Egy 90 éves férfit semmilyen távolság nem akadályozhatott meg abban, hogy minden nap együtt legyen a feleségével, még akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy két órát kellett bicikliznie. Bár elismeri, hogy felesége egészségi állapota egyre romlik, ez nem változtat az iránta érzett szeretetén és azon az elhatározásán, hogy minden nap láthatja őt.
Nincs is annál inspirálóbb és biztatóbb, mint olyan történeteket hallani, amelyek bizonyítják, hogy létezik az igaz szerelem. Egy olyan világban, ahol a különélés és a válások elharapóznak, jó hallani a tartós szerelemről szóló történeteket!
Hollandiában egy 90 éves férfi kitartott a fogadalma mellett, hogy betegségben és egészségben is a feleségével marad, hiszen több mint hat évtizeddel ezelőtt kötöttek házasságot. Még a 10,6 mérföldes ingázás sem akadályozta meg abban, hogy eljusson a Diepenveenben lévő otthonából az Apeldoornban lévő idősek otthonába a feleségéhez.
A 10,6 mérföldes út
Akár perzselően forró nyári nap, akár havas, hideg téli délután, Peter Burkhardtnak mindegy – ő kerékpárra pattan, hogy meglátogassa a feleségét. Két órát kell tekernie, gyakran ellenszélben, de a körülményektől függetlenül megteszi az utat, hogy néhány órára együtt lehessen párjával.
Felesége, Clara demenciában szenved, és egy idősek otthonában helyezték el, hogy megkapja a szükséges ellátást. Sajnos az egyetlen idősek otthona, amelyik befogadta őt, több mint tíz mérföldre volt az otthonától, és bár ez bárki mást zavarhatott volna, Peter számára nem jelentett gondot.
Nem számít az életkor
Peter hét éven át mindent megtett, hogy naponta a feleségével lehessen. Bár korábban felváltva használta az autóját és biciklijét, a jogosítványának elutasítása után abba kellett hagynia a vezetést.
Mostanában triciklivel közlekedik, miután az úton lévő nedves levelek miatt elesett. A triciklivel több mint 24 000 kilométert tett meg, és mindezt azért, hogy meglátogassa Clarát.
A motivációja
Clara meglátogatása felüdülést jelent számára. Elmondja, hogy néha-néha megöleli őt, amikor meglátogatja. Peter még Clara rossz napjain is vele akar lenni. Ezt mondta:
“A motivációm Apeldoornban van. Látni akarom őt, hallani a hangját. Amikor belépek az idősek otthonába, azonnal tudom, hol van. Már nem olyan, mint volt, de még mindig szeretem őt. Minden alkalommal, amikor hazamegyek, azt gondolom, hogy ez egy szomorú pillanat.”
Mikor megkérdezték tőle, hogy szerinte Clara tud-e arról az ingázásról, amit nap mint nap megtesz, bevallja, hogy nem, mert ez kívül esik a tapasztalati körén. Ennek ellenére az alkalmi ölelése és jelenléte több mint elég neki.
Gyermekei támogatják
Peter még 90 évesen is szeretné látogatni Clarát. Bár mozgékonysága lelassult, bízik abban, hogy továbbra is képes lesz kerékpározni, és a rossz időjárás vagy kisebb sérülések esetén számíthat a gyermekeire, akik elviszik őt.
Peter és Clara egyik fia, Wounter Burkhardt úgy véli, hogy szülei tartós szeretetéről beszélve, az, hogy látják egymást, életben tartja őket. Emellett reméli, hogy édesapja kitartása másokat is arra ösztönöz, hogy a szeretetük megmaradjon, bármi történjék is.
Sok idős ember számára szívszorító valóság, hogy a házastársától külön kell élnie. A távolság ellenére megható, hogy a szeretetük ugyanolyan erős, sőt, a napok múlásával egyre erősebbé válik.
