Jack és Eliza tökéletes pár volt, kivéve egy dolgot: Jack nem volt teljesen őszinte Elizával és a családjával. Azon a napon, mikor a pár oltár elé szándékozott lépni, Jack titkai mindenki előtt kiderülnek.
“Csak menj és kérd el a számát.” bökte meg Elizát barátnője, Jackie. “Egész este egymást bámultátok.”
Eliza felnevetett. Ma volt a születésnapja, és a barátaival eljött, hogy megünnepelje. Nem tervezte, hogy megismerkedik egy férfival, de… újra a csaposra nézett. Varázslatos érzés volt, mikor találkozott a tekintetük.
Mikor Eliza a bárpulthoz lépett, a csapos gyorsan odalépett hozzá. Úgy tűnt, hogy a férfi kicsit szélesebben mosolygott, és közelebb hajolt hozzá a kelleténél, hogy a hangos zenétől hallja a rendelését.
“Különleges rendelésem van” – mondta Eliza. “Kérem a nevét és a telefonszámát.”
“Örömmel.” A pultos a pult mögé nyúlt, és írni kezdett egy cédulára. “Jack vagyok, és Téged hogy hívnak?”
“Eliza.” elvette a papírt, és a táskájába csúsztatta. “Reggel írok egy SMS-t, Jack.”
Néhány héttel és pár csodálatos randevúval később Eliza meghívta Jacket a szüleivel egy vacsorára. A pár ideges volt, mert bár Jack remek fizetést és borravalót keresett, Eliza tudta, hogy nem illik bele a gazdag apja által preferált férfiak képébe. Ezért a pár kitalált egy hazugságot.
“Jack egy népszerű bár társtulajdonosa a városban” – mondta Eliza az apjának, Mike-nak, mikor bemutatta őket egymásnak.
“Kitűnő.” – Mike elmosolyodott, és kezet rázott Jackkel.
“Nem ismerem a vezetéknevét. Rokona lehetsz valakinek, akit ismerhetek?”
Jack szeme meglepetten tágra nyílt. “Ööö, nem, nem hiszem. A családom a nyugati partról származik. A főiskola miatt költöztem ide, és végül itt maradtam.”
Eliza az apja vállára tette a kezét. “Ugyan már, apa, ne faggasd! Éhen halok, és te meg anya majd mindent megtudtok Jackről a vacsora alatt.”
Néhány hónappal később Jack elvitte Elizát egy különleges randira. Miközben nézték a teliholdat az óceán fölött, Jack féltérdre ereszkedett, és egy gyűrűt nyújtott át Elizának.
“Ez az, amire gondolok?!” Eliza zihált.
“Nem, ez egy kupon a kedvenc cukrászdád eclairjához” – viccelődött Jack. “Meg akartam kérni a kezed, de úgy döntöttem, előbb megpuhítalak.”
“Te buta!” Eliza szorosan átölelte a férfit, és megcsókolta. “Persze, hogy hozzád megyek… miután megvetted nekem azokat az eclaire-eket.”
“Bármit, amit csak akarsz, Eliza.” Jack a homlokát az övéhez szorította, és szeretettel nézett a szemébe. “Neked adom az egész világot, ha ez tesz téged boldoggá.”
“Már megvan az egyetlen dolog a világon, ami boldoggá tesz.” Eliza elmosolyodott, és a tenyerét Jack szíve fölé helyezte.
“Azt hiszem, megvan a tökéletes nászajándék” – mondta Mike, amikor Jack és Eliza bejelentették az eljegyzésüket. “Mit szólnál egy saját bárhoz? Jack üzleti tapasztalatával biztos vagyok benne, hogy sikeres lenne!”
Jack és Eliza pillantást cseréltek. Mindketten tudták, hogy el kell majd mondaniuk Mike-nak az igazat Jack karrierjéről, de ez nem tűnt megfelelő alkalomnak.
“Az nagyszerű lenne, apa, de kérlek, ne most beszéljünk az üzletről” – mondta Eliza.
“Persze, az ünneplésre kell koncentrálnunk. Találkoznunk kell a szüleiddel. Mikor tudnak ide repülni?”
Jack idegesen elmosolyodott. “Az évnek ebben az időszakában sajnos nagyon elfoglaltak. Az esküvő napjára repülnek ide, és valószínűleg nem maradnak sokáig.”
Mike bólintott, de Jacket megizzasztotta az aggodalom. Alig tudta elkerülni Mike kérdéseit. Ő és Eliza kitűzték az esküvő időpontját, és akkor minden gondos hazugsága lelepleződik majd. Jack Elizára nézett, és remélte, hogy még akkor is elfogadja őt, amikor rájön az igazságra.
