Egyetlen dolog, például egy szó, ezerféleképpen értelmezhető és üzenetet közvetíthet. Néhány egyszerű dolog olyan történeteket közvetít, amelyeket nem is várnánk. Már a puszta látványuk is erős érzelmeket válthat ki a tulajdonosukból.
A tárgyak akkor válnak szimbolikussá, ha a tapasztalatokon, embereken és eszméken keresztül kontextust adunk nekik. Ennek eredményeképpen, ha megismerjük a háttértörténetüket erősebbnek tűnnek, és ez csak azt mutatja, hogy az emberek mennyire rendkívüliek tudnak lenni.
Mindig különleges tartalmakat keresünk. De ami a legfontosabb, szeretjük felfedni olvasóinknak az egyszerű tárgyak mögött rejlő történeteket.
A nem verbális fiam (öt éves) első mondata!
Az a rózsa, amit nagyapám először adott a nagyinak. Az utolsó útjára is elkísérte.
Régen viccből azt mondtam a páromnak, hogy karácsonyra egy kavicsnak is örülnék. Évekkel később ezt kaptam tőle.
“Ezt az inget én viseltem, mikor tartod tudd, hogy ott vagyok. Szeretettel, apa.”
Megörököltem nagyapám gyűrűjét.
A nagyszüleim rám hagyták az eljegyzési gyűrűiket.
A szüleim elhunytak még a lányom születése előtt. A feleségem felkért egy művészt, hogy elkészítse ezt:
Édesanyám emlékére.
A feleségem tavaly áprilisban hunyt el, és ezt azért csináltam, hogy megmutassam, nem volt egyedül a végén.
Nagyon régóta próbálkoztunk a babával… most végre kipakoltuk a babaváró ajándékainkat!
Két éve diagnosztizáltak rákkal. Azóta minden nap egy kézzel írt “szeretet üzenetet” kapok a páromtól.
A feleségem nagyon keményen dolgozott, hogy formába lendüljön, úgyhogy megleptem őt ezzel!
A nagyi és én!
Ezt kaptam a fiamtól.
“Szeretet doboz”, amit apámtól kaptam. Minden egyes szívet ő faragott ki, mindegyik más fából.
