Egy kávézótulajdonos megtalálja fia tanárnőjét, aki a kávézó egyik asztala alatt alszik, és döbbenten értesül az események szörnyű láncolatáról, amely az utcára kényszerítette.
Esett az eső, és Davidnak éppen sikerült elérnie a kávézója bejáratához, amikor meglátott valamit az egyik teraszasztal alatt, ami miatt ott nyomban megállt. Egy nő volt az asztal alatt összekuporodva a földön, háttal neki.
Odasétált az asztalhoz, és leguggolt. “Elnézést, segítségre van szüksége?” – kérdezte.
A nőt megpillantva pánikba esett. Ahogy kimászott az asztal alól David felismerte benne a fia tanárát.
“Mrs. Bell?” – kapkodta a fejét. “Mi… Mit keres itt?”
A nő szégyenlősen nézett rá, az arca elpirult. “Ó, Garner úr! Elszundítottam az asztal alatt! Hát… micsoda… micsoda kellemes meglepetés, hogy itt látom önt!”
“Minden rendben van?” – kérdezte a férfi. “Segíthetek… ööö… valamiben? Esik az eső! Menjünk be!”
“Egy teát?” – kérdezte végül a tanárnő. “Kaphatnék egy csésze teát?”
“Igen, kérem, jöjjön be!” – mondta, és bevezette őt.
A nehéz idők nem tartanak sokáig, de a kemény emberek igen.
David egy csésze meleg teát és croissant-t hozott neki, miközben azon töprengett, mit keresett az asztal alatt a szakadó esőben.
“Mennyivel tartozom?” – kérdezte, miközben belekortyolt a teába.
“Ó, ne aggódjon emiatt” – mondta David. “A ház ajándéka. Ez az én kávézóm. Szóljon, ha kér esetleg valami mást.”
Mrs. Bell szeme felcsillant a férfi nagylelkűségétől, és érezte, hogy könnyek csorognak végig az arcán. David értetlenül állt a nő előtt. A ruhája koszos volt, bűzlött a szeméttől, és zaklatottnak tűnt.
David mindig is úgy gondolt rá, mint “Bell asszonyra” – az okos, tehetséges tanárnőre, aki a helyes útra terelte a fiát, és véget vetett a rosszalkodó viselkedésének.
Mi történt vele?
“Jól van?” – kérdezte. “Nem ízlik a tea?”
A nő megrázta a fejét. “Finom” – szipogta. “Tényleg jó. Csak éppen… nehéz időszakon megyek keresztül. És tényleg nem vártam, hogy bárki is kedves legyen velem. Köszönöm a teát. Komolyan gondolom.”
“Ó, tényleg semmiség ” – mondta David. “De ha bármi másban segíthetek, szóljon nyugodtan.. Van még egy kis időm, mielőtt a kávézó kinyit. Mi a baj, Mrs. Bell? Mit csinált az asztal alatt?”
Amikor David kimutatta őszinte aggodalmát, a nő keservesen sírni kezdett. David átnyújtott neki egy zsebkendőt, és ekkor elárulta, milyen szörnyűségeken ment keresztül az elmúlt hónapokban.
“A férjem..” – kezdte. “A férjemmel az apósoméknál laktunk, mert jelzálogot kellett felvennünk a házunkra a vállalkozása miatt. Amikor azt javasolta, hogy adjuk el a házat, ami az én nevemen volt, haboztam… De aztán belementem. A MI érdekünkben tettem, ezt gondoltam.”
“A férjem vállalkozása sikeres volt. Úgy terveztük, hogy visszakapjuk a házunkat, de a férjem… elhunyt egy autóbalesetben. Az apósomék a temetése után kirúgtak a házból. Sosem kedveltek engem. Azt hitték, hogy a fiuk pénzére hajtok.”
“Hajléktalan lettem, és szégyelltem visszatérni az iskolába. Az emberek a hátam mögött beszéltek, ha így jelentem meg. Így hát felmondtam, gondolván, hogy majd máshol kapok munkát. De nem könnyű.
A megtakarításaim elfogytak, és elkeserített, hogy a férjem már nem volt ott. A gyerekeimet elvették tőlem, mert nem tudtam eltartani őket.. Az eső elől az asztal alá bújtam. Még mindig hajléktalan vagyok.”
“Nehéz folytatni, amikor egyik csapást a másik után kell elviselned. Fáradt vagyok. Nem hiszem, hogy bármi is sikerülne, még akkor sem, ha megpróbálom. Nem remélem, hogy most megváltoztatom az életemet… Sajnálom” – fejezte be. “Azt hiszem, túllőttem a célon.”
“Nem, nem, dehogyis!” – mondta David. “Én is átéltem már ezt… Lehet, hogy az én állapotom nem volt olyan rossz, mint az öné, de én is ugyanolyan zaklatott voltam, amikor a feleségem elvált tőlem. Mrs. Bell, az életnek folytatódnia kell. Nekem össze kellett szednem magam a fiam miatt, és önnek is erősnek kell maradnia a gyerekei miatt. Nem szabad feladnia!”
“Miért?” – kérdezte a nő, üresen bámulva a teáját. “Nem érdemlem meg! Nem érdemlek meg semmit! Elbuktam az életben! Hát nem látod?”
“Nézze, felvehetem önt! Lassan visszanyerhetné az életed azzal, hogy itt dolgozik… Van egy üresedés az üzletvezetői pozícióra. Bízzon bennem! Nehéz, de nem lehetetlen! És lakhat a néhai szüleim házában. Nem tervezem eladni.”
Davidnek megszakadt a szíve, hogy egy olyan tehetséges nő, mint Bell asszony, eldobja az életét. Elhatározta, hogy segít neki, és csodák csodájára, ez a segítség hosszú utat járt be!
Nemcsak abban segített, hogy Mrs. Bell újra talpra álljon, hanem abban is, hogy beperelje az apósát a gyermekei felügyeleti jogáért, és visszakövetelje őket. Beperelhette volna őket bántalmazásért is, de nem törődött vele, mert ott voltak a gyerekei, akik mindennél többet jelentettek neki.
Aztán egy nap David és Mrs. Bell elmentek egy randira, emlékezve a kávézójában történt találkozásukra, és onnantól kezdve valami különleges dolog virágzott ki közöttük, ami hat hónappal később egy gyönyörű esküvőhöz vezetett.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A nehéz idők nem tartanak sokáig, de a kemény emberek igen. Mrs. Bellnek szörnyű dolgokkal kellett szembenéznie az életben, de David segítségével sikerült megmenekülnie tőlük, és magabiztos, gyönyörű emberré vált.
- A végén győzedelmeskedik az igazság; bízzunk Isten terveiben. David segített Bell asszonynak abban, hogy beperelje az apósát, és visszaszerezze a gyerekeit, akiket gonosz apósa ravaszul elvett tőle.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