Az esküvő napján a pár közeli barátai és családtagjai Eliza szüleinek házában gyűltek össze. Elizát meglepte, mennyire idegesnek tűnt Jack. Aggódni kezdett, hogy párja meghátrál.
A férfi ragaszkodott hozzá, hogy jól van, de Eliza nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami nagy baj van. Minden kezdett értelmet nyerni, mikor végre megérkeztek a szülei.
Eliza kinyitotta az ajtót, és döbbenten látta, hogy egy idős házaspár áll ott. Közelebbről szemügyre véve kiderült, hogy a bőrük annyira megkopott, hogy idősebbnek tűntek, mint amilyenek voltak, és az olcsó ruhák, amiket viseltek, nem tettek szívességet nekik.
“Jó napot, Eliza vagyok.” – kezet nyújtott a párnak. “Önök bizonyára Steve és Janet.”
A pár egymásra pillantott, figyelmen kívül hagyva Eliza kinyújtott kezét. Ekkor érkezett meg Jack. Megölelte a párt, és mikor hátralépett, mindketten felemelték a kezüket, és jeleltek.
“A szüleim azt mondják, nagyon örülnek, hogy megismerhetnek benneteket” – mondta Jack kínosan.
“Miért nem mondtad, hogy a szüleid süketek?!” Kérdezte Eliza. Ő és Jack kiléptek, hogy négyszemközt beszélgessenek.
“Féltem. Mindketten halláskárosodással születtek, és a szüleik nem engedhették meg maguknak az implantátumot. Ötéves koromban fogadtak örökbe, mert nem akarták megkockáztatni, hogy továbbadják a halláskárosodásukat.”
“Téged örökbe fogadtak?” Eliza nem hitte el, amit hallott. “Van még valami más titok, amit el kell mondanod nekem?!”
“Soha nem akartam, hogy titok legyen, esküszöm…”
“Csak… ezek olyan dolgok, amikről a legtöbb ember nem akar beszélni. Nem tudtam, hogyan mondjam el neked, és különben is, ez nem változtathat meg semmit köztünk. Még mindig szeretjük egymást, igaz?”
“Természetesen, Jack. Nem mintha bármit is megváltoztatna, csak szerettem volna tudni. Ez fontos része az életednek, és bárcsak hamarabb szóltál volna róla.”
Sajnos Mike kevésbé volt elfogadó, mint a lánya. Egy pillantást vetett Jack szüleire, látta, hogy jelelnek, és félrehívta Elizát.
“Ezek nem olyan emberek, akiket hajlandó vagyok rokonoknak elfogadni, Eliza”. Mike a homlokát ráncolva nézett rá. “Egyértelműen nem jó, tiszteletreméltó családból származnak.”
“Hogy mondhatsz ilyet?! Ők nevelték Jacket jóra és kedvesre, tehát nyilvánvalóan jó családból származnak!”
“Nem így értettem, és ezt te is tudod.” Mike felsóhajtott. “Tényleg muszáj ezt kimondanom?”
“Nem.” Jack Eliza mellé lépett. “Majd én kimondom helyetted. Szerinted a családom nem elég jó, mert nem gazdagok, és nem illenek bele az ideális definíciódba.”
“Ezek a dolgok fontosak a mi társadalmunkban, Jack. És ha igazán szereted Elizát, akkor lemondod ezt az esküvőt, és megkíméled őt az alsóbb társadalmi rétegekben való boldogulás nehézségeitől.”
“Soha! Szeretem Jacket, és összeházasodunk.”
“Nem fogom megáldani a házasságodat!”
“Nincs szükségünk az áldásodra.” Eliza elkezdte elvezetni Jacket. “Viszlát, apa.”
A szoba túloldalán Jack szülei, Steve és Janet, szájról olvasva követték a beszélgetés nagy részét. Elszomorította és feldühítette őket, hogy fiuk leendő apósa ilyen rosszul reagált. Miközben Jack elé tartottak, Steve észrevette Eliza egy gyerekkori fényképét.
Megmutatta Janetnek a fényképet. A nő meglepetten felvonta a szemöldökét, és kérdéssel jelezte a férjének. Steve bólintott. Belenyúlt a kabátjába, kivett egy névjegykártyát, és betette a képkeretbe.
Jack ekkor lépett oda, és megállt a szülei előtt. “Elmegyünk – jelelte.
Eliza, Jack, Steve és Janet elmentek házába. Harminc perccel később Mike és Eliza anyukája, Carla jelent meg a küszöbön.
“Nagyon sajnálom, amit mondtam” – mondta Mike. “Kérlek, bejöhetnénk beszélgetni?”
