Mindig megdobban a szívünk, amikor egy takarékboltban nézelődve végül rátalálunk egy olyan régiségre, amelyet úgy tűnik, nekünk szántak. Olyan ez, mintha egy kis kincsre bukkannánk! Szintén hasonló érzés mikor újrahasznosítunk valami apró figyelmességet, amit a nagymamánk különösen szeretett. Ilyen például a kanapévá alakított fürdőkád vagy a virágcserépként használt dob.
Elámulunk azoktól az emberektől, akik találtak vagy örököltek valamit, ami akár egy múzeumban is helyet kaphatna, és szeretnénk bemutatni nektek a csodálatos leleteket.
Antik tükörből előbukkanó szellem szobra. Világít a sötétben!
Régi zongora, ami a konyhában kapott új szerepet.
Selyemből készült, csipkegalléros blúz.
Régi dob, amiből virágcserép lett.
“Büszke tulajdonosa vagyok ennek az 1930-as táskának!”
“Kétszáz dollárt teljesen megért!”
“Lenyűgöző darab az 1960-as évekből. Vannak zsebei!”
Egy antik bútorüzletben “poliészter művészeti tárgyként” értékesítik
“Nagymamámtól örököltem párat, akkor kezdtem gyűjteni. Ennek már 15 éve”
“Nagymamám gólya ollója”
“Megörököltem nagymamám készletét, ami az ötvenes években készült”
Régi kádból kanapé lett!
Kerámiaszív váza.
Antik ládából asztal lett.
Az ott egy fejjel lefelé fordított antik utcai lámpa.
“Megmentettem és felújítottam.”
Antik villanykörte, minek izzószála virág alakú.
“72 fiókot számoltunk..”
Régi fémből készült, zsebméretű élelmiszerbolt-lista
Francia parfüm “L’Orange Variee”, 1925.
