Miközben a templomban állt a férfi mellett, akit szeretett, a fiatal nő a papra nézett, mikor az megkérdezte, hogy van-e valakinek problémája a házassággal. Hirtelen egy idős férfi rontott be a templomba, aki közölte a pappal, hogy ellenzi az esküvőt.
“Gyönyörű vagy!” – Myron mindössze percekkel azután mondta Hilarynek, hogy először találkozott vele.
Hilary pillangókat érzett a hasában. Rég volt már, hogy bókoltak neki, és nem tudta felidézni, milyen érzés, mikor egy férfi megfogja a kezét és egyenesen a szemébe néz. A legutóbbi kapcsolata az exe dühkitörései miatt szerencsétlenül végződött.
A barátnője partiján történt találkozás Myronnal azonban reményt adott neki. Úgy érezte, hogy újra szerencsét próbálhat, és randizhat ezzel a férfival, aki úgy nézett rá, mintha ő lenne a legszebb lány a világon.
Myron egész este mellette maradt, viccelődött, miközben mindent elmondott magáról. Le akarta nyűgözni a lányt, úgy gondolta, hogy ő a tökéletes lány számára.
Másnap Myron és Hilary egy parkban találkoztak, és közös séta közben megbeszélték érdeklődési körüket, céljaikat és életük problémáit. A beszélgetés csak még közelebb hozta őket egymáshoz, ami arra késztette Myront, hogy ismét randira hívja a lányt.
“Hilary, azt hiszem, te vagy az a lány, akit egész idő alatt kerestem” – mondta Myron. “Lennél a barátnőm?”
“Micsoda?” – Hilary az arcához kapott. Nem tudta elhinni, hogy a férfi, akivel csak két napja találkozott, kapcsolatot akar vele.
“Leszel a barátnőm?” – megismételte a kérdését, Hilary szemébe nézve.
“Igen!” – kiáltotta a lány, és átkarolta a férfit.
Hilary úgy gondolta, Myron szerelme segít majd neki a gyógyulásban, nem is sejtve, hogy a férfi titkolózik előtte.
Hamarosan bemutatta őt a szüleinek, és a fiúnak nem kellett sok idő, hogy elnyerje a szívüket. Elmondta nekik, hogy fiatalon elvesztette a szüleit, és nagyon hiányoznak neki.
“Ne aggódj” – mondta Hilary édesanyja. “Most már mi vagyunk a szüleid. Mindent megoszthatsz velünk. Mindig itt vagyunk, hogy támogassunk!”
Hilary megkönnyebbült, mikor a szülei elfogadták a barátját. Az ő jóváhagyásuk elhitette vele, hogy jó döntést hozott, és úgy gondolta, készen áll arra, hogy vele élje le élete hátralévő részét.
A pár öt hónapig randevúzott, aztán Myron megtette a következő lépést. Elvitte Hilaryt egy drága étterembe majd letérdelt, miközben mindenki őket nézte.
“Hilary, veled akarom leélni az életem hátralévő részét. Minden boldogságomat és bánatomat veled akarom megosztani” – mondta Myron. “Hozzám jössz feleségül?”
Hilary el sem tudta hinni, hogy Myron ennyi ember előtt kérte meg a kezét. Érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet, mikor meglátta a férfit térden állva, egyenesen a szemébe nézve, és várva a választ.
“Igen!” – mondta, miközben megfogta a férfi kezét, és felhúzta, átkarolta és könnyek csorogtak le az arcán. Nem tudta elhinni, hogy a férfi, akit a legjobban szeretett, vele akarja tölteni élete hátralévő részét.
Hilary fülig szerelmes volt Myronba, nem érezte úgy, hogy túl gyorsan haladnak. A férfi, akit még csak öt hónapja ismert, hirtelen az élettársa akart lenni, de nem érezte, hogy a lánykérés időzítése túlságosan furcsa lenne.
Mikor azonban Hilary beszámolt erről a szüleinek, egy szemernyi kétely kúszott a fejükbe. Furcsának tartották, hogy Myron ilyen korán kérte meg a kezét, de a gyanakvásuk elszállt, amikor beszélgettek vele, és látták, mennyire csodálja a lányukat. Hamarosan elkezdtek készülődni az esküvőjükre, nem is sejtve, hogy a sors nem engedi, hogy összekössék az életüket.
Az előkészületek során Hilary sok olyan dolgot vett észre leendő férjén, amit korábban nem látott. Az egyik beszélgetés során észrevette, hogy Myron az anyagiak iránt érdeklődik.
