Mikor egy szingli férfi meglátogatott egy árvaházat, valaki megragadta a figyelmét. Nem tervezte, hogy örökbe fogadjon egy gyereket, de miután meglátott egy tehetetlen kisfiút a sarokban, azonnal segíteni akart. Olvasd el könnyfakasztó történetüket.
A jó szamaritánusok kedvességükkel jobbá teszik a világot. Nemes cselekedeteiket azonban néha félreértik, és az emberek értetlenül állnak előttük.
Ez történt Aditya Tiwarival, egy aranyszívű szoftvermérnökkel is. Időt szakított arra, hogy édességet osszon a rászoruló gyerekeknek, nem is sejtve, hogy egy látogatás a helyi árvaházban örökre megváltoztatja az életét.
VÉLETLENÜL TALÁLKOZTAK
Tiwari 2014-ben meglátogatott egy árvaházat, és hamar felfigyelt egy fiúra, aki mellőzött és egyedül volt. Kíváncsi lett az öt hónapos kisgyermekre, és megkérdezte az egyik gondozót, hogy többet tudjon meg róla.
Tájékoztatták, hogy az Avnish nevű csöppségnek Down-szindrómája van, és rossz prognózist adtak az életére vonatkozóan, azt sugallva, hogy valószínűleg hamarosan meghal.
A nevelő azt is elmondta, hogy az árvaház minden gyermeke örök otthonra talál, kivéve Avnish-t, mert őt senki sem akarta örökbe fogadni.
HARCOLT, HOGY AZ APJA LEHESSEN
Tiwari azonban reményt látott, mikor Avnish szemébe nézett, és amikor felvette, a kisfiú nevetett. Az agglegény azt mondta, hogy abban a pillanatban “csak úgy összeillettek”.
A gyerekkel való véletlen találkozás újra és újra lejátszódott a fejében, ezért merész és bátor döntést hozott. Úgy döntött, hogy még egyszer meglátogatja az árvaházat, és ezúttal egyértelmű küldetése volt – örökbe akarta fogadni a kisfiút.
Sajnos, mikor Tiwari megosztotta vágyait az árvaház személyzetével, kinevették, és azt mondták, hogy egy 30 év alatti egyedülálló férfi nem fogadhat örökbe. Kéréseit elutasították, de ő fáradhatatlanul küzdött, és nem törődött a kritikusokkal.
NEM VOLT HAJLANDÓ FELADNI
Tiwarit sokkolta, ahogy az árvaház kezelte a helyzetet, és úgy vélte, valamit titkolnak előle. Kijelentette: “Nem tudtam, mit tegyek, de tudtam, hogy nem adhatom fel”.
A fiatalember gyakrabban kezdte látogatni az árvaházat, időt töltött Avnish-szal. Sok kérdést tett fel a csecsemő adatai és egészségi állapota felől.
Szemet szúrtak az igazgató “kétes” válaszai, ezért intenzív kutatást végzett, és rájött, hogy a kis Avnishnak nincsenek iratai. Tiwari tudta, hogy a csöppség veszélyben van, és elvitte az ügyet a jóléti miniszterhez, aki felgyorsította az ügyét.
A LEGJOBB DOLOG, AMI VELE TÖRTÉNT
A hatóságokkal együttműködve Tiwari segített bezárni az árvaház kapuit, és segített más gyerekeknek biztonságosabb intézményeket találni. Végül 2016-ban hazahozta a fiát.
Miután megküzdött a jogi kérdésekkel és a társadalmi normákkal, megosztotta, hogy a harc megérte, mert Avnish “a legjobb dolog, ami vele történt”.
AZ ÖRÖKBEFOGADÁS OKA
Tiwari egyszerű választ adott, amikor az emberek megkérdezték tőle, miért akart örökbe fogadni egy gyermeket, és miért éppen Avnish-t választotta. Kifejtette: “A fiam Down-szindrómás, és gondoskodásra volt szüksége. Pontosan ezért akartam őt örökbe fogadni”.
“Kezdetben nem volt könnyű az embereknek elfogadni azt, amit tettem. A családom elkedvetlenített. Később ugyanezek az emberek értékelték az erőfeszítéseimet, amikor látták, hogy sikerült megvalósítanom, amit célul tűztem ki” – tette hozzá a büszke apa.
A SZERETET GYÓGYÍTÓ EREJE
Tiwari szeretetet és biztonságot nyújtott Avnishnak, és olyan életet adott neki, amelyet senki sem képzelt volna lehetségesnek. Annak ellenére, hogy fiatal és nőtlen volt, kiváló környezetet biztosított gyermekének. Megosztotta:
“Ez volt életem legboldogabb pillanata. Egyedül éltem, ezért bababiztossá tettem a házamat, éjszakákat töltöttem azzal, hogy megértsem, hogyan kell pelenkát cserélni és hogyan kell gondoskodni a Down-szindrómás csecsemőkről.”
Tiwari úgy jellemezte a fia hazaérkezésének napját, mint “napsugár, amely besétált az életébe”. Az Avnish iránt érzett gondoskodás és törődés segített meggyógyítani a fájdalmat, amelyet a csecsemő az árvaházban átélt, bizonyítva, hogy a szeretet hatalmas erő.
A FIA ÚJ DOLGOKRA TANÍTJA ŐT
Tiwari egész élete megváltozott, mikor véletlenül találkozott Avnishsal. A magányos árva gyorsan belopta magát a szívébe, és továbbra is feldobta apja életét.
A büszke apuka azt is elárulta, hogy fia minden nap új dolgokra tanítja őt. Egészségi állapota ellenére gyorsan megtanult járni, és élvezte a társasági életet. Tiwari hozzátette:
“Avnish egy nagyon boldog gyermek … Biztos vagyok benne, hogy ha megnézed a képeit, nem fogod tudni felismerni, hogy ő valóban egy speciális igényű.”
Tiwari nem volt hajlandó feladni, és ennek köszönhetően neki és fiának gyönyörű élete van. Avnish még egy játszóiskolába is beiratkozott, az apja pedig mérhetetlenül büszke rá, és izgatottan osztja meg a történetüket másokkal.
