Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha valaminek meg kell történnie, az univerzum úgy “intézi”, hogy az valóra váljon. Nevezzük sorsnak vagy szerencsének, de van valami abban, hogy a világ néha rejtélyes utakon mozog.
Néhány véletlen egybeesést könnyű pusztán véletlennek tekinteni, mások azonban túlságosan hátborzongatóak ahhoz, hogy normális véletlenként gondoljunk rájuk. Összegyűjtöttük ezeket a fotókat, amelyek talán éppen azt bizonyítják, hogy egyes események már a csillagokba vannak írva.
1994 – 2013: az ükmamám és az én esküvőm éve. Mindkettő kép ugyanaz a tűzhely előtt készült, mindketten korán megözvegyültünk.
Pont olyan szettben látogattam meg a nagyit, mint amilyet egy rég készült képemen viseltem.
Úgy tűnik, hogy a feleségemmel egymásnak lettünk teremtve..
Régi tetkó és az új kutyusom orra.
Eljöttünk megünnepelni édesanyám 75. születésnapját, és az étteremben másik szintén egy 75. szülinapi partit tartottak!
Eddig nem ismertük egymást..
A feleségemmel a 20. éveinkben találkoztunk először. Legalábbis ezt hittük, aztán előkerült ez a fotó. Anyáink jó barátok voltak..
Megláttam a táska mintáját, és muszáj volt megvennem..
Az édesanyám és az anyósom is ugyanazon a pónin fényképezkedett.
Összeköltöztünk a párommal, és felfigyeltünk erre a véletlenre..
Apám három ugyanolyan üdvözlőlapot kapott három olyan embertől, akik nem ismerik egymást.
Nagymamám ’52-ben, és Roy Rodgers.. gondolatébresztő egy kép, mivel zenész lett belőlem.
Édesanyám – nővérem, és én.
Édesanyám diplomaosztója, mikor nővér lett. 21 évvel később az én diplomaosztóm, mikor is rohammentős lettem.
Az iskolás bál és 64 évvel később. Mindketten megözvegyültek, és csak ezután kezdtek újra találkozni.
