“Nagyi, engem nem érdekel a bál! Tényleg nem érdekel! Itthon akarok maradni és filmet nézni anyával!” – mondta Kerry unokája, Anne.
Kerry azért hívta fel, hogy megbeszélje vele, hogy hamarosan lesz az érettségije a floridai Tampában található Strawberry Crest középiskolában, és a bál is a küszöbön áll. Az idős asszony azonban meglepődött, mikor unokája azt mondta, hogy nem akar elmenni. A lány azt állította, hogy nem érdekli az esemény, de Kerry tudta az igazságot.
A lánya, Lisa minimálbérért dolgozott, Kerry pedig egyedül a nyugdíjából élt. Egyiküknek sem volt elég pénze arra, hogy Anne-nek megfelelő ruhát vegyen a bálra. A 18 éves lány szégyellte magát emiatt.
“Biztos, hogy nem akarsz menni? Tudod, hogy a nagyapáddal együtt mentem a bálba. Ő kért fel a semmiből, és néhány hónappal később összeházasodtunk. Egészen a halála napjáig szerettük egymást, és még mindig minden nap hiányzik. A szalagavató megváltoztathatja az életedet..” – erősködött Kerry, és a hangja vidám volt, miközben próbálta meggyőzni unokáját.
“Tudom, nagyi. De akkor sem akarok menni. Ráadásul nekem sincs párom, úgyhogy nem számít. Figyelj, mennem kell tanulni, még lesz pár vizsgám. Később beszélünk!” – mondta Anne, majd gyorsan letette a telefont.
Az idősebb nő elhatározott valamit. Minden egyes hónapban félretett egy keveset a nyugdíjából a temetési költségeire, hogy Lisának ne kelljen emiatt aggódnia. De most valami sokkal sürgetőbb dolga volt.
Ruhát akart venni az unokájának. Anne megérdemelte. Ragyogó gyerek volt, aki keményen dolgozott az iskolában. Nem az ő hibája volt, hogy szegénységben éltek, és Kerry meggyőzné, hogy a szép ruhában menjen el a bálba.
Másnap elment a bevásárlóközpontba, és talált egy butikot, tele csodálatos ruhákkal. Belépett, és a szemei tágra nyíltak a csillogástól. “Mit szeretne Anne?” – kérdezte magától, és megérintette az egyik, hozzá legközelebb álló ruhát.
“Helló! A nevem Sandra. Miben segíthetek… ööö…?” – lépett oda Kerryhez egy eladónő, de valamiért megbicsaklott a szavaiban. A nő Kerryre nézett, és furcsán eltátotta a száját.
“Üdvözlöm! Egy ruhát keresek az unokámnak. Hamarosan lesz a szalagavatója!” – magyarázta Kerry, és a nőre mosolygott a furcsa viselkedése ellenére.
“Elnézést. Ez nem egy kölcsönző. Ezeket a ruhákat teljes egészében ki kell fizetni.” – mondta Sandra, összekulcsolva a kezét.
De Kerrynek fogalma sem volt, miről beszél. “Ezt én is tudom. De tudna mutatni néhányat a legnépszerűbb darabok közül?”
“Nos, a legnépszerűbbek elég drágák. Valójában ez az áruház nem biztos, hogy az Ön árkategóriájában van. Talán elmehetnél a Targetbe?” – javasolta Sandra, és Kerry végre rájött mire gondol a nő. Szerinte nem engedhet meg magának semmit, és nem kellene abban a boltban vásárolnia.
Megsértődött, de nem akart szólni, és jelenetet rendezni. Tovább sétált az üzletben, Sandra pedig követte őt. “Csak nézelődöm, rendben?” – mondta Kerry, megpróbálva levakarni a nőt a hátáról.
“Figyeljen, a Targetben tényleg szép dolgokat lehet kapni. Ez egyszerűen túl sok” – folytatta Sandra, keresztbe fonta a karját. “Mindenhol kamerák vannak. Semmit sem fog tudni elrejteni abban a ronda, öreg táskában.”
