Amikor az otthonunkba fogadunk egy kisállatot, akkor az nemcsak egyszerű kisállat lesz, hanem idővel a család teljesjogú tagja. Nem ritka persze, hogy valaki a családból először vonakodik attól, hogy állat taggal bővüljön a család, de ez rendszerint idővel 180 fokos fordulatot vesz, és a kisállatot legjobban ellenző családtag kerül később a legközelebbi kapcsolatba vele.
Most 20 édesapát gyűjtöttünk össze, akik kezdetben bármit megtettek volna azért, hogy ne kelljen állatot engedniük az otthonukba, ma azonban már el sem tudnák képzelni az életüket nélkülük.
Évekig ellenezte, aztán mégis hazahoztunk egyet.. pár óra alatt elrabolta a szívét!
“Csak láb alatt lesz, rá fogok lépni.”
Apám és a macska, akiről hallani sem akart..
Mikor azt mondtam neki, hogy költözéskor a macskámat is viszem…
Sosem gondoltam volna, hogy egy ló lesz a legjobb barátom!
A párom “kutyaellenes”…volt addig, míg haza nem hoztam Ninát!
“Undorítóak” – szokta mondani..
Hosszú évek után vonakodva, de beleegyeztem abba, hogy a feleségem és a gyerekek hazahozzanak egy kutyát.. Íme az életem.
Édesapám, aki “utálja” a macskákat, és én, aki “utálom” a macskákat..
Évekig ellenezte, aztán..
A macskák felesleges háziállatok – szokta mondani..
Nem akart hörcsögöt, erre már jobban szereti, mint engem..
Kutya? Minek nekünk kutya?
Az apósom és a mi kutyánk, akit “nem szeret”.
5 évig kellett győzködnöm, de mindig nemet mondott.. Belefáradtam, és megleptem egy macskával..
“Ilyen kis töpszliről hallani sem akarok!”
Bors és Paprika, akiket nem akart..
Apám és Panda, akinek “semmi helye nincs nálunk”..
Apám szinte mindenhova elviszi magával azt a nyulat, akire “semmi szükség nincs”
Az új életem..
