Egy anya szíve megszakadt, mikor összefutott egy koszos, hajléktalan koldussal az utcasarkon, és felismerte benne rég nem látott fiát. Ugyanaz a szeretett fiú volt, aki elhagyta őt, mikor lebénult és szüksége lett volna rá.
Gracie napja hosszú és fárasztó volt, és nem tudta eléggé megköszönni az égieknek, hogy megkegyelmeztek neki. Gracie szerencsésnek érezte magát, mikor a zápor elállt és kilépett az edzőteremből. Azért ment a távoli városba, hogy helyettesítse barátnőjét, Dianát, és egy napra oktassa jógatanítványait.
A buszmegállóban állt, dacolva a hideggel, és próbálta visszatartani a fogai csattogását, mikor észrevette, hogy egy fiatal koldus ül a közelben. Törékeny testét egy szakadt takaróba burkolta, a férfi kétségbeesetten bámult az előtte álló tálba. Gracie egy másodpercet sem vesztegetve elővette a pénztárcáját, hogy adjon neki némi aprót.
De ahogy a férfihez lépett, a hideg futott végig a hátán, és megdermedt. Elsápadt, mintha szellemet látott volna. Olyan gyorsan kezdett el verni, hogy attól félt, infarktust kap, mikor felismerte a férfit…
“Tyler? TÉNYLEG te vagy az?” – felkiáltott, mikor meglátta fiát! A koldus döbbenten hátrálni kezdett, miközben megpróbálta elrejteni az arcát az anya elől, akit három évvel ezelőtt elhagyott, amikor lebénult.
Hogyan tudta volna elfelejteni az arcát? Hogy nem ismerte fel azt a hangot? És hogyan tudná elfelejteni azt a három évvel ezelőtti éjszakát, mikor értesült az anyja balesetéről?
Fagyos éjszaka volt december 23-án. Tyler jól érezte magát egy partin, nevetgélt és viccelődött a barátaival. Csörögni kezdett a telefonja, de nem tulajdonított neki jelentőséget.
“Kinek a száma ez?” – suttogta, mikor mégis ránézett, és látta, hogy egy ismeretlen szám villog a képernyőn. De annyira lefoglalta a bulizás, hogy nem törődött vele, és visszatért a barátaival való szórakozáshoz.
A hívások azonban nem akartak abbamaradni, és Tyler már bosszús lett.
“Ki a fene az?” – fakadt ki, mikor végre felvette.
“Tyler… én vagyok… Ricky.”
“Ricky? Kinek a száma ez? Mi történt a telefonoddal?” – kérdezte az öccsét.
“Lemerült … Tyler, anyu” – mondta Ricky remegő hangon. “… autóbalesetet szenvedett.”
Tyler szíve megállt, miközben kirohant a zajos kocsmából.
“Anya… MICSODA? Jaj, ne… Mi történt anyával? Jól van?” – kapkodta a levegőt, és csak rossz forgatókönyvek jártak a fejében.
“Igen, jól van. De én még mindig félek. Be tudnál jönni a kórházba?”
Tyler tudta, hogy minden másodperc számít. De miután hallotta a testvérétől, hogy az anyjuk jól van, elmosolyodott, és visszasietett a kocsmába, hogy folytassa a bulizást.
Két órával később végül taxit fogott a kórházba. Ricky dühös hangja dübörgött a folyosón, mikor a bátyja berontott a kórházba, és az anyjuk kórtermét kereste.
“Mi tartott ilyen sokáig?” – ráförmedt Tylerre.
“Miért vagyok most olyan fontos? Hirtelen rájöttél, hogy én vagyok a bátyád… anya legidősebb fia, aki megérdemli a szeretetét és figyelmét?” – Tyler füstölgött Rickyre.
“Te vagy a kedvenc fia, nem igaz? Mindig te vagy az első mindenben… szóval miért vesztegetném az időmet azzal, hogy korábban jövök?”
“Elment az eszed, Tyler? Szörnyű balesete volt. Tudod mit? Te beteg vagy… és önző… ezért utál téged mindenki!”
Ricky szavai úgy csaptak Tyler arcába, mint egy pofon. Megsértődött, fájt az egójának, hogy be kellett ismernie, tévedett.
“Jól van! Inkább elmegyek… És ne gyere hozzám segítségért semmiben, oké? Hagyom, hogy anya SZERETETT fia vigyázzon rá!”
Kiviharzott a kórházból, a vére felforrt a dühtől. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a saját öccse ellene emelte a hangját.