“Nagyon izgatott vagyok a sok dolog miatt, amit az emberek hozni fognak nekünk!” – mondta, és a szeme csillogott a mohóságtól. “Rengeteg drága ajándék lesz. Alig várom!”
Bár Hilary ekkor nem szólt, furcsának találta, hogy a férfi az ajándékokra gondol. Azt szerette volna, ha a kapcsolatukról, a jövőjükről beszélgetnek, és arról, hogyan fogják támogatni egymást a házasság után, de úgy tűnt, hogy Myron más dolgok érdeklik.
“Azt hiszem, csak éretlenül viselkedik” – gondolta Hilary, aki nem tudott Myron terveiről.
Néhány nappal az esküvő előtt Myron olyasmit mondott neki, amire nem számított. “Szerintem házassági szerződést kellene kötnünk. Szerinted?”
“Igen, szerintem ez egy okos döntés” – mondta Hilary egy pillanatnyi gondolkodás után. “Fel kell készülnünk a legrosszabbra.”
“Pontosan! Bele kellene tennünk egy záradékot, amely kimondja, hogy ha kezdeményeznéd a válást akkor fizetned kell!” – kuncogott hidegen.
Furcsának találta, hogy a férfi felhozta a házassági szerződést, és nem tudta biztosan, hogy csak viccelt-e.
Még aznap Hilary felhívta az ügyvédjét, és érdeklődött a záradékról. Úgy gondolta, hogy Myron önző módon viselkedik, de az ügyvéd biztosította őt arról, hogy ez a záradék meglehetősen gyakori.
“Ne aggódjon” – mondta az ügyvéd. “Ugyanez a szabály vonatkozna Myronra is, ha ő kezdeményezné a válást.”
“Ugyanannyit fizetne nekem?” – kérdezte Hilary.
“Igen” – válaszolta az ügyvéd. “Nem kell aggódni. A legtöbb ember belefoglalja ezt a záradékot a házassági szerződésébe.”
Hilary megkönnyebbült az ügyvéddel való beszélgetés után, és szörnyen érezte magát, amiért azt gondolta, hogy Myron kapzsi. Felhívta őt, és közölte, hogy kész aláírni a házassági szerződést. Egy újabb furcsa incidens azonban kétségbe vonta a férfi szándékait.
Néhány nappal később Hilary éppen Myron szekrényeit takarította, mikor rábukkant egy válási okiratra, amelyen Myron neve szerepelt. “Mi ez, Myron?” – azonnal szembesítette a férfit. “Soha nem mondtad, hogy házas vagy!”
“Hé, nyugodj meg!” – válaszolta a férfi. “Ez nem az, amire gondolsz, higgy nekem!”
“Mit titkolsz még előlem, Myron? Pár nap múlva összeházasodunk!”
“Figyelj rám.. Az a házasság hiba volt. Fiatal voltam és impulzív, mikor elvettem. De ez már a múlté, és semmit sem jelent nekem!”
“Miért kellene hinnem neked?”
“Esküszöm, hogy semmit sem jelent nekem” – mondta Myron. “Csak el akarom felejteni, és ez az egyetlen ok, amiért soha nem beszéltem neked róla. Bízz bennem, drágám.”
“Pár nap múlva feleségül megyek hozzád, de fogalmam sincs, ki vagy!” – Hilary sírva fakadt. “Kezdek kételkedni a döntésemben.”
“Ugyan már..” – ölelte meg Myron. “Tudod, hogy mennyire szeretlek. Miért hazudnék neked, szerelmem? Ne sírj, kérlek.”
Myron eloszlatta Hilary kétségeit a varázslatos szavaival. Meggyőzt, hogy nem titkolózik, de az igazság más volt.
Egy nappal az esküvő előtt Myron telefonon beszélt valakivel…
“Ha elrontod, nem fogok tudni kezeskedni magamért!” – suttogta, nem is sejtve, hogy Hilary kihallgatta.
Miután letette a telefont, megkérdezte, kivel beszélt. “Mi folyik itt, Myron?”
“A volt barátnőm volt az–” – forgatta a szemét. “Azzal fenyegetőzött, hogy megjelenik az esküvőn.”
“Tényleg?”
“Igen. Elment az esze!”
Myronnak megint sikerült becsapnia őt, bár Hilary szíve nyugtalan lett. Nem is sejtette, hogy a lány hamarabb értesül majd a férfi valódi szándékairól, mint gondolta volna.
Hilary korán kelt az esküvője napján, és elkezdett készülődni. Izgatott volt, hogy hozzámegy álmai férfijához, de fogalma sem volt arról, hogy mi vár rá a templomban. Alig várta, hogy lássa, hogyan néz ki a vőlegénye.
