Egy idősebb hölgy látta, hogy a szemközti házból a kisfiú szinte ruha nélkül kóborol a hidegben, ezért odament hozzá. Ekkor tudta meg, hogy az édesanyja eltűnt.
Mrs. Glover kinézett az ablakon, mint általában minden nap. Szerette nézni a családokat és az utcájában rohangáló gyerekeket. Újabb családok vették körül, és ez izgalmas volt. Néhány szomszéd megkérte, hogy néha-néha vigyázzon a gyerekekre, aminek szintén nagyon örült.
Egyébként az idősebb asszony magányos volt. Négy gyereke az ország távoli részeiben élt, és saját családjuk volt, akikről gondoskodniuk kellett, így nem sokszor hívták őt. Hálaadáskor, karácsonykor és újévkor látta őket, de az év többi részében egyedül volt. Más családok figyelése és segítése volt a legjobb szórakozása.
Egy nap egy új család költözött be – egy egyedülálló anya egy fiúval -, és Glover asszony azonnal észrevette, hogy a nő az amerikai jelnyelvet használja a fiával, tehát a gyerek vagy süket, vagy néma, vagy mindkettő. A nő évekkel ezelőtt megtanulta az ASL-t, miután összebarátkozott egy siket nővel a főiskolán.
Elment üdvözölni az új szomszédokat, vitt magával egy pitét, és felajánlotta, hogy vigyáz a fiúra, amikor csak szükség van rá.
„Ó, Istenem. Köszönöm szépen. Hamarosan élnem kell az ajánlatával” – mosolygott Sarah, és bemutatta a gyerekét, Isaacot az idősebb hölgynek. A gyerek kellemesen meglepődött, amikor Glover asszony tökéletesen használta az ASL-t. Csak nagyon kevés embert ismert, aki tudott jelelni.
Miután egy kicsit elbeszélgettek Sarah-val, és többet megtudtak Isaacról, az idősebb hölgy hazatért.
***
Néhány nappal később Glover asszony késő délután leült az ablakához. Egész nap a főzéssel volt elfoglalva, és végre itt volt az ideje, hogy pihenjen és nézze az embereket.
Az idősebb hölgy a homlokát ráncolta, amikor meglátta Isaacot a háza előtti járdán. Előre-hátra csavargatta a fejét, mintha várna valamire. Ami aggasztotta Mrs Glovert, az az volt, hogy a fiú csak egy szandált, rövidnadrágot és ujjatlan pólót viselt, és kora őszhöz képest már elég hideg volt.
Isaac hirtelen átkarolta magát, és reszketni kezdett. Mrs Glover csodálkozott, hogy miért nem megy vissza a házba, ahol melegebb van. Hol van Sarah? tűnődött aggódva.
Mrs. Glover felvette a telefonját, amely az ablak mellett volt, és tárcsázta a szomszédját. Senki sem vette fel. Ez még aggasztóbb volt, ezért felkapta a kabátját, és megnézte, hogy van Isaac.
Mrs. Glover jelbeszéddel kérdezte meg, hol van az édesanyja.
„Elment a bankba. De már régen” – jelelt a kisfiú, bár a keze remegett a hidegtől. „Nem találom a kabátomat, ezért csak itt akarok várni rá odakint.”
Mrs Glover kérte, hogy jöjjön vele, így bementek a házába, ahol a nő egy takarót tekert a reszkető gyerek köré, és elkezdte hívogatni, akit csak tudott.
Mrs. Glover tárcsázta Sarah mobilját, de nem vette fel. Felhívott még néhány szomszédot, de senki sem tudta, hol van a nő. Az idős hölgy pánikba esett. Úgy tűnt, Sarah eltűnt. De visszafogta az érzelmeit, hogy ne ijessze meg a kisfiút.
„Kérem, ha hall valamit, szóljon. Velem van a fia. Azt mondta, hogy a bankba megy, de most már aggódom” – mondta Mrs. Glover egy másik szomszédnak, Mrs. Franklinnek.
Az utcában szinte mindenkit riasztottak, és mindannyian várták, hogy Sarah visszatérjen. Eltelt egy óra, és még egy, mire Mrs. Glover újra tárcsázta Sarah mobilját, és végre felvette.
De nem ő volt az. Egy másik nő volt az. „Halló? Ki az? Miért veszi fel Sarah telefonját?” – kérdezte Mrs. Glover, felszínre tört az aggodalma.
„Jó estét! Martin nővér vagyok. Csak azért veszem fel, mert a betegünk, Sarah a sürgősségin keresztül érkezett, és nincs elérhetősége” – jelentette ki a nő, mire Mrs. Glover felállt, a füléhez szorítva a telefont.
„Mi történt? Jól van? A szomszédja vagyok. Egyedülálló anya, és nálam van a gyereke. Nem tudom, hogy van-e családja, de meg tudná mondani, hogy mi történt?” – hadarta az idősebb hölgy, és a hangja egyre idegesebb lett, ahogy beszélt.
„Sarah összeesett a bankban, és jelenleg még nem tért magához. Nincs semmilyen információnk róla, és szükségünk van valakire, aki aláír néhány vizsgálatot” – magyarázta az ápolónő.
„Mindjárt megyek!” – mondta Mrs. Glover, és letette a telefont.
Elvitte Isaacot a házába, melegebb ruhába öltöztette, és együtt siettek a kórházba.
Minden kérdésre válaszoltak, amire csak tudtak. Megvizsgálták Sarah-t, és azt mondták, valószínűleg az alacsony vérnyomástól ájult el. Amikor órákkal később magához tért, Sarah elmagyarázta, hogy beteg volt, és elfelejtette bevenni a gyógyszereit.
„Ó, kedvesem. Legalább ez valami kezelhető! Hála Istennek!” – mondta Mrs. Glover.
„Köszönöm, hogy vigyázott Isaacra. Nem is tudom, mit tettem volna. Órákig egyedül lehetett. Édes fiam” – sírt Sarah, miközben átölelte Isaacot.
„Sarah, kérlek, legközelebb hívj fel. Elhozhatod Isaacot a házamba, akár csak néhány percre is. Nem fogok semmit sem felszámolni. Szeretem a gyerekeket, és én lehetek az orvosi vészhelyzetben a kapcsolattartód, ha nincs más. Kérlek, bízz bennem” – ajánlotta fel Glover asszony, és őszinte tekintete még jobban megríkatta Sarah-t.
„Köszönöm” – suttogta Sarah.
Ettől kezdve Sarah mindig Mrs. Gloverrel hagyta Isaacot, amikor csak el kellett intéznie valamit. Mrs. Glover imádta, hogy az egyedülálló anya és fia a közelében van, hiszen olyanok lettek számára, mintha családtagok lennének.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig legyen egy vészhelyzeti kapcsolattartó, mert sosem tudhatod, mi történhet. Sarah fia sokáig egyedül és fázva maradhatott volna, ha Mrs. Glover nem látja meg őt az ablakon keresztül. Mindig a legjobb, ha van egy vészhelyzeti kapcsolattartó, és biztosítjuk, hogy valaki vigyázzon a gyermekeinkre.
- Ne féljen megbízni a szomszédjaiban. Bár nem minden szomszéd nagyszerű, mégis ők azok, akik a legközelebb állnak hozzád, és előfordulhat, hogy egy ponton rájuk kell támaszkodnod.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
