Csodálatos Történelem

20+ különlegesség az ókori Görögországról, ami a legtöbb embert meglepetésként éri

Az ókori görögnek rengeteg mindent köszönhetünk: kártyákat, színházat, olívaolajat, olimpiát, jójókat, mechanikus robotokat, de még profi terhességkezelést és magát a filozófiát is. A most következő cikkünkben még közelebbről megismerheted az ókori titkokat, hála az összegyűjtött érdekességeknek!

 

A görög ábécét az időszámításunk előtti 8. század elején fejlesztették ki. Az akkori világban ez volt az első olyan, amiben a magánhangzókat is jelölték.

A jojo-t is az ókori Görögországban találták fel. A játékot először i.e. 440-ben említették. Ekkoriban fából, fémből vagy festett korongokból készítették, és egyszerűen korongoknak hívták őket. Amikor egy gyermek nagykorú lett, az Isteneknek adományozta ezeket a játékokat.

Egyébként, ha már az Isteneknél járunk: Zeuszt tartják a legfőbb ókori görög olimposzi Istennek, de ez nem teljesen helyes. Hellászban ugyanis minden városnak megvolt a maga kultusza, így amíg Zeusz például Dodonában és Olümpiában tisztelték, addig Apollo-t például Delphinben és Delosban, Athena-t pedig Athénben és Lindos-ban, stb.

Az ókori mitológiában nem volt elválasztva egymástól a jó és a rossz fogalma. A tisztelt istenek és hősök gyakran meglehetősen csúnya tetteket követtek el: Herkules például ellopott egy ékszert a szerelmétől, Achilles pedig egy lány miatt veszekedett a királlyal és a trójai háború közepén elhagyta társait.

Az egyik legszeretettebb görög Isten Dionüszosz volt, a termékenység védőszentje. Tiszteletére zajos ünnepségeket csaptak. A résztvevők finom ételekkel kombinált felvonulásokat szerveztek, rendszerint kecskebőrbe bújva.

Az olimpiai játékok 5 napi tartottak, és egy hónappal a kezdete előtt minden katonai konfliktust betiltottak (ekecheiria-nak hívták) Hellász területén, hogy a látogatók biztonságosan eljuthassanak a versenyek helyszínére.

A sportolók meztelenül versenyeztek, ezért nők nem vehettek részt az olimpiai játékokon – sem nézőként, sem résztvevőként.

Szekérversenyen azonban részt vehettek – formálisan ugyanis itt nem maga az ember, hanem az állatok versenyeztek. Cynisca spártai hercegnőnek először sikerült ezt megnyernie, ezzel pedig ő lett az első nő, aki olimpiai játékokat nyert.

Elterjedt mítosz, miszerint a beteg gyermekeket ledobták a Tajgetoszról. Az ókori görög történész, Plutarkhosz legalábbis erről írt, de a legfrissebb adatok szerint inkább csak az akkori politikai elit kedvére hamisította az információkat. A régészek megvizsgálták a szakadékot, ahová állítólag a csecsemőket dobták, de nem találtak bizonyítékot Plutarkhosz szavaira. Ezen a helyen valójában a foglyokat és bűnözőket végezték ki.

Ettől függetlenül a spártai nevelés valóban nagyon kemény volt. 7 évesen a fiúkat különleges katonai táborokba küldték. A gyermekek szalmaszőnyegen aludtak és csak 12 éves koruktól kezdve viselhettek ruhákat. Néhány fiú csalánt tett az ágyneműjébe, hogy még keményebbek legyenek és jobban bírják a fájdalmat. A fiatal srácok már gyerekkorban komoly fizikai gyakorlatokat végeztek, és megtanultak például karddal vívni és dárdát dobni.

Lakonía egyik hagyományos étele az úgynevezett feketeleves volt. Pontos összetétele ugyan nem ismert, de feltehetően szarvasmarha vér és lencse volt a fő összetevő. Még az ókori írók is azt vallották róla, hogy borzalmas étel volt. A spártaiak legendás bátorsága azonban összeforr a feketelevessel, és annyira elterjedt, hogy még ma is sokszor említik. Egyébként a feketeleves lényege az volt, hogy akik állandóan ilyen ételeket esznek, azok jobban bevethetők lesznek majd a harcban, mivel nem féltik a saját életüket, hisz’ nincs okuk félteni azt.

Spárta hadserege a görög világ legjobbja volt, amit legyőzhetetlennek tartottak, bár sok róla szóló történet erősen eltúlzott. Például a híres Thermopülai-csata, mely megalapozta a „300” című filmet. Tény, hogy Xerxész körülbelül 7000 fős csapata ellen nagy bátorságra vallott kiállni 300 spártai katonával, azonban arról ritkán tesznek említést, hogy a katonákat úgy nevezett helotok (rabszolgák) is kísérték, akik szintén részt vettek a csatában és legalább 900-an voltak.

