Nick Hartcourt tudta, mit akar. Gazdag akart lenni, és ehhez nem kellett mást tennie, mint megvárni, amíg a nagyapja meghal. Alex Hartcourt szegény emberként kezdte, akinek volt egy jó ötlete, és ezt az ötletet birodalommá kovácsolta.
Alex már a hetvenes évei végén járt, és szívbetegségben szenvedett. Az elmúlt hat hónapban az állapota egyre romlott, és az egész családot mélységesen megviselte, de Nick nem tudta leplezni az izgatottságát. Ha meghal, minden az övé lesz, amire csak vágyott…
Alex azt tervezte, hogy a fiai és az egyetlen unokája veszi át a vállalatot, és mióta Nick elég idős volt ahhoz, hogy egyedül járjon, péntek délutánonként magával vitte a gyárba.
Felvette Nicket a mentaszép állapotú, élénkpiros, 1938-as MG kabriójával, és elvitte a gyárba, ahol mindenki tisztelettudóan biccentett Alexnek, és mosolygott. Nick imádta a tiszteletet, a rajongást.
“Egy nap, Nick..” – mondta neki a nagyapja hazafelé menet. “Minden a tiéd lesz.”
“Még az autó is, nagyapa?” – kérdezte Nick a maga gyerekes hangján.
Alex nevetett. “Igen, Nick! Még az autó is!”
És évekkel később, mikor megírta a végrendeletét beleírta: “Az 1938-as MG Roadsteremet az unokámnak, Nicknek adom…”
Nick álmodozni kezdett arról, hogy megkapja az autót, a pénzt, a hatalmat és a tiszteletet… Egy idő után már nem zavarta a gondolat, hogy nagyapjának meg kell halnia, hogy megkapja mindezeket a dolgokat – és ez meg is látszott rajta.
Hidegsége bántotta Nick apját, Jamest, Harlan nagybátyját és Alexet is. James különösen megdöbbent, és szégyellte megszólítani, főleg miután hallotta, hogy Nick a barátainak dicsekszik:
“Ember, én GAZDAG leszek! Nem fogok nyalizni a főnököknek, mint ti, lúzerek!”
James tehetetlennek érezte magát, de Alex tudta, mit kell tennie. Behívta az unokáját a szobájába, ahol feküdt, minden szívverését egy gép figyelte. “Nick..” – mondta, nem köntörfalazva. “Megváltoztattam a végrendeletemet.”
“Tényleg… tényleg?” – kérdezte Nick idegesen. “Miért tetted ezt?”
“Egy szülő és egy nagyszülő feladata, hogy tisztességes embert neveljen, jó értékrenddel. Cserbenhagytalak, Nick” – mondta szomorúan. “Mindent akarsz, de nem tudod, mibe kerül eljutni oda, ahol vagyok. Fogalmad sincs, miért küzdenek az emberek, vagy hogy milyen nehéz az élet, ezért megtanítalak, hogy egy nap te is jó főnök lehess.”
“Mit fogsz csinálni, nagyapa?” – kérdezte Nick reszketve.
“Ha szeretnéd a részedet az örökségemből, ki kell érdemelned. Egy évig a gyáramban kell dolgoznod, mint csomagoló és rakodó – ez a legalacsonyabb belépőszintű munka.” – magyarázta Alex
“Senki sem fogja tudni, hogy ki vagy, sem a felettesed, senki. Ha kirúgnak vagy felmondasz, mielőtt letelik az egy év, elveszíted a pénzt, az autót, mindent. Ha kitartasz, megkapod az örökségedet, mindent, amit akarsz. Addigra már kiérdemelted.”
Nick feldúlt volt, de még ha beteg is volt, Alex hajthatatlan volt. Nick dolgozni fog, az ő feltételei szerint, vagy nem kap semmit. Mikor Alex néhány hónappal később meghalt, Nick elkezdett dolgozni a gyárban.
Igazság szerint az első pillanattól kezdve utálta. Utálta a kék overallt, amit viselnie kellett, utálta a felettesét, és utálta a csomagok cipelését és rakodását. Különösen a munkatársát, Patricket utálta.
Patrick minden reggel széles vigyorral az arcán sétált be, és vidáman fütyörészett munka közben. Egy nap Nick bekattant. “Figyelj, te idióta” – mondta. “Miért vagy ilyen boldog? Ez egy minimálbéres munka! Ezt fogod csinálni életed hátralévő részében, szegényen és egyedül fogsz meghalni, úgyhogy HAGYD ABBA A FÜTTYÖGÉST!”
Patrick abbahagyta a fütyörészést, majd válaszolt. “Igen” – mondta nyugodt hangon. “Mindezt tudom, de tudod, mit tudok még? A nagyapám hetvenkét éves, és soha nem volt autója. Azon dolgozom, hogy megszerezzem neki azt a kocsit.”
“Igazad van, valószínűleg soha nem jutok sehova, de van munkám, és ételt teszek az asztalra anyámnak és a kishúgomnak. És tudod mit? Ha meghalok, nem leszek egyedül. A családom fog körül venni, akiket szeretek. És mi van veled?”
Nick elszégyellte magát a kirohanása miatt, és keményebben kezdett el dolgozni, büszke volt arra, amit tett. Patrickkal végül barátok lettek, és hat hónap múlva a felettese előléptetésre javasolta őt.
Az év végén Nick apja közölte vele, hogy betartotta a végrendeletben foglalt feltételeket, és most már birtokba veheti az autót, és beléphet egy magas beosztásba a vállalatnál.
“Nem.” – mondta Nick határozottan, a fejét rázva. “A saját erőmből fogok feljebb jutni. Már az első előléptetésemre készülök. Nagyapának sikerült, nekem is sikerülhet.”
James nagyon büszke volt a fiára. “A nagyapád bölcs ember volt, Nick” – mondta, és megölelte a fiút.
“Hiányzik, apa” – mondta Nick. “Bárcsak tudná, mennyire!”
“Tudja” – mondta James gyengéden. “Ezt teljes szívemből hiszem.”
Másnap a többi munkás megdöbbent, amikor meglátták, hogy Nick egy pompás, régi kabrióval hajt be, de a legjobban Patrick döbbent meg mindannyiuk közül. Nick odament hozzá, és odadobta neki a kulcsokat. “Tessék – mondta. “Ez a nagyapádé.”
Patrick zihált. “Ezt nem fogadhatom el!”
“De igen” – mondta Nick gyengéden -, mert látod, ez a különbség köztünk. Te azért dolgoztál, hogy autót vegyél a nagyapádnak, míg én azért dolgoztam ezen a munkahelyen, hogy elvegyem ezt az autót a nagyapámtól. A nagyapám azt akarta volna, hogy ezt tegyem.”
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Nincs annyi pénz a világon, ami többet érne, mint a családod szeretete. Nick annyira a pénz és a vagyon megszállottja lett, hogy szem elől tévesztette azt, ami igazán számít.
- Ahhoz, hogy egy gyermeket értékekre tanítson, a szülőnek néha kemény szeretetet kell kiosztania. Alex arra kényszerítette Nicket, hogy segédmunkásként dolgozzon, hogy megértse, mit ér valójában az élet és a pénz.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