Miután elkészült, a családjával bement a templomba, és örömmel látta, milyen jól kiöltözött mindenki a nagy napra. Minden barátja és családtagja várta, hogy az oltárhoz sétáljon, és Myron mellé álljon.
A lány az édesapja kezét fogva sétált az oltár elé, miközben mindenki őt nézte. Mikor az oltárhoz ért, a pap elkezdte felolvasni az esküvői fogadalmat. Ezután megkérdezte a vendégeket, hogy van-e valaki, aki ellenzi a házasságot.
“Ellenzem a házasságot!” – kiáltotta egy ismeretlen férfi, miközben az oltárhoz lépett. “Nem engedhetem, hogy Myron feleségül vegye ezt az ártatlan lányt!”
A vendégek suttogni kezdtek, miközben Hilary megdöbbenve kapkodta a levegőt. Myronra nézett, aki dühösen meredt a férfira.
“Figyelmeztettelek, Myron, nem igaz?” – morgott a férfi. “Nem voltál hajlandó hallgatni rám, úgyhogy most viselned kell a következményeket!”
Hirtelen egy csapat rendőr rontott be a templomba, miközben Myron menekülni próbált. Nem tudott elmenekülni, mert a rendőrök minden oldalról körülvették a templomot. Letartóztatták és kivonszolták, miközben Hilary folyamatosan kérdezgette Myront, hogy mi történik.
“Hová viszik?” – kiáltotta. “Mit tettél, Myron?!”
Hilary összeesett és hisztérikusan sírt.
Miért tette ezt velem? Miért játszott az érzéseimmel? Hilary azt hitte, hogy elájul a fájdalomtól..
Ekkor a férfi, aki tönkre tette az esküvőjét, odasétált hozzá. “Nagyon sajnálom..” – mondta. “A rendőrség azért tartóztatta le Myront, mert többszörös csalással vádolták.”
“Micsoda?! Maga honnan tudja ezt?”
“Myron apja vagyok” – mondta a férfi. “Mr. Brown.”
“De azt mondta, hogy a szülei elhunytak!” – döbbent meg Hilary.
“Folyton hazudik” – mondta Mr Brown. “Megszakította velem a kapcsolatot, mikor rájöttem, hogy hivatásos csaló, és kifosztja a lányokat azzal, hogy pénzért feleségül veszi őket.”
“Micsoda?” Hilary nem hitt a fülének.
“Mindent megpróbáltam, hogy megállítsam, de sosem hallgatott rám” – mondta Mr. Brown. “Már lemondtam róla, amíg egy nap a rendőrség bekopogtatott az ajtómon, és megkérdezte, hogy itt lakik-e a fiam.”
“Myron mindenhol az én címemet adta meg, mert tudta, hogy a rendőrség utána fog jönni.. Elegem lett ebből, de tudtam, hogy nem fog leállni. Az anyja ugyanígy megcsalt engem.”
Kiderült, hogy Brown úr kapcsolatba lépett Myronnal, hogy figyelmeztesse, mikor értesült Hilaryról. Az apa azt akarta, hogy a fia ne játsszon Hilary érzéseivel, de Myron nem volt hajlandó hallgatni rá.
“Te voltál az, aki tegnap felhívta őt? Azt hazudta nekem, hogy a volt barátnője volt az.”
“Én voltam” – mondta Mr Brown. “Felhívtam, de nem hallgatott rám. Így kénytelen voltam hívni a rendőrséget.”
Minden, amit Myron tett az elmúlt hónapokban, kezdett értelmet nyerni Hilary számára. Végre megértette, miért viselkedett olyan furcsán.
“Köszönöm, hogy megmentett, Mr. Brown!” – mondta. “Tartozom magának, amiért megmentett a kirablástól.”
Myron ügyét bíróság elé vitték, és a bíró elrendelte, hogy kártalanítson minden nőt, akit átvert. Néhány hónappal később Hilary megkapta a kártérítés részét, de úgy döntött, nem tartja meg.
“Ez az öné, Mr. Brown” – mondta, miközben átadta neki a pénzt. “Köszönöm, hogy megmentett!”
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Nem úszhatod meg, ha becsapod az embereket. Myron úgy gondolta, hogy továbbra is nőket vesz feleségül a pénzért, nem tudván, hogy hamarosan lebukik. Nem vert volna át több nőt, ha tudja, hogy az apja egy nap börtönbe küldi.
- Néha nehéz lépést kell megtenni a szeretteinkért. Brown úrnak nem volt könnyű a fiát börtönbe küldeni, de megtette, mert meg akarta leckéztetni Myront.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