A családok az asztal köré gyűltek. Mike megköszörülte a torkát, és végignézett mindenkin, aki ott ült. Sokáig tartotta a szemkontaktust Steve-vel.
“Van némi magyarázkodnivalóm” – mondta Mike. “A családom nem volt mindig gazdag. Mikor Eliza megszületett, alig volt egy fillérünk sem. Az orvosok közölték velünk, hogy mozgásszervi rendellenessége van, Carla és én tudtuk, hogy soha nem engedhetjük meg magunknak az orvosi költségeket, hogy segítsünk rajta.”
“Micsoda?” Eliza Mike-ra meredt. “Ezt sosem mondtad el nekem.”
“Nem akartuk, hogy másképp érezd magad, és ez nem is számított, mert találtunk egy másik módot arra, hogy megkapd a segítséget. Hallottunk egy gyógyítóról, aki akupresszúrával és gyógynövényekkel kezelt más, ugyanilyen problémával küzdő gyerekeket.”
“Ez a férfi nem volt képzett; az apjától tanulta meg, hogyan kell ezeket a technikákat alkalmazni, és arra használta, hogy segítsen azokon, akik nem engedhették meg maguknak a drága orvosi kezeléseket. A neve…”
Mike kivett egy névjegykártyát a blézere zsebéből, és az asztalra tette. Eliza előrehajolt, hogy elolvassa, de Jack már tudta, kiről beszélt Mike.
“Az apám. Te gyógyítottad Elizát, amikor még gyerek volt?”
Steve bólintott. “Nagyon fiatal volt, és jól reagált a kezeléseimre” – jelelte.
“Az apád gyógyító?” Eliza kuncogott. “Úgy tűnik ma sosem érnek véget a meglepetések.” Steve felé fordult, és azt mondta. “Köszönöm, hogy meggyógyítottál.”
Jack lefordította a válaszát: “Nem kell megköszönnöd, látom, hogy ilyen kedves és toleráns emberré nőttél fel.”
A családok megbékéltek egymással, és visszatértek az esküvőre. Egy gyönyörű virágos boltívet állítottak fel a kertben. Ezután a vendégek a nyári ház melletti sátorba vonultak a fogadásra.
Mike felállt, hogy tósztot mondjon:
“Mindig csodálatos, amikor két fiatal, akik annyira jól illenek egymáshoz, vállalják a házasság életre szóló elkötelezettségét” – mondta Mike. “Ennek az alkalomnak az ünneplésére úgy döntöttem, hogy létrehozok egy jótékonysági alapot a születési rendellenességgel született gyermekek megsegítésére.”
Mike az üzlettársa felé mutatott. “Todd már beleegyezett, hogy megvásárolja a részvényeim egy részét, hogy beindítsa ezt a vállalkozást. Ezen kívül én fogom az első adományt tenni: százezer dollárt.”
A vendégek között halk beszélgetés tört ki, és sokan megtapsolták Mike-ot. Volt azonban még egy dolog, amit Mike mondani akart.
“Azt is szeretném bejelenteni, hogy a lányom és a férje a belvárosban találják meg a nászajándékukat. Remélem, hogy ez az ígéretes fiatal üzletember sikeres bárt csinál a helyből, ahol mindannyian összegyűlhetünk és jól érezhetjük magunkat.”
Eliza és Jack bűnös mosollyal fordultak egymás felé.
“Tudtam, hogy valamiről megfeledkeztünk” – mondta Eliza. “Még mindig azt hiszi, hogy te vagy a társtulajdonos abban a bárban.”
Jack átkarolta a lány derekát. “Majd elmondjuk neki, amint vége a fogadásnak.” A férfi a kisujját nyújtotta neki. “Megegyeztünk?”
Eliza a kisujját a férfi ujja köré akasztotta. “Megegyeztünk. És ezután nincs több hazugság, rendben?”
“Rendben.” Jack csókot nyomott Eliza homlokára.
“Soha ne legyen kevesebb, mint teljes őszinteség köztünk és a családunk között.”
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig legyünk teljesen őszinték a hozzánk legközelebb álló emberekkel. Jacknek bíznia kellett volna Elizában annyira, hogy már jóval az esküvőjük napja előtt elmondja neki a családi helyzetét. Az információ visszatartása felesleges sokkot okozott Elizának.
- Ne ítélkezz az emberek felett, amiért mások. A különböző hátterű és helyzetű embereknek képesnek kell lenniük arra, hogy összejöjjenek és megünnepeljék a különbözőségüket, nem pedig arra, hogy a társadalomból száműzöttnek érezzék magukat olyan körülmények miatt, amelyek nem rajtuk múlnak.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
