Egy kislányt örökbe fogad egy szerető pár, és megkapja élete első születésnapi tortáját. Másnap váratlanul nagy összeget kap a biológiai családjától.
Melanie hatéves volt, és családot akart. Kétéves kora óta nevelőszülőknél volt – túl fiatal volt ahhoz, hogy emlékezzen az édesanyjára és az édesapjára.
Gyakran kérdezte magától: “Kik voltak ők? Szerettek engem?” – aztán sírt: “Miért nem akartak engem?” De egy nap valami csodálatos dolog történt, valami, amiért Melanie imádkozott.
Egy szociális munkás látogatta meg Melanie-t, és vele együtt egy fiatal pár is érkezett. A férfi Melanie-ra kacsintott és vigyorgott, a nő mosolygott. A nőnek volt a legédesebb, legkedvesebb szeme, amit Melanie valaha látott.
“Ők itt Gordon és Helen” – magyarázta a szociális munkás. “És szeretnének téged örökbe fogadni.”
“Tényleg?” – kapkodta el a levegőt Melanie, majd a pár felé fordult, és gyanakodva megkérdezte: “Miért?”
A Gordon megdöbbent Melanie kérdésén, Helen azonban letérdelt, hogy Melanie szemébe nézhessen, és azt mondta: “Azért akarunk örökbe fogadni téged, mert azt szeretnénk, ha New York legkedvesebb, legviccesebb, legcsinosabb lánya a mi lányunk lenne.”
Melanie széles, boldog mosolyt villantott és átkarolta Helent. Talált egy családot, aki akarta őt, és hajlandó volt őt önmagáért szeretni!
Melanie Gordonhoz és Helenhez költözött, és rájött, hogy egyszerre csodálatos és szörnyű dolog, hogy szülei vannak. Csodálatos, mert két ember minden szeretetét és figyelmét neki adta.
Szörnyű, mert ez a két ember észrevette, ha nem tetted meg azokat a dolgokat, amiket meg kellett volna.
Melanie rájött, hogy nem úszhatja meg, ha nem csinálja meg a házi feladatát, és nem teheti meg azokat a csintalan, de szórakoztató dolgokat, amelyeket a nevelőotthonban csinált. Ott annyi gyerek volt, hogy bármit meg lehetett úszni.
Egy igazi családban nem úszhatsz meg semmit, mert az emberek törődnek veled! Csodálatos felismerés volt, és amikor Helen közölte Melanie-val, hogy vacsora előtt ki kell takarítania a szobáját, Melanie felsírt: “Köszönöm, köszönöm!”, és megölelte.
Helen nevetett. “Többször is le kell szidjalak, Melanie!”
“Igen, kérlek” – kiáltotta Melanie. “Akkor tudom, hogy törődsz velem!”
Melanie tudta, hogy reggelente nem szabad zajongani, mert Gordon éjszakai műszakban dolgozott. Gordon megtanulta, hogy ne ijesztgesse Melanie-t műanyag pókokkal, mert ő TÉNYLEG félt, nem szórakozott, csak úgy tett, mintha félne.
Helen megtudta, hogy Gordon és Melanie is szereti a mogyoróvajas sütiket. Leültek a hátsó verandán, és öt másodperc alatt elfogyasztottak egy egész csomagot.
Mindannyian megtanulták, milyen az, amikor egy boldog családban élnek.
De aztán valami szörnyűség történt. Gordon megsérült a munkahelyén, és több hetet kellett kórházban töltenie. Helen egyre jobban aggódott, ahogy teltek a napok.
Melanie okos lány volt. Tudta, hogy az orvosok sok pénzbe kerülnek. Néha késő este hallotta, hogy Helen sír, és akkor belopózott az ágyába, és megölelte.
“Hála Istennek, hogy itt vagy, Melanie” – suttogta Helen, és megcsókolta.
Szerencsére Gordon jobban lett, és haza mehetett, de mankóval kellett járnia. Ekkor kezdtek érkezni a számlák. Helen kis kupacokba rakta őket a komódon, és aggódva nézegette őket. “Majd megoldjuk, Helen” – mondta Gordon halkan.
“Az összes megtakarításunk elfogyott..” – suttogta Helen. “Félek. Már nem csak rólunk van szó. Mi van, ha Melanie-nak szüksége van valamire, és nincs rá pénzünk..”
