Egy idős asszony férje halála után teljesen összetört. Unokája egy tervet eszel ki, hogy felvidítsa.
Mikor Anna azt hitte, végre tudja, miről szól az élet, brutális csapás érte. Férje, Ronald hetvenöt éves korában hirtelen elhunyt.
Anna és Ronald azt tervezgették, hogy elutaznak Franciaországba – egy álom, amelyet a nászútjuk óta évről évre elhalasztottak. Először jöttek a gyerekek, aztán megházasodtak, és segítségre volt szükségük…
Most már túl késő volt, és Anna sírva fakadt az emlékek miatt, amelyeket Ronalddal már nem tudtak megszerezni. Vigasztalhatatlan volt, és a lánya, Clara még azt is fontolgatni kezdte, hogy elviszi őt egy terapeutához.
“Nagyon aggódom anyu miatt” – mondta Clara a férjének és fiának, Ronnak egy vacsora közben. “Már több mint hat hónapja, és ő csak búslakodik. Nem hagyja el a házat sem.”
A tizennégy éves Ron, aki mindig is nagyon közel állt a nagyszüleihez. “Szegény nagyi!” – sóhajtott fel. “Nekem is hiányzik a nagypapa, ő volt az ő világa. Mindent együtt csináltak.”
“Mit gondolsz… Mi lenne, ha elvinném sétálni, ahogy a nagyapával szoktak?”
“Ez nagyszerű ötlet, Ronnie! Ez nagyon kedves tőled!”
Így hát másnap Ron megjelent a nagyija házánál. “Szia nagyi!” – mondta. “Mi lenne, ha lesétálnánk a tóhoz, és megnéznénk a naplementét?”
Anna elfordította az arcát, hogy az unokája ne láthassa a könnyeket a szemében, és durcásan azt mondta: “Miért akarnék én egy ilyen hülyeséget csinálni?”
Ron megdöbbent. “De… Régen imádtál lemenni a tóhoz…”.
“Többé már nem!” – kiáltott fel Anna. “GYŰLÖLÖM! Ne zavarj engem, Ron!”
Ront bántotta a nagymamája elutasítása, de azt nem tudta, hogy a nagymama magára is dühös volt. “Miért mondtam ezt szegény fiúnak?” – kérdezte magától. “Csak segíteni akart…”
Aznap este Ron elmondta az anyjának, mi történt. “Talán nem is kell neki a segítségünk..” – mondta szomorúan.
“Lehet, hogy nem akarja” – mondta Clara. “De szüksége van rá. Nagyapa nem akarná, hogy így elsorvadjon.”
Ekkor Ronnak ötlete támadt. Minden nap virágot fog venni a nagymamájának, ahogy a nagyapja szokta. Talán a mindennapos emlékeztető, hogy szeretik, megfordítja a dolgokat.
Ron elhatározta, hogy egy szót sem szól az anyjának. Hétvégi munkája volt, és épp most kapta meg a legelső fizetését. Ezt meg fogja tenni a nagymamájáért, teljesen egyedül.
Másnap Ron elment a virágüzletbe, és rendelt néhány szál virágot, amit aznap délután szállítottak ki Anna házához. Mikor a virágárus bemutatta Ronnak a számlát, elképedt. $60!
“Ez… ez nagyon sok pénz” – kapkodta a fejét.
“Ez egy csokor vörös rózsa” – magyarázta a virágárus. “És házhoz szállíttatja.”
“Ha legközelebb csak egy virágot szeretnék, és magam vinném el..” – kérdezte Ron. “Az mennyibe kerülne?”
“Az 6 dollár lenne” – mondta a nő. Hat dollár még mindig borsos volt. Ron számolni kezdett és rájött, hogy az egész fizetését virágokra költené..
Tudta, hogy megérte, mikor délután meglátogatta Annát, és látta, hogy mosolyog. “Nézd, Ron!” – kiáltott fel. “Valaki virágot küldött nekem, pont úgy, ahogy a nagyapád szokta…”
“Ez csodálatos, nagyi! Jó látni, hogy jobban nézel ki.”
“A nagyapád olyan romantikus volt!”- mondta Anna. “Ezek a virágok segítettek emlékezni az első napjainkra, amikor még csak udvarolt, és arra, hogy milyen elevennek éreztem magam vele.”
“Tudod, Ron, voltak nehéz időszakok a házasságunk alatt. Volt, hogy kevés volt a pénz, de ritkán telt el olyan nap, hogy nagyapád ne hozott volna nekem virágot, még akkor is, ha a szomszéd kertjéből lopta.”
“Azt mondta, nem akarja, hogy elfelejtsem, hogy szeret…”
Ron még elszántabb lett! Továbbra is virágokat küldött nagymamájának, még ha csak egy magányos rózsát is, amelyet naponta névtelenül szállított le a virágárus. Nem számított, mibe kerül.
A munkahelyén Ron túlórákat kért, hogy többet kereshessen a virágokra, és már nem találkozott a barátaival munka után..
“Mi történik, Ron?” – kérdezte egyik kollégája. “Már nem is találkozol velünk!”
Ron zavartan megvonta a vállát, de aztán úgy döntött, hogy elmondja a barátjának az igazat: “Nem engedhetem meg magamnak. Minden pénzemet a nagymamámnak szánt virágokra költöm. Nagyon levert volt, ezért névtelenül küldök neki rózsákat.”
“De fogalmad sincs, milyen drága, úgyhogy nincs mozi, és nincs étterem!”
Ron barátja le volt nyűgözve, és másnap mindent elmesélt a főnöküknek. A főnök megdöbbent. Soha nem hallott még olyan tinédzserről, aki arra költi a pénzét, hogy egy idős hölgy kedvében járjon!
Előléptetés következett, jelentős fizetésemeléssel! Ez azt jelentette, hogy továbbra is küldhet virágot Annának, és azt is megengedheti magának, hogy találkozzon a barátaival!
Anna lassan visszanyerte életkedvét, és most azt a franciaországi utazást tervezi a lányával és a vejével, amiről mindig is álmodott. Soha nem tudta meg, hogy ki küldte a virágokat, és Ron még mindig őrzi ezt a titkot.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egy szeretett személy elvesztése szétszakíthatja a szívet. Anna elvesztette az életkedvét, amíg Ron el nem kezdett virágot küldeni neki.
- A nagylelkű szív mindig másokat helyez előtérbe. Ron úgy döntött, fontosabb, hogy felvidítsa a nagymamáját, mint hogy jól érezze magát a barátaival.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