Gracie az ágyában feküdt, kimerülten a több műtéttől. Karrierjében a siker felé kúszott, de a szörnyű autóbaleset és az orvosi számlák most arra kényszerítenék, hogy eladja üzletét.
De még ennél is fájdalmasabb volt az, ahogy két szeretett fia eltávolodott egymástól. Miután a férje két gyerekkel együtt dobta őt egy másik nőért, Gracie dacolt a sorsával, hogy felnevelje a gyerekeit. Nem érdekelte, hogy újra megtalálja a szerelmet, fiait tekintette élete egyetlen céljának.
Gracie lenyelte a könnyeit, és Ricky az ott tartózkodása, sőt még a hazaengedése után is a sziklája maradt. Gyakran tartott szünetet a főiskolán, és mellette maradt, hogy megbizonyosodjon jól van-e.
Tyler? Őt jobban érdekelte a bulizás, mint hogy időt töltsön az anyjával, aki lebénult.
Egy nap azonban kénytelen volt otthon maradni és vigyázni az anyjára, mikor Ricky egy fontos felvételi vizsgát írt. Bár segített Gracie-nek, nem úgy, ahogy azt remélte.
“Ó, drágám! Ricky elfelejtette elhozni a gyógyszereket. El tudnál szaladni a patikába, kérlek?” – kérdezte Gracie a fiát, aki épp a barátainak írt a telefonján.
“Édesem… Még ebéd előtt be kell vennem ezeket a tablettákat… Megtennéd, hogy…”
“Mit akarsz, anya?” – Tyler ráförmedt Gracie-re, és kikapta a kezéből a receptet.
“Honnan lesz rá a pénz? Nincs pénzem a gyógyszereidre.”
“Ott van bent” – mondta Gracie, miközben átadta Tylernek a szekrény kulcsát.
Elhozta neki a gyógyszereket, de mindig ingerült volt, mikor hívta, hogy segítsen neki egy kis vízzel, vagy vigye ki a mosdóba. Gracie mérlegelte Tyler arcán a türelmetlenség és a csalódottság kifejezését, és összetört.
“Sajnálom, hogy terhellek” – mondta, mikor Tyler füstölgött, amiért újra felhívta.
“Nem gondoltam volna, hogy a fiam így bánik velem.”
“Ó, tényleg?” Tyler nekiesett az anyjának. “Mit vártál? Gyerekkoromban a nagyihoz dobtál!”
Gracie tőrt érzett a szívében, mikor a múltjára gondolt.
Mikor volt férje elhagyta a gyerekekkel együtt, második fia, Ricky még csak újszülött volt. Ezért a legidősebb fiát, Tylert a nagymamájánál hagyta, Rickyt pedig magával vitte dolgozni.
Ez nem tetszett Tylernek. Féltékeny volt a kisöccsére, és nem tudta visszafogni magát, hogy ne veszekedjen vele, mikor idősebbek lettek. Ráadásul úgy gondolta, hogy az öccse az édesanyjuk aranygyermeke, ezért sosem bocsátott meg Gracie-nek.
Tyler nem értette, hogy egy anya soha nem osztja meg a szeretetét a gyermekei iránt.
“Nem hagytalak el titeket” – kiáltotta Gracie, a hangja alig volt suttogás, az ajkai kiszáradtak. Fojtogatta, amit Tyler mondott.
“Keményen dolgoztam éjjel-nappal, hogy etessem a családot… hogy tető legyen a fejünk felett. Hogy jó oktatást adjak neked. De te az összes pénzt a főiskolai alapból a bulikra, a lányokra… és a barátaidra költötted.”
Gracie érezte, hogy szúró fájdalom járja át. Tyler szemébe nézett, és várta a választ.
“Igazából mindegy! Mikor jön haza a kisállatod?! Dolgom van, és mennem kell…”
Tyler meg sem várta, amíg az anyja befejezi , kiviharzott a szobájából. Ha szegény Gracie tudta volna, hogy ez az utolsó alkalom, hogy Tylerrel találkozik!
Aznap este Ricky hazatért, és édesanyját alva találta. Tyler azonban sehol sem volt.
Biztos a barátaival bulizik, gondolta Ricky, de valami nem stimmelt, főleg miután meglátta anyja szekrényét kinyitva.
Ricky szíve összeszorult, mikor benézett a szekrénybe, és látta, hogy Gracie pénzét ellopták. Nem tudta elhinni, hogy a saját bátyja ilyesmire képes.
