Victoria Delgado és férje, Francisco Rivas minden reggel elindultak, hogy munkába menjenek. Mivel egyedül éltek, nem volt senki, aki vigyázhatott volna 1,5 éves kisfiukra, Noah Rivasra.
Ennek következtében a kisbabát a bölcsődébe íratták, és a munkából hazatérve mentek érte. Először az Eman Tot Akadémiára adták Noah-t, de a növekvő költségek miatt kivették onnan. Aztán újra beíratták, mielőtt egy szokatlan incidens történt.
A bölcsőde a helyi hírcsatorna érdeklődésének középpontjába került, miután Francisco 2023. március 1-jén délután szokatlan nyomokat vett észre Noah karján.
Ahelyett, hogy hazament volna, Francisco megmutatta a nyomokat az egyik alkalmazottnak, és megkérdezte tőle, hogy harapásnyomok-e. Az alkalmazott egyetértett azzal, hogy harapásnyomok voltak, és bement a létesítménybe, hogy jelentse Francisco esetét.
Delgado később, még aznap este további hat harapásnyomot fedezett fel kisgyermeke hátán, amikor fürdés közben levette az pólóját. Megbántódott, amikor meglátta ezeket a nyomokat a gyermeke testén, és arra gondolt, hogy bizonyára fájdalmas lehetett neki.
Az anyának összetört a szíve, mert tudta, hogy fia még túl fiatal ahhoz, hogy elmondja, mi történt vele. “Biztosan sikoltozott. Biztosan sírt. Biztosan megijedt” – gyanította Delgado, akinek nyolc harapásnyom volt a bőrén.
Amikor az emberek az interneten értesültek az esetről, a hozzászólásokban fejezték ki aggodalmukat. Az egyik netező azt írta: “Hogy lehet, hogy ezt nem hallották? Sikítania vagy sírnia kellett volna. Ez hihetetlen! Küzdjetek tovább, szülők!”
Delgado kórházba vitte Noah-t, ahol az orvosok antibiotikumot adtak neki, miután megerősítették, hogy a nyomokat “gyermekharapás” okozta.
Hogyan reagált az óvoda az esetre?
Amikor Francisco szólt az alkalmazottnak a harapásnyomokról, az visszatért, mondván, hogy ilyen esetet nem jelentettek a központban. Elmagyarázta, hogy a gyerekekre vigyázó tanár már elment, így csak másnap tudtak incidensről jelentést tenni.
Ekkor az apa nem kérdezte ki a bölcsődei alkalmazottakat. Később rájött, hogy az alkalmazottaknak látniuk kellett ezeket a nyomokat, miközben Noah ruháit cserélték és etették. Ezt mondta:
“Nem hívtak fel minket, hogy megkérdezzék: “Hé, a fiadnak voltak harapásai?””
Nem ez volt az első eset, hogy valami szokatlan történt az óvodában. Noah két héttel a mostani eset előtt kapott egy ajaksérülést, amikor otthon elesett, és amikor másnap elvitték a bölcsődébe, a személyzet megkérte őket, hogy töltsenek ki egy incidensjelentő űrlapot.
“Nos, ők nem tudnak semmit az incidensjelentésekről, de nagyon gyorsan intézkedtek, amikor meglátták az ajkát” – emlékezett vissza Delgado. “És mi van ezzel az incidenssel?”. Az anya úgy vélte, hogy a bölcsődének meg kellett volna kérnie őket, hogy töltsék ki ugyanezt a nyomtatványt, ha Noah otthon kapja ezeket a harapásnyomokat.
Mi volt a bölcsőde igazgatójának reakciója?
Amikor Delgado meglátta a harapásnyomokat a kisfia hátán, felhívta a bölcsődét, és beszélt az igazgatóval. Felidézte, hogy az igazgató bocsánatot kért, és azt mondta, hogy megnézi a videofelvételt, hogy kiderítse, mi történt.
“Azt mondta, hogy nem tudja, mi történt” – mesélte Delgado, hozzátéve, hogy az igazgató azt mondta, hogy aznap nem volt a helyszínen. Delgado és Francisco azonban még nem kaptak hívást az igazgatótól, amelyben tájékoztatta volna őket arról, hogy mit látott.
Az anya jelentette az esetet a San Antonio-i rendőrségnek és egy helyi hírcsatornának, akik hiába próbáltak beszélni az óvoda vezetőségével.
Noah nagyapja az incidenst követő napon ellátogatott az otthonba, és felvette a beszélgetést, amint az egyik alkalmazottal folytatott. Elmondta, hogy bármi is történt Noah-val, az “elhanyagolás és bántalmazás” volt, míg az alkalmazott azzal érvelt, hogy a kamerafelvételeken semmi gyanúsat nem találtak.
Az állami törvények szerint egy bölcsődében egy gondozó kilenc 18-23 hónapos gyerekre vigyázhat, de az alkalmazott azt mondta Noah nagyapjának, hogy aznap egy pedagógus tíz gyereket felügyelt.
