így szólt: “Ez nem magyarázza meg, miért voltál a bolt előtt. Elmentél, amikor megpróbáltalak üldözni. Aztán elloptad a pénztárcámat!”
“A tárcádat?!”
“Angie vette el a pénztárcádat, anyu. Majdnem a vécébe dobta… Próbáltam szólni, de nem hallgattál rám” – magyarázta Scarlett legidősebb gyermeke..
“Ó. Köszönöm, kedvesem.. ” – mondta a fiának, meglehetősen zavartan. “Oké, azt hiszem, hogy most már leülhettek, srácok…”
“De ez még mindig nem magyarázza meg, miért mentél el! ” – mondta Michaelnek, még mindig kételkedve a szándékaiban.
“Hát, én épp a bolt mellett mentem el, és nem tudtam nem csodálni téged. Nem akartam semmi rosszat. Csak nagyon aggódtam, hogy elfogadod-e a meghívásomat. Amikor végül kiszúrtál, nem is tudom. Azt hiszem, pánikba estem” – vallotta be Michael.
“Miért szervezted ezt az egészet? Nem tudtál volna csak úgy elhívni?” – kérdezte. Michael elpirult, próbálta összeszedni a szavait.
“Őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy rám szánod az időt. Úgy értem, egy szemem van. Nem vagyok senki első számú választása. De reméltem, hogy lesz lehetőségem más megvilágításban megmutatni magam. Mióta először megláttalak… Nem is tudom. Azt hiszem, egyszerűen meg kellett ismernem téged” – magyarázta Michael.
Scarlett még mindig nem volt meggyőződve arról, hogy bízhat Michaelben, de el kellett ismernie, hogy aznap igencsak daliásan nézett ki. Ez volt az első alkalom, hogy így látta. Szmokingban volt, és egy gyönyörű csokor várta csak Scarlettet. De az egészet mégis egy kicsit furcsának érezte.
“Szóval, hogy történt? Mármint a szemed”” – kérdezte Scarlett óvatosan.
“Öhm… Hát…” – Michael próbálta összeszedni a szavait. “Néhány évvel ezelőtt elvesztettem a lányomat. Egy kutya megtámadta, és én elvesztettem a szemem, miközben próbáltam megmenteni. Sajnos nem sikerült. A feleségem neheztelt rám emiatt, és végül elhagyott…” – mondta komoran.
Scarlett nem tudta, mit mondjon. Gyakran átsiklott e férfi felett, sosem értette, milyen mélységeket rejt az élettörténete. Ahogy a férfi mesélt, új megvilágításban kezdte látni őt.
“Soha nem tudtam megbocsátani magamnak. Így, miután a feleségem elhagyott, eladtam a vállalkozásomat, vettem itt egy házat, és elkezdtem a szenvedélyemnek, a szobrászatnak élni. A lányom, Liah imádta a szobraimat” – folytatta Michael sóhajtva.
“Mindig velem volt, mikor a pincébe mentem szobrászkodni. Mindig megnyugvást hozott nekem, és azt hiszem, ezt ő is tudta. Szóval most ezzel töltöm az időmet. Ettől úgy érzem, mintha még mindig vele lennék, tudod?”
“Nem volt könnyű. De megcsináltam. Ide költöztem, és úgy tűnt, hogy a dolgok egy kicsit jobbra fordulnak. Váratlan áldás volt, hogy a te és a gyerekeid hangjára ébredtem. Azt hiszem, innen csírázott ki a kis szerelmem” – vallotta be Michael.
“Nos, nem mondhatom, hogy nem hízelgő, Michael. És, hűha. Ez aztán a történet..”
“Igen, azt hiszem. Mindannyiunknak van egy..” – mondta Michael komolyan. Aztán a gyerekekhez fordult, és vidáman azt mondta: “Na, ki kér egy kis fagylaltot?”
A gyerekek mindannyian igennel válaszoltak. Michael elképesztően jól bánt a gyerekekkel, és Scarlett őszintén élvezte a társaságát.
Azután a nap után Scarlett és Michael többet látták egymást. Eleinte óvatosan viszonyult Michaelhez, annak ellenére, hogy nagyon jól bánt Scarlett-el és a gyerekeivel egyaránt.
Egy nap azonban mindez megváltozott. Michael meghívta Scarlettet a stúdiójába, és mutatott neki valamit, ami örökre megváltoztatta az életüket. Ahogy belépett a stúdiójába, a szíve kihagyott egy ütemet. Michael számos szobra között egy Scarlettet a gyermekeivel ábrázoló szobor állt a középpontban – a szoba szívében.
Ez volt a legszebb dolog, amit Scarlett hosszú idő óta látott, és valószínűleg a leggondosabb gesztus, amit valaha kapott. Ez volt az a pillanat, amikor Michael végleg elnyerte a szívét. Könnyekben tört ki, és megölelte a férfit. Abban a pillanatban valóban úgy érezte, hogy megtalálta azt, amire egész idő alatt vágyott.
Azután a nap után boldog, szerető pár lettek. Michael hálás volt, hogy újra családja van, Scarlett pedig végre megtalálta a szerelmet.
Mit tanulhatunk a történetből?
- Ne mondjatok le a szerelemről. Sok sikertelen próbálkozás után Scarlett kész volt bedobni a törülközőt. Álma, hogy megtalálja a szerelmet, azonban végül valóra vált.
- A szerelem olyan módon találhat rád, amit soha nem tudtál volna megjósolni. Scarlett sosem gondolta volna, hogy beleszeret félszemű szomszédjába. Romantikus társat keresett, nem is sejtve, hogy álmai férfija mindvégig a szomszédban volt.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