Ricky felhívta Tylert, de nem vette fel. Mikor pedig újra hívta, Tyler telefonja már ki volt kapcsolva.
A szíve összerezzent, mikor rájött, hogy a bátyja ellopta az anyjuk nehezen megkeresett pénzét, és eltűnt.
“Anya… ébredj fel… Tyler eltűnt. Ellopta a pénzedet” – zihálta Ricky, és felrázta Gracie-t. “Feljelentem őt a rendőrségen.”
De legnagyobb megdöbbenésére az anyja megállította, és könyörgött, hogy ne tegye.
A szobát csend töltötte be, Gracie könnyekben tört ki. Bűnösnek érezte magát, amiért egy olyan felelőtlen fiút nevelt, mint Tyler. De még mindig szerette őt, és nem tudta elképzelni, hogy rács mögé kerüljön.
Három szörnyű év telt el Tyler eltűnése óta. És nem volt olyan nap, hogy Gracie ne sírt volna, és ne kérte volna Istent, hogy hozza vissza… hogy hozza vissza szeretett fiát.
Ez alatt a három év alatt Gracie összeszedte az élete darabjait, hogy bátran dacolt a sorsával. Az élete megváltozott. Nem tudott visszatérni a munkába, mivel eladta a vállalkozást, amelyet az alapoktól kezdve épített fel.
Azonban érkezett egy megmentő, aki fordulópontot jelentett Gracie életében.
Találkozott Dianával, aki beajánlotta őt egy rehabilitációs programba. Ahogy teltek a napok, Gracie egészsége javult, és a jógának és az elszántságának köszönhetően újra talpra állt.
És ahogy egyre több idő telt el, Gracie jógaoktatóként csatlakozott egy edzőteremhez. Ricky főiskolára ment, és minden normálisnak tűnt, kivéve azt, hogy Gracie soha nem adta fel, hogy Tyler után kutasson.
Mégis, mikor minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult úgy döntött, tovább lép. Tyler már felnőtt, akinek hatalma volt a saját élete felett, így Gracie úgy döntött, hogy most a saját életére koncentrál, és imádkozott, hogy a fia egy nap visszatérjen.
Tyler három éven át kísértette az álmait, bocsánatért kiáltozott, és azt mondta neki, hogy megbűnhődött, amiért rosszat tett. Gracie számára semminek sem volt értelme.
Azt hitte, ezek rémálmok, de a valódi rémálom az volt, amikor aznap összefutott a fiával, aki az utcán könyörgött.
“Tyler… te vagy az?” Gracie reszkető hangja ismét felriasztotta a hajléktalant.
A férfi elfordult, próbálta elrejteni az arcát.
Hogyhogy Gracie nem ismerte fel a fiát? Szomorúság és fájdalom hasított a szívébe, amikor rájött, hogy az alamizsnáért könyörgő hajléktalan férfi valóban a fia, Tyler.
“Várj… Tudom, hogy te vagy az… ÁLLJ MEG!” – követelte és megragadta Tyler kezét, mikor az felállt, hogy távozzon.
“Igen, én vagyok az!” – mondta megtört hangon, mintha csak erre a napra várt volna, hogy kisírja a szívét.
“Még csak azt sem érdemlem meg, hogy rám nézz. Kérlek, menj el! Ne gyere a közelembe!”
“Nem, nem megyek el nélküled. Mi történt, édesem, mindenhol kerestelek… Még a barátaidat is megkérdeztem, de senki nem mondott semmit. Mi történt? Azt hittem, legalább boldog leszel…”
“Szörnyű fiú vagyok, anya. Nem érdemlem meg a szereteted… kérlek, menj el” – sírt Tyler.
Gracie elszánt volt, és az igazságot követelte, csakhogy Tyler vallomása végén könnyekben tört ki.
“Féltem, hogy elpazarolom a fiatalságomat arra, hogy rád vigyázzak, mikor lebénultál. Elloptam a pénzt, és elszöktem. Nagyszerű életem volt a barátaimmal és a barátnőimmel. Minden nap buliztam. De mikor elfogyott, a barátaim sorra elmentek. Jelentkeztem egy gondnoki állásra, mert nem találtam semmi mást főiskolai diploma nélkül. Ehhez a munkakörhöz orvosi vizsgálatot kellett tennem.”
Tyler szünetet tartott, ahogy a könnyek kicsordultak.
“Mi történt, drágám?”
“Azután a teszt után mindennek vége volt, anya. Az egész életem tönkrement. AIDS-es vagyok, anya”.
