Az emberek és állatok barátsága több mint 15 000 évvel ezelőtt kezdődött, ennek köszönhető, hogy manapság vannak, akik el sem tudják képzelni életük egy bundás vagy épp tollas pajtás nélkül. Ráadásul egyre gyakrabban megesik, hogy az emberek nem megvásárolják kedvenceiket, hanem egy menhelyről, utcáról vagy máshonnan hozzák el, mentik meg őket! A most következő hőseink megosztották azokat a kiskedvenceiket, akiket talán az utolsó pillanatban sikerült megmenteniük! Mondhatni, hogy a lehető legnagyobb szükség közben mosolygott rájuk a szerencse!
Stephan, aki amikor hozzánk került még nagyon félős/szégyenlős volt. Mostanra azonban ölcicává változott.
Szegénykét valaki kidobta egy szemeteszsákban. Azóta, hogy megtaláltuk, már jobban van és sokkal vidámabb!
Hilda nagyon vékonyka volt, mikor rátaláltunk
Valaki kirakta őt a szemét mellé egy dobozban..
Már az altatására készültek, mikor sikerült befogadnunk őt! Akkor tizenhárom éves volt, most pedig már a tizennyolcadik szülinapját ünnepeljük!
Másfél hónapos volt, mikor megtaláltuk őt az utcán.
Az idős úrihölgyet 10 centért hoztuk el. Siket, de nem zavar!
Akkor és most! Szinte rá sem lehet ismerni!
Szerencsére a fiam is örül az új cimborának!
Kira egy étterem látványossága volt..
Charlie 14 évesen került hozzánk egy menhelyről.
“Váll-macskából” a lakásunk királynője lett..
Az utcán találtuk őt..
Remi egyáltalán nem volt jó állapotban, mikor hozzánk került! Szerencsére ezen sikerült változtatni!
Épp a munkából jöttem el, mikor megláttam őt a kocsim kereke mellett..
Egykor menhelyi kutyus volt, de szerencsére véget vetettünk a bezártságának!
Az udvarunkba tévedt, mikor még csak kölyök volt..
Már három éve velünk van! Egy menhelyről hoztuk őt el, az első kép aznap készült; a második pedig két héttel azután-
Kilenc éve, hogy rá találtunk.
Tegnap fogadtuk őt be!
A sziámi-macskát a kerítésünk közeléből hoztuk be. Annyit nyávogott, hogy szinte teljesen elment a hangja.. A csíkosat épphogy sikerült felkapnunk pár kutya elől..
