Ashley egész életében árva volt. Az esküvője napján a vendégek nem rejtették véka alá, hogy nem kedvelik őt. Ám egy váratlan vendég épp időben érkezett, hogy változtasson a helyzeten…
Ashley pillangókkal a gyomrában feküdt. Ide-oda forgolódott, hol aludt és hol ébren álmodott egy gyönyörű esküvőről.
Az ujján gyűrűt furcsának, de helyesnek érezte. “Nem hiszem el, hogy ez megtörténik… férjhez megyek! ÉN! A zűrös árva lány, aki úgy nőtt fel, hogy nem ismerte a szerelmet…”
Ashley magányos életet élt, már ötéves korától kezdve, mikor az édesanyja elhunyt. Nem sokat tudott az apjáról, kivéve azt, amit az anyja mindig is mondott neki: “Ő volt az, aki a nevedet választotta mielőtt meghalt…”.
Ashley hamarosan rájött, hogy az anyja hazudott…
Az igazságot nem ismerve Ashley felsóhajtott. “Bárcsak itt lenne az anyám és az apám, hogy lássák, ahogy férjhez megyek!”
A 22 éves lány gyermekkorát nevelőszülőknél töltötte, kéthavonta új család fogadta be, hogy aztán visszaküldjék, mert “hátborzongatóan csendes” volt.
Elmenekült, és mindenféle alkalmi munkát elvállalt. Megszerezte az első kis szobáját, amit kibérelhetett. Félelem nélkül, keserűen és a brutális gorombaságig őszinte volt.
De aztán jött Ben, és egy teljesen új oldalát nyitotta meg. Elkezdett megbocsátani, elkezdett nevetni és elkezdett álmodni.
Az esküvőnek olyannak kellett volna lennie, ami megfelel az álmainak. Ben egy jól ismert, gazdag családból származott, és megengedhették maguknak, hogy a legszebb esküvőt rendezzék a fiuknak.
De nem szerették Ashleyt, a lányt, aki nem értett a gazdagsághoz és a státuszhoz. És mikor nem tudták meggyőzni Bent, hogy hagyja el a lányt, megtagadták, hogy kifizessék az esküvőt. Így hát egy kis, meghitt ünnepségre készültek, és Ben aprólékosan megtervezett mindent a legapróbb részletekig, beleértve a vendéglistát is.
A listán szerepelt többek között Mr. Hughes, egy elismert kiskereskedelmi lánc tulajdonosa, a környék egyik első vállalkozója.
Kedves ember és mentor volt Ben apjának és neki is.
Mr. Hughes alig várta, hogy részt vehessen az esküvőn, de a helyszín egy számára ismeretlen helyen volt a külvárosban.
“Bruce biztosan ismeri ezt a helyet” – gondolta Hughes.
Bruce több mint tizenhét éve volt Mr. Hughes sofőrje, és ő állt hozzá a legközelebb.
“Hát persze, hogy ismerem!” Mondta Bruce, miközben a meghívókártya alján lévő címre nézett. De amikor elolvasta a menyasszony nevét, megremegett a keze…
“Ashley-nek fogom elnevezni a lányomat. Ashley Mary Flinton…!” Ezek a szavak egy másik életből visszhangoztak a fejében.
Az esküvő napján megérkezett Mr. Hughes, aki humorával feldobta a helyet. De minden nevetés és öröm elszállt, mikor meglátták, hogy Ashley egyedül készülődik az oltárhoz.
A zúgolódások tengere között néhány hang elég volt ahhoz, hogy megbántsa a menyasszonyt.
“Nézd azt a ruhát! Ezt a Targetben vette leárazva, vagy mi? A szobalányom jobb ruhákat hord…”
“Az enyém pedig jobb sminket visel, mint amit ő!” – csatlakozott a kuncogáshoz egy másik nő.
“Esküszöm! De hát mit várhatsz? Olyan szegény, mint a templom egere!” – tette hozzá egy másik hangos hang, megtörve Ashley lelkesedését.
Leejtette a kezében tartott virágcsokrot, és el akart futni. “Talán igazuk van! Talán nem is érdemlem meg mindezt!”
Épp ekkor a tömeg figyelmét egy élénkpiros sportautó zúgása terelte el, ami a kapu elé húzódott. A vendégek lélegzetvisszafojtva várták, hogy lássák azt a személyt, aki egyértelműen ellopta a showt.
A férfi, aki szerény, de jól szabott öltönyben szállt ki a kocsiból, nem volt más, mint Bruce.
“Ó, de jó, hogy itt vagy!” Mr Hughes felállt, és rámosolygott.
Bruce nyugtázta a munkaadóját, és egyenesen a menyasszonyhoz sétált.
Ashley letörölte a könnyeit, és zavartan nézte az idegent, aki ilyen szeretettel a szemében nézett rá.
“Ash!” – ejtette ki a nevét, és könnyes szemmel fogta a kezét.
“Várj… csak az anyám hívott így. Hogyan…”
“Én vagyok az apád!” Bruce-nak sikerült megköszörülnie a torkát, és elmagyaráznia magát.
Kiderült, hogy Ashley anyja hazudott neki arról, hogy az apja meghalt. És azt hazudta Bruce-nak, hogy elvetélt.
“Tudtam, hogy elégedetlen velem és az egyszerű életemmel, de azt nem tudtam, hogy egy ilyen szívszorító hazugsággal hagyna el…” Bruce sajnálkozva rázta a fejét.
“Nos, ami most számít” – lépett közbe Hughes úr, és a döbbent tömeg felé fordította a figyelmét – “az az, hogy a menyasszony apja éppen időben érkezett, hogy az oltárhoz kísérje.”
Mr Hughes volt a történet igazi hőse. Amikor látta Bruce érzelmes reakcióját a meghívókártyára, amelyet egy hete mutatott neki, Hughes úr megtudta a férfi és a lánya igazi történetét.
Megkérte egy barátját, hogy kutakodjon, és kiderült, hogy Ashley valóban Bruce gyermeke.
Ekkor Mr Hughes kieszelt egy tervet Bruce-szal, hogy a nagy napon újra összehozza a lányával.
Az esküvő vendégeinek, akik eddig Ashley-t gúnyolták, most hirtelen könnybe lábadt a szemük, mikor szemtanúi lehetettek annak, ahogy egy apa és egy lány minden nehézség ellenére egymásra talált.
És még jobban megdöbbentek, amikor Bruce átadta neki az élénkpiros sportautó kulcsait.
“Ez nem kárpótol semmiért” – mondta Bruce Ashley-nek – “de ez az én nászajándékom neked és a vejemnek! És ígérem, ez az első a sok közül, édesem”.
Ashley nem tudta visszatartani a könnyeit, amikor átvette a kulcsokat, és elindult az apa-lánya táncra, amiről azt hitte, hogy soha nem lesz.
És amikor az estének vége lett, és Ashley elindult új otthonába Bennel, Bruce a könnyein keresztül mosolygott. Mosolygott, mert tudta, hogy nem csak odaadta, hanem vissza is kapta a lányát.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egy apa és lánya szeretete felbecsülhetetlen. Évekig külön voltak, de Ashley és Bruce apa-lánya kapcsolatát nem érintette az idő és a körülmények.
- A kedvességed megváltoztathatja valaki életét. Hughes-hoz hasonlóan sokunknak megvan az ereje arra, hogy apró dolgokat tegyünk azokért, akiket szeretünk, és segítsünk nekik jobbá tenni az életüket.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