Gracie világa forogni kezdett.
“Elmentem a barátaimhoz és a barátnőimhez segítséget kérni. Elutasítottak. Tudtam, hogy te és Ricky akkor is szeretni fogtok, és befogadtok, ha elmondom, hogy AIDS-es vagyok. De olyan bűntudatom volt, hogy úgy döntöttem, soha többé nem akarlak látni titeket”
“Anya, még mindig haragszol rám, amiért elhagytalak?”
“Nem! Az élet már elég bánatot és megbánást adott neked. Gyere… menjünk haza!” – mondta Gracie, miközben megfogta Tyler kezét, és egy taxi felé intett.
“Ez most komoly?! Hazaviszel? De hát beteg vagyok!”
“Viszont a fiam vagy. A húsom és vérem. Hogy hagyhatnálak így itt?”
Tyler szemében könnyek gyűltek, és a szíve dobogott a bűntudattól, miközben beszállt a taxiba az anyjával. Alig várta, hogy láthassa testvérét, feltételezve, hogy ő is meleg mosollyal fogadja majd. De Ricky több mint feldúlt volt Tyler hirtelen visszatérése miatt.
“Anya, elárult téged. Egyszerűen dobott téged, és eltűnt a legnehezebb pillanatodban. Nem maradhat velünk” – fejezte ki csalódottságát Ricky.
Ricky dühe és Tyler tehetetlensége között tépelődve Gracie elküldte Tylert egy kis pénzzel, hogy kibéreljen egy szállodai szobára. Időre volt szüksége, hogy meggyőzze Rickyt, és biztosítsa, hogy Tyler náluk maradjon.
“Elment az eszed, anya. Csak várj és figyelj! Az a csöves még ezt a pénzt is bulikra fogja költeni, és megint az utcán fog koldulni!” – füstölgött Ricky.
A napokból hetek lettek, és Gracie nem hallott Tylerről. Csalódott volt, és kételkedett abban, hogy jól tette-e, hogy megbocsátott Tylernek.
Egy este észrevette Tylert egy luxusétterem előtt, és csalódottan arra gondolt, hogy Rickynek igaza van a bátyjával kapcsolatban. Gracie dühösen rontott oda hozzá, de könnyfakasztó meglepetés érte.
“Anya!” – kiáltott fel Tyler. “Épp most akartalak hívni!”
Gracie megdöbbent, és mielőtt felfoghatta volna, mi történik, Tyler bevezette őt az étterembe egy asztalhoz, ahol kedvenc epres tortája, csirkés raguja és pezsgő volt látható.
“Boldog születésnapot, anya! Élj sokáig… és maradj áldott! Az a mosoly az arcodon soha ne halványuljon el!”
Mint kiderült, Tyler végre kapott munkát és szerencséjére nem utasították el az egészségügyi problémái miatt. Keményen dolgozott, ezért soha nem talált időt arra, hogy felhívja vagy meglátogassa az édesanyját. Ráadásul tudta, hogy a kisebbik öccsét felzaklatta a visszatérése, ezért be akarta bizonyítani, hogy megváltozott.
Spórolt és egy kis születésnapi vacsorát szervezett az anyjának az étteremben, és még Rickyt is meghívta az ünneplésre.
“Nem tudom, mennyi időm van még hátra… De minden időt veled akarok tölteni” – emelt pohárköszöntőt Tyler, miután visszaadta a pénzt, amit egykor az anyjától lopott.
Gracie és Ricky könnyekig meghatódott. Valami fájdalmas, valami gyötrelmes és mégis boldog kúszott a szívükbe..
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Soha ne hagyd magára azt a szerettedet, aki vért és verejtéket ontott érted. Amikor az édesanyja egy autóbaleset után lebénult, Tyler ellopta a pénzét, és magára hagyta. Soha nem volt hálás, és mindig haragudott a legkisebb testvérére, amiért az több szeretetet és figyelmet kapott az édesanyjuktól. Tyler azonban rájött a hibájára, amikor a sors olyan csapásokkal sújtotta az életben, amelyeket soha nem tudott jóvátenni.
- Soha nem volt teher az édesanyjának, aki az anyaméhben hordozta a súlyát. Soha ne éreztesd vele, hogy teher lehet számodra. Tylert irritálta, hogy béna édesanyjának segített, amikor egy napig otthon maradt mellette. Frusztrációja összetörte Gracie-t, és úgy gondolta, hogy ezzel terhet ró rá.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
