Donna azt tervezte, hogy bármi áron hozzámegy a gazdag Brianhez, de amikor megérkezett a templomba, látta, hogy a férfi egy másik nőt vesz feleségül.
Donna gyűlölte az unokatestvérét, Gwent. Donna messze szebb volt kettejük közül, de míg az ő anyja egy szegény emberhez ment feleségül, addig Gwen anyja egy gazdag ügyvédhez, így az életük nagyon különböző volt.
Gwen puccos főiskolára járt, a legszebb ruhái voltak, a 16. születésnapján kapta az első kabrióját, míg Donnának semmije sem volt! Igen, Donna gyűlölte Gwent, de soha nem adta a tudtára, mert Gwen nagylelkű és kedves volt.
Gwennek köszönhetően Donna a legjobb bulikba járt, viselhette az unokatestvére új ruháit (néha elsőként), és élvezhette a drága nyaralásokat. Az igazság az, hogy Gwen azt hitte, Donna a legjobb barátnője – egészen addig, amíg el nem lopta a férfit, akit szeretett.
Gwen egész életében ismerte Brian Finley-t, és ennyi ideje volt szerelmes belé. A fiú az apja legjobb barátjának a fia volt, és az elmúlt hét évet orvosi tanulmányokkal töltötte Európában.
„Donna!” Gwen zihált. „Brian visszatért, és ott lesz a ma esti bálon a country klubban!”
„Ki az a Brian?” – kérdezte Donna, miközben átnézte unokatestvére ruháit, hogy eldöntse, mit fog felvenni.
Gwen elpirult. „Brian és én… Ő volt az első barátom, amikor 16 éves voltam… Aztán elment a tengerentúlra tanulni, és azóta írunk egymásnak. Szeretem őt, és ő is szeret engem!”
„Hogyhogy még sosem meséltél róla?” – kérdezte gyanakodva Donna.
Gwen zavarba jött. „Azt hittem, hogy kinevetsz, amiért hét éven át fáklyát tartottam ezért a fickóért…”
„Szerintem ez aranyos!” – mondta Donna. „Mesélj el mindent róla!”
Donna figyelmesen hallgatta, ahogy Gwen mesélt Brianről, a szüleiről, arról, hogy milyen okos, és hogy az ország egyik legjobb sebésze lesz.
Donna számára tökéletesen hangzott, pontosan olyannak, amilyet ő maga is keresett! Egy gazdag, jóképű férfi gazdag szülőkkel! Kedvesen mosolygott az unokatestvérére. „Ó, ma este be kell mutatnod nekem!”
Donna úgy tervezte meg a belépőjét a táncba, hogy a lehető legnagyobb hatást érje el. Természetesen mindig későn érkezett, ez volt a védjegye. Szerette, ha besétál, és mindenki őt bámulja..
Egy lenyűgöző piros ruhát viselt (Gwen ruháját), amely testének minden ívére rátapadt, és a dekoltázst szabadon hagyta. Hosszú, sötét haja a hátán omlott végig, és sötét szemei ígéretesen csillogtak.
Belépett, és a szoba szó szerint megállt. A tömeg közepén meglátta Gwent, aki csinos volt egy rózsaszín taftruhában, és egy magas, jóképű férfi mellett állt, és elmosolyodott.
Odaszaladt hozzá, és gyengéden arcon csókolta Gwent. „Gwen! Olyan csinos vagy!” Aztán fülledt tekintetét a férfira szegezte, akiről tudta, hogy Brian Finley.
„Nem akarsz bemutatni?” – kérdezte, de mielőtt Gwen egy szót is szólhatott volna, Donna már megfogta Brian kezét, és a táncparkettre vonszolta, épp egy lassú, romantikus dal szólt.
Gwen csak állt és nézte, ahogy az unokatestvére Brian nyaka köré fonja a karját, és a testét az övéhez szorítja. Aznap este már soha többé nem látta őket. Egyszerűen eltűntek, ő pedig hazament és álomba sírta magát.
Másnap Donna telefonált, bocsánatot kért, és azt mondta: „Nagyon sajnálom, Gwen, de Brian annyira ellenállhatatlan volt! Próbáltam megmondani neki, hogy nem állhatok közétek, de ő azt mondta… Azt mondta, ez gyerekes dolog, iskoláslányos fellángolás…”
Gwen le volt törve, de bátran mosolygott, és minden jót kívánt Donnának és Briannek. Azon a nyáron Brian és Donna volt a legforróbb pár, és három hónappal később bejelentették az eljegyzésüket.
„Eljegyezted?” – kérdezte Gwen döbbenten – “De Brian, alig három hónapja ismered őt!”
„Tudom” – mondta Brian. „De egyszerűen levett a lábamról, Gwenny, szerelmes vagyok, és ő fogja szülni a gyerekemet…”
„Gyereket?” – Gwen megdöbbent. „DONNA? Donna utálja a gyerekeket!”
