Egy szegény fiú kedvességből segít egy vak idős hölgynek, aki elvesztette a pénztárcáját, és nem tudta kifizetni a 3 dolláros buszjegyet. Nem is sejtette, hogy a hölgy fia másnap reggel a nyomára bukkan.
A holdfény bekukucskált szobája ablakán, halványan megvilágítva a szobát. Oliver az ágyában feküdt, a könyvébe mélyedve, mikor meghallotta nagymamája, Agnes hangját.
“Oliver, kész a vacsora, drágám” – mondta. “Gyorsan, fiam!”
“Ne most, nagyi!” sóhajtott Oliver. “Épp érdekes résznél vagyok!”
Oliver kíváncsian lapozott a következő oldalra az éjjeliszekrényén álló gyertya halvány fényében. Nem akarta ott abbahagyni az olvasást. De mégis becsukta a könyvet, és lement vacsorázni.
Oliver könyvmoly volt. Minden este olvasott vacsora előtt, iskolába menet a városi buszon, és mikor csak tehette.
A családja kicsi volt, és a házikó is, ahol lakott. Agnes és a kishúga, Eve alkották Oliver családját. Az édesanyja évekkel ezelőtt rákban hunyt el, az apja pedig elhagyta őket.
Mikor Oliver leült a vacsoraasztalhoz, mindenki megfogta egymás kezét, elmondtak egy rövid imát, és enni kezdtek. A szája tele volt étellel, fröcsögve beszélt az éppen olvasott detektívtörténetről, aztán az ingujjával megtörölte a száját, és folytatta.
Agnes sajnálta Olivert, mikor hallotta, hogy lelkesen beszél az olvasott könyvekről. Szegények voltak, és tudta, hogy a pénzt, amit ebédre adott neki, inkább ezekre a könyvekre költötte. A fiú spórolt az étellel, és ez bántotta őt.
Egy ponton Agnes más munkát akart keresni, hogy Olivérnek ne kelljen kihagynia az ebédet, de Eve fiatal volt, és szüksége volt valakire, aki gondoskodik róla, Agnes egészsége pedig nem volt a legjobb. Így hát minden este nehéz szívvel mosolygott, mikor Oliver elmesélte a felolvasott történeteket. Azt kívánta, bárcsak jobb nagymama lett volna.
***
Aznap este, miután mindenki befejezte a vacsorát, Oliver segített letakarítani az asztalt, majd visszatért a könyveihez, és olvasás közben elbóbiskolt.
Másnap a buszon Olivér ismét a könyvét olvasta, mikor felfigyelt valamire. Látta, hogy a buszsofőr egy vastag, fekete szemüveget viselő nővel kiabál, aki könyörgött, hogy engedje felszállni a buszra.
“Még a botomat is elfelejtettem elhozni, uram! Nagyon siettem” – mondta a sofőrnek. “Ó, köszönöm azoknak a kedves lelkeknek, akik segítettek eljutni a buszmegállóig. Látnom kell a lányomat. Kórházban van!”
“Jobb, ha leszáll, asszonyom” – mondta a sofőr. “Elegem van abból, hogy az emberek kifogásokat keresnek, hogy ne kelljen kifizetniük a jegyet!”
“Ó, nem hazudok” – könyörgött a nő. “Kérem, segítsen nekem! Megkérek valakit a kórházban, hogy fizesse ki!”
“Kifelé!” – kiáltotta a sofőr, nem zavartatva magát. “Már mások is próbálkoztak ezzel. Ne vesztegesse az időmet!”
Tudva, hogy nem fogja tudni meggyőzni a sofőrt, az idősebb nő éppen le akart szállni, felkészülve a városon átfújó hideg szélre, amikor Oliver közbelépett.
“Kifizetem a jegyét, uram!” – mondta. “Asszonyom, kérem, jöjjön velem! Nem kell leszállnia.”
Oliver besegítette a vak nőt a mellette lévő ülésbe, és kifizette a jegyét. Mikor visszatért a helyére, megkérdezte a nőt, hogy jól van-e, mire az elmosolyodott.
