Egy hármas ikreket egyedül nevelő anyuka pánikba esett, miután reggel nem hallotta kisbabái sírását. Rájött, hogy már megetették őket, és azon kezdett el gondolkodni, hogy ki tehette..
Joanna háromgyermekes egyedülálló anya volt, miután férje elhagyta őket anélkül, hogy gyermektartást vagy házastársi támogatást nyújtott volna. Mivel nem volt pénze kénytelen volt egy kis romos házban lakni, ami egykor a nagymamájáé volt.
Joanna minden reggel gyermekei sírására ébredt. Korábban fodrászként dolgozott, de mivel nem volt kire hagynia a gyerekeit, kénytelen volt felmondani.
Most azért küzdött, hogy a gyerekeinek tápszert, pelenkát és egyéb szükségleteiket, például egy rendes babakocsit tudjon biztosítani, hogy mindannyiukat egyszerre vihesse ki. Az egyetlen bevételi forrása az volt, ha a közeli benzinkutakon fodrászokat kerestek. Néha hoztak magukkal családtagokat és barátokat is, így Joanna némi pénzhez jutott.
Joanna fáradt volt. Meg kellett találnia a módját, hogy etesse magát és a gyerekeit, de egész nap gondoskodnia is kellett róluk. Minden nap játszott velük, etette, fürösztötte és elaltatta őket. Az egyetlen pihenése az volt, mikor minden este kimerülten aludt el.
Egy reggel Joanna csendre ébredt. Pánikba esett, kiugrott az ágyból, hogy megnézze a babáit.
Meglepetésére a babák békésen aludtak a kiságyban, amelyen osztoztak. A tejesüvegük a közelben volt, üres, de meleg volt. Rájött, hogy valaki megetette a gyerekeket, amíg ő aludt. Megnézte a bejárati ajtót, de az zárva volt.
Másnap újabb furcsa eset történt. A küszöbén egy doboz pelenkát talált. Nem hitt a szemének, és arra gondolt, hogy az, aki adta, az ugyanaz a személy, aki előző nap megetette a babákat. “Ki lehetett az?” – gondolta.
Joannának hirtelen eszébe jutott a gyerekek apja, és azon tűnődött, vajon ő lehet-e az. Megvonta a vállát a gondolattól, hiszen ez annyira nem illett rá. Mégis úgy döntött, hogy felhívja őt.
“Te voltál az?” – kérdezte, amint a férfi felvette a telefont.
“Mi voltam én?” – válaszolta a férfi ingerült hangon.
“Átjöttél megetetni a gyerekeket, és új pelenkát hoztál nekik?” – kérdezte.
A férfi a vonal túloldaláról gúnyolódott. “Miről beszélsz? Miért segítenék neked? Ne hívogass többet, és töröld ki a számomat. A feleségem még rajtakap, bajba sodorhatsz” – mondta.
“Sajnálom, csak azt gondoltam -”
“Hát, rosszul gondoltad. Töröld a számomat, és soha többé ne hívj fel. Hagyj békén!” – mondta a férfi, és letette a telefont.
Joanna felsóhajtott. A volt férje elhagyta, mikor kiderült, hogy hármas ikrekkel terhes, hogy feleségül menjen egy gazdag nőhöz. Ez lehetővé tette számára, hogy olyan életet éljen, amilyenre mindig is vágyott. Otthagyta őt, hogy három gyereket neveljen fel támogatás nélkül.
Joanna elhatározta, hogy este üzenetet hagy a kicsik bölcsője mellett, remélve, hogy az illető másnap visszatér. “Szeretném megköszönni, amit teszel, de nem tudom, ki vagy. Ki vagy?” – írta.
Másnap reggel Joanna értetlenül állt a bejárati ajtaja előtt, amikor egy nagy babakocsit látott. “Te jó ég!” – nem tudta megállni, hogy ne mondja.
A babakocsi dobozán egy cetli állt: “Szeretném megköszönni NEKED. Egyszer már segítettél nekem. A nevem Sam.”
Joannának könnyek szöktek a szemébe. A babáit egy rögtönzött babahordozóban hordozta, de soha nem tudott olyan hosszabb sétáka indulni, mert félt, hogy eltörik. Egy ilyen kocsiról álmodott a gyerekei számára, de semmiképpen sem engedhette meg magának.
“Sam?” – kérdezte. “Ki az a Sam?”