Egyébként a 300 spártaiból álló királyi különítmény sokkal összetettebb ruhát hordott, mint a filmekben. A katonák védőfelszerelést viseltek, ami a mellkasukat és a lábaikat is védte. Az ilyen páncélok súlya a 30 kg-ot is elérhette.

A ókori Görögországban nemcsak a 300 spártai, de a Théba városából származó szent különítmény, az úgynevezett thébai szent sereg is különleges hírnevet szerzett. Ez volt az, ami először le tudta győzni az egyébként legyőzhetetlennek tartott spártaiakat. Külön érdekesség, hogy thébai szent sereg 150 pár férfiszeretőből állt, akik hűségesküt tettek Iolaus, Herkules barátjának sírja mellett.

Az ókori görögök általában nagyon érzéki és érzékeny emberek voltak. 4 fajta szerelmet különböztettek meg: eros – szenvedély, philia – ezt a szót néha „barátságnak” fordítják, storge – a rokoni szerelem, amit például a szülők éreztek a gyermekük iránt, valamint az agape – ami áldozatos, önzetlen szeretet jelentett a felebarát iránt.

A szerelemből történt házasságok ritkák voltak. A házastársak között legtöbbször inkább philia volt, az úgynevezett eros szerelemért pedig a férj gyakran más nőkhöz ment.

Az intim szolgáltatásokat nyújtó lányokat az ajkukon található vörös rúzs alapján könnyedén felismerték. Ha vörös rúzs nélkül jelentek meg, megbüntették őket, mivel nem jelezték társadalmi helyzetüket, ezzel félrevezetve másokat.

A görögök voltak az első nemzet, akik felhagytak a többnejűséggel. Sőt, a cölibátust is szigorúan büntették. Azok a nők, akik 35 éves koruk előtt nem mentek férjhez, különleges adót fizettek. Spártában az ilyen nőket arra kényszerítették, hogy télen meztelenül járjanak a központi téren és egy botrányos dalt énekelve magyarázzák el, hogy miért nem akarnak férjhez menni.

Egy házas nő helyzete Hellászban a férjétől függött. Nem volt szavazati joguk, nem birtokolhattak földet és nem örökölhettek vagyont. Rossz szemmel néztek azokra a nőkre, akik férfi kísérő nélkül jelentek meg az utcán.

A spártai nők helyzete kicsit könnyebb volt, nekik voltak saját tulajdonaik és sportolhattak. A rettenetes feketelevest azonban nekik nemcsak főzniük kellett, de valószínűleg megenni is.

A spártai ínyenceket büntették: törvény tiltotta az ízletes ételek készítését.

A hellén nőknek módjuk volt függetlenséget szerezni a férfiaktól – ha hetaira-vá váltak. Ez azonban nem volt könnyű, mivel ehhez speciális iskolai képzésben kellett részt venniük, már egészen gyerekkoruk óta. Az ilyen lányok nemcsak a zenélés, a tánc és az öltözködés művészetét sajátították el, hanem politikatudományt, filozófiát és a nyilvános beszéd képességét is. Egyébként a híres költőnő, Szapphó is ilyen iskolát végzett.

A híres Rhodopis a világ egyik első “meséje” volt. A történész Sztrabón feljegyzése szerint egy olyan lányról szólt, akinek a szandálját egy sas lopta el, és Memphisbe vitte, ahol a fáraó térdére dobta. Az uralkodó a cipő szépségét látva elhatározta, hogy megkeresi a gazdáját. Ennek eredményeként a cipőjét elvesztő lány később Egyiptom királynője lett.

Nemcsak a nők, de a férfiak is kereshettek pénzt a gazdag emberek szórakoztatásával. Az elszegényedett férfiak gyakran a gazdagok lakomáját látogatták, ahol a feladatuk az volt, hogy hízelegjenek a gazdagoknak, és szellemesen viccelődjenek.

A közeli férfi barátok mulatozásait Symposium-nak hívták. Az ilyen eseményeken a férfiak szórakozással töltötték az időt. Ettek-ittak, az est végén pedig játékokat játszottak a megmaradt italokkal, amiket úgy fröcsköltek ki, hogy közben megpróbáltak eltalálni velük egy kijelölt célt.

A homéroszi korszakban egy átlagos görög család otthona nagyon koszos volt. Először is a kandalló füstje által képzett korom miatt, másrészt a sült húsból csöpögő zsír által keletkezett zsíros gőz miatt, ami összefogta a falakat. Homérosz a verseiben gyakran panaszkodott arról, hogy a korom milyen súlyosan megrongálta a falon lógó fegyvereket.

Gazdasági fénykorában, az ókori Görögország volt a legfejlettebb gazdaság a világon. Ez abból is jól látszik, hogy a görögök átlagos napi fizetéséből körülbelül 12 kg búzát tudtak venni, míg az egyiptomi munkások átlagfizetéséből csak 3,75 kg-ra futotta.