Jack visszatért szülővárosába, és egy virágüzlet mellett haladt el, amikor meghallotta, hogy egy gyerek könyörög a tulajdonosnak, hogy adjon neki virágot. Megsajnálta a fiút, és vett neki egy csokrot. Másnap meglátta ugyanezeket a virágokat néhai szerelme sírján, és valami kattant az agyában.
Jack nemrég vonult vissza a katonai pályafutásától, és visszatért szülővárosába, Oregonba, hogy meglátogassa a családját. Amikor odaért, elhatározta, hogy sétál egyet, és felidézi a bevonulás előtti életét. A dolgok másnak tűntek, de volt egy bolt, ami nem változott.
“Mrs. Fields!” – köszöntötte a virágüzlet tulajdonosát. Az idősebb nő az anyja barátnője volt, és körülbelül tíz évvel ezelőtt sokszor vett tőle virágot.
“Jackie! El sem hiszem, hogy visszatértél! Hála Istennek!” – válaszolta a nő, és megölelte a férfit. “Adj egy percet, drágám!”
Az idősebb nő visszafordult, és Jack észrevette, hogy egy fiú van a boltban. “Kérem, asszonyom. Ide tudná adni ezeket a virágokat? Tudok dolgozni, hogy ki tudjam fizetni őket” – könyörgött a gyerek Mrs. Fieldsnek.
Jack tudta, hogy az idősebb nő nagylelkű, de emellett üzletet is vezetett. Nem volt bolond. “Sajnálom, kölyök. Ezt nem tehetem meg” – felelte Mrs. Fields szomorúan megrázva a fejét.
A fiú a pulton álló csokor felé fordult, és a válla megereszkedett.
Jack annyira sajnálta a gyereket, hogy muszáj volt megszólalnia. Tudta, milyen az, amikor az ember virágot akar venni, de nincs elég pénze.
“Megveszem a virágot a gyereknek” – jelentette ki.
A fiú ránézett, és az arca felderült a hálától. “Tényleg? Köszönöm szépen! Köszönöm!”
Jack kifizette a csokrot, és nézte, ahogy a gyerek elszalad vele a kezében. Valami ismerősnek tűnt benne, de nem gondolkodott túl sokat rajta. Beszélgetett még egy kicsit Mrs. Fields-szel, majd hazament.
Sajnos Jack anyja olyan híreket kapott, amire nem számított, és aznap este sírva fakadt. Megtudta, hogy középiskolai szerelme, Mary, néhány éve meghalt. Egy évtizede szakítottak, mert a férfi bevonult katonának, a nő pedig főiskolára készült.
Az édesanyja, Rosalinda nem sokat tudott arról, hogy mi történt Maryvel a szakításuk után, de a gyászjelentésben olvasta, hogy a helyi temetőben temették el. Jack elhatározta, hogy másnap reggel felkeresi a nyughelyét, és lerója kegyeletét.
***
Miután virágot vett Mrs. Fieldstől – ugyanolyan csokrot, amit tegnap a kölyöknek kifizetett -, elment a temetőbe, és azon tűnődött, milyen lenne az élet, ha nem vonult volna be. Vajon ő és Mary összeházasodtak volna? Lett volna gyerekük? Boldogok lettek volna? Vajon ő is korán meghalt volna?
Mary volt az egyetlen nő, akit valaha is szeretett, és a mellkasát nehéznek érezte, ahogy a zöld növényzet és a többi sírkő között arrafelé ment, ahol a gondnok szerint a sírja van.
Más nők csak társak voltak, és remélte, hogy a sors így vagy úgy, de visszahozza hozzá Maryt. Sajnos, nem így történt.
Megdöbbenésére a sírjához érve egy friss csokrot látott a sír tetején heverni. Mrs. Fields azt mondta, hogy elfogyott a liliom, ami azt jelentette, hogy ezeket a virágokat ugyanaz a fiú helyezte oda, akit Jack tegnap látott. Ő volt Mary fia? Talán férjhez ment?
De Jacknek más okból futott hideg a hátán. A szíve szaporán kezdett verni, és a homlokán gyöngyözött a verejték. A tegnapi gyerek tíz-tizenegy éves lehetett, és valóban ismerősnek tűnt.
“Lehet, hogy ő… ?” – suttogta magában, de gyorsan megrázta a fejét. “Nem, az nem lehet.”
