Egy fiatalembert, aki egy élelmiszerboltban dolgozik, kirúgnak, mert zárás után kiszolgált egy idős hölgyet. Aztán a dühös főnöke rájön, ki volt az éhes vásárló..
“Ki van rúgva!” – George Martell üvöltött. “KI VAN RÚGVA!”
Steward Hallson összerezzent. Nem volt könnyű az élete. Az anyja rokkantnyugdíjas volt, az apja pedig éppen akkor hunyt el, amikor elkezdte volna a főiskolát. Steward dupla műszakban dolgozott, hogy eltartsa az anyját, és most kirúgták.
Csak saját magát hibáztathatta. Tudta, amikor megszegte George szabályait, hogy mit kockáztat, de mégis újra megtenné…
Az egész az előző este kezdődött, amikor Steward éppen a kasszát zárta. Megcsörrent a bolt telefonja, és Steward felvette: “Martell élelmiszerboltja!”
“Halló” – mondta egy női hang. “Azonnali kiszállításra szeretnék rendelést leadni..”
“Nagyon sajnálom, asszonyom” – mondta Steward. “Attól tartok, épp most zártunk be, és az összes kézbesítőnk elment.”
“Jaj, ne!” – kiáltott fel a nő. “Van rá lehetőség, hogy kivételt tegyen? Tudja, most jöttem vissza egy hosszú útról. A fiamnak kellett volna élelmiszert hoznia nekem, de úgy tűnik, elfelejtette. Még egy liter tej és egy kenyérhéj sincs a házban, pedig nagyon éhes vagyok!”
Steward gondolkodott. “Figyeljen, asszonyom” – mondta. “Ez ellenkezik az üzlet szabályaival, de… adja meg a címét, és viszek magának valamit.”
Gyorsan megpakolt egy bevásárlószatyrot kenyérrel, tejjel, tojással, mézzel, gyümölccsel és néhány zöldséggel. Aztán elvette az egyik kiszállító robogó kulcsait, és elindult, hogy kiszállítsa azt.
Amikor odaért, meglepődve látta, hogy a nő a nyolcvanas éveiben jár, ragyogó, napsütötte mosollyal és fiatalos hanggal. “Tessék, asszonyom” – mondta Steward.
“Mennyivel tartozom?” – kérdezte a nő.
Steward megvonta a vállát. “Már lezártam a kasszát, asszonyom” – magyarázta. “Szóval ezúttal a ház vendége.”
A nő odalépett, és arcon csókolta Stewardot. “Fiatalember, messzire fogsz jutni!”
Sajnos úgy tűnt, hogy a nő nagyot tévedett. Steward nem jutott messzire. Kirúgták, és úton volt a munkanélküliek sora felé. “Elvetted az egyik kézbesítő robogót!” – George üvöltött. “A biztosításunk nem fedez téged!”
“Mr. Martell..” – próbált magyarázkodni Steward. “Nem történt semmi…”
“Nem érdekel!” George kiakadt. “Megszegted a szabályokat! És hol van a pénz a szállításról?”
Steward elpirult. “Nos, a pénztár már zárva volt, a nő pedig éhes és kétségbeesett. Úgyhogy nem számoltam fel neki…”
“Nem számoltad fel neki? Jótékonysági szervezet vagyok?” – George lilult a dühtől. “Nem érdekel, hogy éhezett-e! Ki vagy rúgva! KI VAGY RÚGVA!”
Ekkor egy halk hang szakította félbe George tombolását: “Én vagyok az az éhező nő, akivel nem törődsz, George!”
George megpördült, és tátva maradt a szája. “Anya?” – kapkodta a levegőt. “De… Mi?”
“Huszonhat évvel ezelőtt apád és én nyitottuk ezt a boltot” – mondta az idős hölgy. “Ennek a közösségnek a részei voltunk, és ez a közösség tett minket sikeressé.”
“Megfogadtuk, hogy ott leszünk mindenkinek, akinek szüksége van ránk! Úgy tűnik, ezt te nem értetted meg, George! Az alatt a két év alatt, amióta te vezeted a boltot, nem mutattál közösségi szellemet. Tanulhatnál ettől a fiatalembertől, akit ki akarsz rúgni!”
“De anya…” – George zihált.
“Ne ‘anyázz’ nekem!” – mondta a nő. “Még mindig én vagyok a bolt tulajdonosa, és előléptetem ezt a fiatalembert üzletvezetővé.”
Az előléptetéshez bőséges fizetésemelés és néhány kiváló juttatás járt. Steward anyukája nagyon örült!
George és Steward eleinte nehezen jöttek ki egymással. De ahogy telt az idő, George egyre jobban értékelte Steward tehetségét a vásárlókkal való bánásmódban. Az üzletnek egyre több vásárlója lett, és ők mindig visszajöttek még többért.
Martell asszony gondoskodott arról, hogy Steward főiskolára járjon, és MBA diplomát szerezzen. George és édesanyja megnyitották a második, majd a harmadik üzletet, és hamarosan Steward egy hét élelmiszerboltból álló üzletláncot vezetett.
A nyolcadik üzlet megnyitásakor Steward a sikerét az édesanyjának ajánlotta. “Minden, amim van, minden, amit elértem, csak annak köszönhető, ahogyan neveltél” – mondta. “Köszönöm, anya!”
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig bánj mindenkivel kedvesen. Steward gesztusát az ismeretlen nő felé olyan szintű sikerrel jutalmazta, amire nem is gondolt volna.
- Minden idegen valakinek az édesanyja vagy édesapja, fia vagy lánya. Soha ne felejtsd el, hogy az idegen, akin segítesz, valakinek a szeretett családja, és megérdemli a figyelmet.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