Joanna megpróbált visszaemlékezni, hogy találkozott-e már valaha Sam nevű emberrel, de egyáltalán nem ismert senkit, akit így hívtak. Aznap este a gyerekszobában bújt el. Mikor a kicsik éjfél körül már mélyen aludtak, zajt hallott – valaki éppen kinyitotta a konyha ablakát.
Hamarosan egy hajléktalannak látszó, régi kabátot viselő idegen lépett be a szobába. Hosszú haja és szakálla volt, ápolatlannak tűnt. A kezében játékok voltak, amelyeket a gyerekek ágyára tett.
Ekkor Joanna kijött a szekrényből, megijesztve a férfit.
“Te jó ég!” – felkiáltott, és felugrott Joanna láttán. “Bocsánat, hogy csak úgy betörtem. Igazán sajnálom. Jó ember vagyok, kérem, higgyen nekem. Nem azért jöttem, hogy bárkinek is ártsak” – mondta, attól félve, hogy Joanna betörőnek fogja tartani.
Joanna megrázta a fejét. “Tudom, hogy te vagy az, aki segít nekem a gyerekeimmel. Ki vagy te?” – kérdezte tőle.
“Biztosan nem emlékszik rám, de én emlékszem magára. Egy nap eljött a parkba, és egyenként megetetted a három babádat.” – kezdte a férfi. “Egy szendvicset ettél, de aztán megláttál engem. Nem volt sok mindened, mégis félbevágtad a szendvicsedet, hogy én is kapjak belőle” – árulta el a férfi.
Joanna megdöbbent. Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen véletlenszerű kedvesség ilyen nagyszerűen tér vissza hozzá. “Tudod, akkor már napok óta nem ettem. Az összeomlás szélén álltam. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan segítettél rajtam. Én vagyok Sam.”
Rájött, hogy Sam valószínűleg nem evett, ezért Joanna kinyitott egy babkonzervet. Evés közben megosztotta, hogy egy balesetben elvesztette a feleségét és a kisgyermekeit. Nem tudott megbirkózni a veszteséggel, ezért elkezdett a szenvedélyekhez fordulni. Végül mindent elveszített, és az utcára került.
“Néha énekelek a parkban, remélve, hogy az emberek dobnak egy kis pénzt” – osztotta meg Sam. “Miután megláttalak téged és a gyerekeidet, követtelek, és láttam, hogy itt élsz. Rájöttem, hogy nincs senki más, aki segíthetne neked, így hát besurrantam, hogy segítsek, ahogy csak tudok. A pénzből, amit a parkban énekléssel kerestem, vettem tejet, pelenkát, babakocsit és játékokat” – magyarázta.
Joanna sírva fakadt. Bár a gondolat, hogy egy idegen ilyen könnyedén bejutott az otthonába, megrémítette, hálás volt, hogy egy kedves ember az, akinek csak jó szándékai voltak. “Nem tudom, hogyan tudnám ezt valaha is meghálálni neked” – mondta Samnek.
Sam megrázta a fejét, és azt mondta, hogy nem semmit. Joanna azonban ragaszkodott hozzá. Felajánlotta, hogy levágja a haját, mivel ez volt az egyetlen dolog, amit megtehetett érte.
Sam beleegyezett, és másnap visszajött. A nő levágta a haját és leborotválta a szakállát, és mindketten meglepődtek az átalakuláson, ami a szemük láttára történt. Sam jóképű férfi volt, akinek rossz lapokat osztott az élet.
Végül Sam és Joanna többet találkoztak, mivel Sam segített Joannának a babákkal. Jobban megismerték egymást, és egymásba szerettek.
A pár újjáépítette közös életét, felújították a kis házat, és az egyik szobát Joanna otthoni szalonjává alakították át. Sam munkát talált egy helyi bárban, ahol énekelt.
Végül Sam és Joanna összeházasodtak, és Sam örökbe fogadta Joanna három gyermekét. Boldog család voltak, és keményen dolgoztak, hogy kimásszanak a szegénységből.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A legtöbb ember nem felejti el, hogy mit tettél értük. Bár Joanna nem emlékezett arra a kedvességre, amit Sam felé tett, mégis valami olyasmi volt, ami nyomot hagyott Samben. Sam nem tudta elfelejteni, hogy Joanna milyen érzéseket keltett benne, ezért úgy döntött, hogy ezt továbbadja.
- Amit adsz, azt visszakapod. Bár Joannának nem volt sok minden az életben, mégis igyekezett segíteni Samnek. Bár Samnek sem volt sok minden az életben, ő is gondoskodott arról, hogy segítsen Joannának. Az a kedvesség, amit a világba teszel, így vagy úgy, de visszatalál hozzád.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