Gordon átkarolta Helent. “Bízz Istenben, szerelmem” – mondta. “Hé Melanie, miért nézel ilyen szomorúan? Láttam mogyoróvajas sütit elrejtve a legfelső polcon!”
Kora reggel, Melanie felriadt. Valaki a fülébe fújta a partifüttyöt! Felugrott és kinyitotta a szemét.
Szobája tele volt lufikkal! Helen és Gordon az ágy lábánál álltak, buta party sapkában és vigyorogva. “BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!” – kiabálták.
Melanie mosolyogni kezdett. “Elfelejtettem, hogy ma van a születésnapom!”
“Kelj fel, kelj fel!” – skandálta Gordon. “Meglepetés vár rád!”
Melanie követte Helent és Gordont az étkezőbe. A falon egy nagy transzparens volt, amin ez állt: “Boldog születésnapot Melanie!”, az asztalon pedig a legszebb születésnapi torta állt, amit valaha látott!
“Ez az enyém?” – kérdezte suttogva. Közelebb lépett, és meglátta a tortán az ezüstszínű írást, körülötte csillagokkal: “Boldog születésnapot Melanie!”
“Az én nevem van rajta!” – felkiáltott, és könnyekben tört ki. Zokogni kezdett.
“Melanie..” – mondta Gordon. “Miért sírsz, kicsim?”
“Még soha nem ettem tortát! Ez azt jelenti, hogy szeretsz engem? Tényleg, igazán szeretsz?”
Gordon és Helen átkarolták Melanie-t. “Persze, hogy szeretünk” – kiáltotta Helen. “Mi VÁLASZTOTTUNK téged! A világ összes kislánya közül téged akartunk!”
A családnak csodálatos napja volt, és Melanie egy kis hasfájással feküdt le, mert túl sok tortát evett, de ez volt élete legjobb születésnapja.
A következő nap vasárnap épp templomba készültek, amikor valaki kopogott az ajtón. Egy magas férfi állt a küszöbön. “Ön Melanie örökbefogadó anyja?” – kérdezte Helentől.
“Igen” – mondta Helen. “Ki maga?”
“A néhai édesapja barátja vagyok” – mondta a férfi. “És látni szeretném őt.”
“Nem viheti el őt!” – kiáltott fel Helen.
“Nem akarom elvenni őt..” – mondta a férfi gyengéden. “Csak látni akarom őt.”
Helen és Gordon kézen fogva ültek a társalgóban, miközben a férfi Melanie-val beszélt. “Kedvesem” – mondta a férfi. “Azt hiszem, jobban megérted majd a történetet, amit most elmesélek, ha idősebb leszel…”
“Hétéves vagyok” – mondta Melanie büszkén. “Tegnap töltöttem be a hetedik életévemet!”
“Tudom” – mondta a férfi mosolyogva. “Ott voltam, amikor megszülettél. Tudnod kell, hogy anyukád és apukád nagyon szeretett téged, Melanie. De amikor egyéves voltál, anyukád a mennybe ment.”
“Nem sokkal később apukád megtudta, hogy nagyon beteg. Biztos akart lenni abban, hogy mindent megtesz érted, amit csak tud, ezért megkért, hogy adjam el mindenét, amije van.”
A férfi elővett egy papírt, és Melanie kezébe adta. “Azt akarta, hogy ezt a pénzt akkor adjam oda neked, ha tizennyolc éves leszel, vagy ha örökbe fogad egy jó család. Tudom, hogy Helen és Gordon jó emberek, akik szeretnek téged. Ez a Tiéd és az új családodé.”
Melanie odaadta a papírt Helennek, aki sírni kezdett. Egy negyvenezer dolláros csekk volt. Melanie szülőcsaládja kinyújtotta a kezét, és segített az új családjának, amikor a legnagyobb szükségük volt rá!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Csodák akkor történnek, amikor a legkevésbé számítasz rájuk. Melanie-t egy csodálatos pár fogadta örökbe, miután már feladta a reményt, majd váratlan ajándékot kapott a biológiai szüleitől.
- Egy család a szeretetre és az elfogadásra épül. Melanie, Gordon és Helen csodálatos családdá váltak annak ellenére, hogy nem voltak rokonok, mert szerették egymást.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