„Nagyon igazságtalan vagy az unokatestvéreddel szemben” – mondta Brian. „Ő egy csodálatos lány, és csodálatos anya lesz. Remélem, most, hogy családtagok leszünk, felhagysz azzal a kis fantáziálásoddal…”
„Volt?” – kérdezte Gwen. „Azt hittem, te is törődsz velem!”
Brian zavarba jött. „Így van, így van… De Donna ráébresztett, hogy egy férfi és egy nő között sokkal több van!”
A dolog eldőlt, ezért Gwen úgy döntött, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a rossz helyzetből, és még azt is felajánlotta, hogy vesz az unokatestvérének egy esküvői ruhát. Donna aranyosan hálás volt, és megkérte Gwent, hogy legyen a koszorúslánya. „Azt akarom, hogy mellettem legyél, amikor hozzámegyek Brianhez” – mondta és elmosolyodott. „Ez így helyes!”
Gwennek megszakadt a szíve, de beleegyezett. Donna a legdrágább ruhát választotta az üzletben, annak ellenére, hogy Gwen inkább egy finom, egyszerű, szaténból és csipkéből készült hüvelyt szeretett volna.
„Szeretnék feltűnést kelteni, Gwen” – mondta. “Tudod, milyen fontos ez nekem.”
És Brian pénze is, mert Donnának volt egy terve és egy férfi, aki a háttérben várakozott, egy régi szerelme, aki sajnos ugyanolyan szegény volt, mint ő maga.
Az esküvő előtti hetek csak úgy rohantak, és mire észbe kaptak, már a próbavacsora volt. Természetesen Donna szokás szerint késett, és Brian, aki már türelmetlenül várta a menyasszonyát.
Már az étterem ajtajánál állt, amikor egy ismerős hangot hallott: „Bébi, ez az én aranybilétám. A pasi még csak nem is kérte, hogy írjam alá a házassági szerződést! Azt hiszi, terhes vagyok, úgyhogy pár hét múlva vetélést színlelek…”
„És aztán te és én egy trópusi tengerparton egy kövér egyezséggel!”
Brian megfordult, és elakadt a lélegzete. Donna volt az, aki az árnyékban állt, és valaki mással beszélgetett, aki azt tervezte, hogy még az esküvőjük előtt megcsalja őt!
Brian első gondolata az volt, hogy leszólítja a nőt, lemondja az esküvőt, de aztán jobb ötlete támadt. Visszament a partira, és úgy tett, mintha minden rendben lenne. Megérintette Gwen vállát.
„Mindenben igazad volt” – mondta halkan. „Hazudik. Elhitette velem, hogy amit irántad érzek, az gyerekes, de most csak megkönnyebbülést érzek, hogy nem veszem feleségül.”
„Nem veszed feleségül?” – kérdezte Gwen.
„Nem – mondta Brian halkan. „Azért veszlek feleségül, mert tudod, hogy mindig is te voltál. Hagytam, hogy elvakítson, elcsábítson… Sajnálom, Gwen”.
„De a próbavacsora, az esküvő…” Gwen azt mondta. „Mit fogsz csinálni?”
„Van egy ötletem, és remélem, egyetértesz vele” – suttogta Brian. „Figyelj…”
Másnap reggel Donna az anyja és a nővére segítségével felvette a pazar esküvői ruháját és a katedrális fátylat. „Nem tetszik a hajam” – mondta a fodrásznak. „Csináld újra!”
„Donna, már fél órát késtél…” – zihált a nővére.
„Nem érdekel – mondta Donna. „Én vagyok a menyasszony, ők majd várnak!”
Másfél órával később Donna már a katedrális ajtaja előtt állt, és várta, hogy nagyszerű belépője legyen. „Nyissa ki az ajtót!” – sziszegte a jegyszedőnek. „Nem látja, hogy végre megérkeztem?”
A férfi zavartnak tűnt, de engedelmeskedett. A hatalmas ajtók befelé lengtek, és Donna meghallotta a szavakat: „Megcsókolhatja a menyasszonyt!”
Ott állt az oltárnál Brian, vele szemben pedig, menyasszonyi ruhában ragyogva, ott állt GWEN! Brian feleségül vette GWEN-t? Donna sikoltozott, és eldobta a csokrát, de senki sem vette észre, vagy nézett felé. Mindenki Gwennek és Briannek szurkolt.
Donna piszkos játékot játszott, és vesztett. És nem csak a vőlegényét vesztette el, hanem az unokatestvére barátságát és a sok pénzhez való hozzáférést is. Donna rájött, hogy ha akar valamit, akkor meg kell dolgoznia – és keményen meg kell dolgoznia – mindezért.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A csalók mindig ugyanabban az érmében kapják vissza a pénzt. Donna hátba szúrta az unokatestvérét, és végül elvesztette mindazt, amit remélt.
- Hazugságra nem lehet házasságot építeni. Donna nemcsak a terhességről hazudott Briannek, hanem arról is, hogy ki ő, és ez mind visszafelé sült el.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