Kerry végül megfordult a bunkó eladónővel szemben, és a szemei tágra nyíltak. Sandra rávigyorgott, kihívóan, hogy tegyen valamit. De Kerry sosem volt konfrontálódó típus, ezért szégyenkezve sétált ki a boltból, és könnyek csordultak végig az arcán.
Már a bevásárlóközpont előtt járt, mikor véletlenül elejtette a táskáját, és ettől még jobban összeomlott. Miután a nő megalázta, sírt, de valaki megérintette a vállát.
“Asszonyom. Jól van? Segíthetek valamiben?” – kérdezte egy kedves hang, és Kerry felemelte a fejét, hogy egy fiatal rendőrre meredjen, aki megpróbálta rávenni, hogy álljon fel. A férfi lehajolt, hogy felvegye a táskáját, és káprázatos mosollyal nézett rá.
“Ó, köszönöm, biztos úr” – mondta Kerry összeszedte magát.
“Elmondaná, mi történt?”
“Hát, ez csak egy butaság…” – kezdte az idősebb nő. Valami a férfi arcán arra késztette, hogy megnyíljon. A férfi erősen ráncolta a homlokát, mire a nő befejezte.
“Ez nevetséges! Hogy bánhat így magával egy eladó?” – kérdezte.
“Mi a neve, fiatalember?”
“George Martins” – válaszolta, és a bevásárlóközpont ajtaja felé nézett. “Nézze, a kollégám kávézni jött. Van időnk ruhát választani. Menjünk!”
Kerry vissza akarta utasítani, de George magával húzta a butik felé. Sandra azonnal kiszúrta őt.
“Azt hittem, megmondtam, hogy menjen el… ó, biztos úr! Mi folyik itt?” – kérdezte Sandra, és amint meglátta a rendőrt azonnal megváltoztatta a hangnemét.
“Egy ruha miatt jöttünk ide, és nem megyünk el ruha nélkül” – jelentette ki George, és intett Kerrynek, hogy folytassa a vásárlást. Sandra menedzserének is panaszkodott, amíg az idősebb nő ruhát keresett.
Néhány perc múlva végül kiválasztott valamit a szalagavatóra, és George kifizette a felét Kerry ellenvetése ellenére. Pedig nem is volt olyan drága, mert az üzlet végül kedvezményt ajánlott fel nekik a George által ellenük felhozott panasz miatt. Hallották, ahogy az üzletvezető Sandrát szidta távozás közben.
George kikísérte Kerryt a bevásárlóközpontból, és elbúcsúzott tőle. De Kerry nem tudott csak úgy elengedni egy ilyen fiatalembert. “George, van valami terved a hétvégére?” – kérdezte a lány ravaszul felhúzva a szemöldökét, mire George felnevetett.
***
A szalagavató estéjén Kerry megjelent Lisa házánál, hogy meglepje az unokáját a ruhával. Végül Anne boldog volt és gyönyörűen nézett ki. De megvonta a vállát, mikor fényképeket készítettek róla. “Kár, hogy nincs párom..” – mondta, és szégyenlősen rendezgette a ruháját.
“Igazából…” – mondta Kerry, és abban a pillanatban megszólalt a csengő.
George állt kint, szmokingban, és egy csokrot tartott a kezében. Nagymamája elmagyarázta, mi történt a plázában, és milyen kedves George. Anne zavarba jött, de elfogadta a virágot és a randevút.
Pompásan szórakoztak a bálon, és hét évvel később összeházasodtak!
“Mondtam, hogy a szalagavató megváltoztathatja az életedet!” mondta Kerry, miközben Anne-nek segített az esküvői ruhájában.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Nem udvarias rosszul bánni valakivel a külseje miatt. Sandra elítélte Kerryt, mert nem úgy nézett ki, mint a törzsvendégei, és ezért leszidta.
- Segíts, amennyire csak tudsz. George meglátott egy síró idős nőt, és úgy döntött, hogy segít. És végül annak az egy pillanatnyi kedvességnek köszönhetően megtalálta a boldogságát.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