“Köszönöm szépen, gyermekem” – mondta. “Olyan édes hangod van, mint egy kisgyereknek!”
“Én már nagyfiú vagyok! Nem vagyok gyerek!” mondta büszkén Oliver. “És a nevem Oliver. Mi történt a lányoddal?”
“Mary vagyok” – mutatkozott be a hölgy. “A lányom szült, és látnom kell őt. Köszönöm, hogy segítettél nekem, Oliver.”
“Igazán nem kell megköszönnie, Mary” – mondta Oliver, bár ez neki is gondot jelentett. Az idősebb hölgy jegyére költött pénzt arra tartogatta, hogy megvegye a következő könyvet a sorozatból, amit éppen olvasott.
“Hová tartasz, Oliver?” – kérdezte tőle hirtelen.
Oliver elmondta, hogy az iskolába tart, és még beszélgettek egy kicsit, mielőtt Oliver leszállt.
Olivernek tetszett Mary. Agnesre emlékeztette. Mikor elmondta neki, hogy szereti a könyveket, ugyanolyan türelemmel hallgatta meg, mint Agnes. “Majd mesélek róla a Nagyinak. Büszke lesz arra, amit tettem!” – gondolta, miközben az iskolába sétált.
És ezt meg is tette. Ahelyett, hogy aznap este a könyveiről beszélt volna, Oliver Maryről és a jótettről beszélt, amit tett.
“Szép munka, Oliver” – mondta Agnes. “Ez nagyon kedves volt tőled, édesem!”
Oliver nem is sejtette, hogy másnap reggel találkozik Mary fiával. Így amikor másnap egy magas férfi jelent meg a küszöbén, összezavarodott.
“Te vagy Oliver?” – kérdezte a férfi.
“Igen, én vagyok” – válaszolta, miközben Eve és Agnes csatlakozott hozzá az ajtóban.
“Miben segíthetünk, fiam?” kérdezte Agnes. “Találkoztál már korábban Oliverrel?”
A férfi elmosolyodott. “Jake vagyok. Oliver segített tegnap az anyámnak, ezért meg akartam neki köszönni. Körbe kérdeztem a házadhoz közeli buszmegállóban, és megtudtam a címedet. Hoztam neked valamit, csak egy pillanat…”
A férfi kiment a kocsijához, és egy könyvekkel teli dobozzal tért vissza!
“Azta!” – kiáltott fel Oliver, mikor meglátta a könyveket. “Mary mondta, hogy szeretek olvasni?”
Jake bólintott. “Igen, és remélem, tetszik a meglepetés!”
“Ó, fiam” – mondta Agnes. “Ezek biztosan többe kerültek neked, mint amennyit Oliver fizetett. Nem fogadhatunk el mindent.”
“Igaz” – mondta Oliver szomorúan. “Ennyi könyvet nem lehet csak három dollárért venni!”
“Mindet megtarthatod, Oliver” – mondta Jake. “Nem tudom, mennyit hallott Oliver történetéből, asszonyom” – folytatta, Agnesre pillantva – “de anyám nem tudta meglátogatni a nővéremet, mióta terhes. Ezért a tegnapi utazás fontos volt számára, és ez csak Olivernek köszönhetően volt lehetséges. Szóval hadd adjam át ezeket. Kérem szépen. Ragaszkodom hozzá.”
“Mary a legjobb! Jake, kérlek, mondd meg neki, hogy imádtam a könyveket!” – csiripelte a kisfiú.
“Megmondom, természetesen!” – mondta Jake mosolyogva. “Örülni fog, ha ezt megtudja”.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Lehet, hogy a segítséged számodra apróságnak tűnik, de valaki másnak sokat jelenthet. Az, hogy Oliver 3 dollárt fizetett Marynek, egyáltalán nem nagy dolog, de Marynek sokat jelentett ez a segítség, mert másképp nem találkozhatott volna az unokájával.
- A kedvesség létezik ebben az őrült világban, és vannak emberek, akik értékelik. Mary értékelte Oliver kedvességét, és könyveket küldött neki, hogy mosolyt csaljon az arcára, ahogyan ő is mosolyt csalt az arcára azzal, hogy segített neki.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
