Blog Gyerekek

Az apa kezébe vette az újszülött fiát, de amikor meglátta, azonnal beadta a válópert

A házassághoz hozzátartozik, hogy két ember folyamatosan figyel egymásra, és nem hagy teret hibáknak, például hűtlenségnek. Sajnos egy férj, aki boldogan fogadta harmadik gyermekét és egyetlen lányát a feleségével, rájött, hogy a baba nem az övé. Nézze meg, mit tett ezután.

A hűtlenség többnyire sokak számára a szakítást jelenti. A legtöbbször a félrelépésben részesülő partner traumát érez a hűtlenség miatt, és gyakran gondolkodik a viszony szövevényén.

Az ilyen cselekedetek miatt a megcsalt partner is depressziósnak érezheti magát. Sajnos, bár egyes házasságok egy szakember beavatkozását és az elkövető ígéretét követően, hogy elkötelezett marad, át tudják ezt ugrani, előfordulhat, hogy olyan következményekkel jár, amelyekből egyik fél sem tud kilábalni.

Ide tartozik a házasságon kívüli intimitás, ami terhességhez vezet. Sok pár soha nem lépi át ezt a vonalat, különösen akkor, ha már van közös gyermekük vagy gyermekeik.

A szerelemgyerek mindig is viselte az egyik szülő fegyelmezetlenségének terhét. A későbbiekben ez a gyermek nem kapja meg a kívánt szeretet, mint azok a gyerekek, akiket az apa és az anya együtt fogad be.

A KÉTGYERMEKES APA ÉLETE SOKKJÁT KAPTA GYERMEKE SZÜLETÉSE UTÁN

2020-ban egy seattle-i kétgyermekes apa, akinek felesége világra hozta harmadik gyermeküket, érzelmes posztot írt a Redditen.

Elmondta, hogy felesége egy fekete gyermeknek adott életet. Ez azért volt sokkoló, mert mindketten fehérek, ahogy két fiuk is, akik akkor 2 és 4 évesek voltak.

Végül az újdonsült anya bevallotta, hogy a baba egy másik férfival folytatott egyéjszakás kalandjának eredménye. Az összetört férj habozás nélkül a válás mellett döntött.

Annak ellenére, hogy összetört a szíve, a férfi a kisgyermekei iránti szeretetből megőrizte az érettséget, és a válás véglegesítéséig továbbra is egy fedél alatt élt velük.

Elismerte, hogy ez egy “sajnálatos szükségszerűség”, hozzátéve, hogy a feleségére haragudott, nem a gyerekre. Emellett meg akarta erősíteni a nagyobb gyerekek apaságát, ami szerencsére pozitívan sikerült.

Bár az eredményekkel teljesnek érezte magát, aggódott a baba miatt. A házaspár egy fehérek által lakott területen élt, és a feleségében csalódottnak tűnő családtagjai és munkatársai rasszista megjegyzéseket tettek a babára.

A kétgyermekes apuka nem örült ennek, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy a fiai hogyan fognak felnőni és megszeretni a húgukat, különösen, ha hallgatniuk kell a róla szóló kellemetlen megjegyzéseket. Az ő szavaival élve:

“Aggódom, hogy ahogy felnőnek, hogy megértsék a helyzetet, talán neheztelni fognak a féltestvérükre, mert ‘tönkretette a szüleik házasságát’. És ami még rosszabb, hogy a neheztelésük esetleg rasszista módon fejeződik ki.”

A férfinak tanácsra volt szüksége, hogyan nevelje a fiait, hogy jobb testvérek legyenek, akik színtől függetlenül szeretik a sajátjaikat.

KOMMENTEK/TANÁCSOK A REDDITEN

A segítő kezet nyújtani kívánó emberek tanácsokkal látták el, amelyek segítségével fiai jobb testvérekké és jobb felnőtté cseperedhetnek.

Egy személy személyes tapasztalatát osztotta meg. Elmondta, hogy volt egy féltestvére, aki majdnem olyan volt, mint az ikertestvére, mivel mindketten ugyanazt a mérhetetlen szeretetet és ragaszkodást kapták az apjuktól. A hozzászóló szerint nem is tudta, hogy mostohatestvérek, mert az apja következetessége miatt nem is gondolt erre.

A hozzászóló hozzátette: “A kisbabát időnként a fiaiddal együtt vidd sétálni, győződj meg róla, hogy jól bánnak vele, és példát mutathatsz nekik arra, hogyan bánjanak a húgukkal”.

Egy másik személy azt írta: “Nem vagyok szülő, de szerintem az, hogy a fiúknak azt mondják, hogy szeressék a húgukat, bármi is történjen, jót tenne a helyzetnek. Vagy legalábbis, hogy ez az üzenet következetes maradjon a nevelésük során.”

AZ APA VÁLASZA

Néhány héttel az első poszt után a seattle-i lakos egy frissítést hozott nyilvánosságra, amelyben részleteket közölt arról, hogyan kezelte a helyzetet. Kifejtette, hogy a példamutatás remek módja annak, hogy fiait a helyes útra terelje, és hogy gondoskodott arról, hogy kijavítsa és kritizálja a faji fanatizmust.

Ami a fiai helyzetét illeti, megemlítette, hogy a kisebbik fiú nem tudta felfogni mi történik, de a 4 éves észrevette a változást, de szerencsére gyakran könnyen elterelődik a figyelmük.

A Reddit-posztoló azt is megemlítette, hogy a felesége megbánást érzett, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse a házasságukat, mivel már nem szerette őt. Már csak plátói szeretetet érzett iránta, mint a gyerekei anyja iránt.

Azt is elárulta, hogy meghosszabbították az egy fedél alatt élést, mivel a felesége anyagilag nem volt stabil, miután elvesztette a munkáját.

Emellett depresszióval is küzdött, ami az egész család számára még nagyobb kihívást jelentett. Szerencsére kötődött a kétvérű gyermekhez, akinek az örökbefogadását fontolgatta.

Felesége Philadelphiában találkozott biológiai apjával, akiről a keresztnevén kívül semmit sem tudott. Így, hogy megkönnyítsék a család dolgát, különösen, mivel társszülők lennének, az örökbefogadás volt a legjobb megoldás.

Annak ellenére, hogy papíron a gyermek az övé lett, a posztoló azt szerette volna, hogy lánya a jövőben kapcsolatot tudjon tartani a biológiai apjával. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, vásároltak egy AncestryDNS-készletet.

Sok más Redditor, aki az első naptól kezdve rajta ragadt a történeten, bátorító és dicsérő szavakkal illette a kétgyermekes apukát. Az egyik kommentelő megjegyezte:

“Sokan tudnak valamit meríteni a posztodból. Hogyan kell bánni más emberekkel. Nem csak azokkal, akik hibáztak, hanem azokkal is, akiknek egyszerűen szükségük van egy szerető szülőre. A legjobbakat kívánom neked, tényleg megérdemled, pajti!”

A történetből ítélve a szerelem sosem könnyű, és akár a párunkat, akár a gyerekeinket választjuk, az sok áldozattal jár.

Végső soron a partnereknek hűségesnek kell lenniük, és nem szabad egyik felet sem kitenniük a hűtlenség következményeinek. Ha valaha is felmerül egy kétség a házasságban, akkor vagy elfelejtjük, vagy feltesszük magunknak a kérdést: “Tényleg megéri a kockázatot?”.

via