A gondolat nem akart eltűnni a fejéből, ezért a csokrot a másik mellé tette, és a telefonjáért nyúlt, hogy felhívja egyik régi gimnáziumi barátját, Lucast.
“Tudnom kell valamit… Mi történt Maryvel, miután elmentem?”
“Ó, ember. Tényleg tudni akarod?” – válaszolta a haverja. A hangja tétován szólt, de Jacknek tudnia kellett. “Hát, gyakorlatilag azonnal férjhez ment, és a következő pillanatban terhes lett. De az a férfi.. szörnyen bánt a családjával, és állandóan láttam, hogy Joe-nál iszik.”
Jack lehunyta a szemét, a telefon hirtelen nehezedett a fülére. Utálta, hogy Mary ilyen helyzetbe került. “Hogyan halt meg?”
“Nem tudom. Senki sem tudja. De mindenesetre szomorú vagyok a gyerek miatt, mert az a lúzer… Mike, azt hiszem, így hívják… újra megházasodott, egy borzalmas nőhöz, és az emberek látták, hogyan bánnak azzal a gyerekkel” – folytatta Lucas.
“Hogy hívják a fiút?”
“Johnny, azt hiszem. Sajnálom, de nem tartottam vele olyan sokáig a kapcsolatot. Elfoglalt voltam a tanulással, aztán meg az üzletemmel.”
Jack eleget hallott, és azonnal tudta az igazságot.
A Johnny volt az a név, amit ő javasolt Marynek, amikor tizenhat évesek voltak, és a leendő gyerekeik nevén gondolkodtak. Mary nem használta volna, ha az a baba nem az övé. Bizonyítéka még nem volt, de zsigerből tudta, hogy az ő fia kell lennie.
Jack megszerezte Mike címét, és a szüleivel karöltve felkereste, hogy beszéljenek Johnnyról. Legnagyobb megdöbbenésére Mike örült, hogy Jack lehet Johnny apja.
“Ó, ha ő a te gyereked, jó neked! Most rögtön elviheted! Nem érdekel!” – mondta a férfi, és Jack nem hitte el a férfi érzéketlenségét. A legrosszabb az egészben, hogy Johnny éppen ott volt!
Aztán Mike új felesége is közbeszólt. “Igen, vigyétek el! Állandóan csak dolgokért könyörög, és ha nem Mike gyereke, akkor nem látom okát, hogy miért nekünk kell felnevelnünk” – mondta kackiásan.
Rosalinda a világ összes megvetésével bámult rá, de melegen mosolygott Johnnyra, és intett neki, hogy jöjjön velük.
Kimentek, és megkérdezték Johnnyt, hogy jól érzi-e magát, ha hazajön velük, vagy maradni akar, vagy hívjon valaki mást. A kölyök megvonta a vállát.
“Hallottam, amit mondtál. Azt hiszed, te vagy az igazi apám? Ha ez igaz, akkor veletek akarok menni. Ebben a házban senki sem szeret engem” – árulta el Johnny, és Jack a világ összes fájdalmát látta a gyerek szemében.
“Oké, velünk jössz” – mondta Rosalinda kedvesen, és a kocsihoz vezették Johnnyt.
Valamivel később egy DNS-teszt megerősítette, hogy Jack a biológiai apja, és ezzel vége is volt számukra. A családja szívesen fogadta a gyermeket az otthonukban. Soha nem tudták meg, hogy Mary miért nem mondta el senkinek az igazságot, de legalább most már együtt voltak.
Johnny minden papírját rendbe tették – mivel Mike könnyedén lemondott a szülői jogairól -, Jack pedig mindent megtett, hogy jó apa legyen. Tudta, hogy időbe telik, amíg Johnnyhoz kötődik, és megismeri őt, de Mary része volt, és bizonyítéka volt intenzív, fiatal szerelmüknek. És a gyerek már így is túl sokat szenvedett. Jack soha nem hagyná, hogy ez még egyszer megtörténjen.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Néhány dolognak meg kell történnie, még akkor is, ha nincs értelme. Soha nem tudták volna meg, hogy Mary miért nem szólt Jacknek vagy a szüleinek a terhességéről, de végül úgy találtak egymásra, mintha ennek így kellett volna lennie.
- Soha ne habozz, hogy jót tegyél egy rászorulóval. Jack virágot vett Johnnynak, nem is sejtve, hogy ez a gesztus megváltoztatja az egész életét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
