Egy gazdag nő váratlan helyről kap segítséget, amikor egy élelmiszerboltban nincs nála pénz, hogy kifizesse számláját, és a pénztáros lecsap rá. A segítség egy idős takarítónőtől érkezett, aki megragadta a pénztáros gallérját, hogy megállítsa, és végül megleckéztette.
Maria egy kozmetikai cég tulajdonosa volt. Ugyanakkor egyedülálló anyja volt két gyermekének, miután férje, Jonathan három hónappal ezelőtt meghalt.
Jonathan elvesztése súlyos csapás volt Maria számára, mert a férfi nagy támasza volt, amikor a munkája és a szülőség között kellett egyensúlyoznia. Végül úgy találta, hogy nem tudja összeegyeztetni a munkát és a gyermekeit, és kénytelen volt dadát fogadni, aki vigyázott a 3 és 5 éves gyermekeire.
Egy nap Maria sietett volna, de mivel a dadus nem érkezett meg, várnia kellett. Kétségbeesetten az óráját nézte, aznap fontos megbeszélése volt.
Mikor a dadus megérkezett, Maria annyira sietett, hogy még arra sem volt ideje, hogy bosszankodjon a nőre…
Maria felkapta a kocsikulcsát és a táskáját, és egyenesen az irodájába hajtott. De ahogy közeledett az irodája előtti utolsó jelzőlámpához, szédülni kezdett. Nem reggelizett, ráadásul mostanába diétázott is.
Úgy döntött, hogy vásárol valami harapnivalót a közeli boltban. Mindenesetre már majdnem közel volt az irodához. Vett néhány müzliszeletet és egy üveg narancslevet, és elindult a pénztárhoz.
“Ez tizenegy dollár lesz.” – jelentette ki pénztáros.
Maria a táskájába nyúlt, csak hogy rájöjjön, a telefonját, a pénzét és hitelkártyáját otthon hagyta a nagy sietségben.
“Jaj, ne..” – motyogta zavartan. “Nagyon sajnálom. Úgy tűnik, otthon hagytam a pénzemet és a telefonomat. Az irodám nincs messze. Félre tudná tenni ezeket, és leküldök valakit.”
A férfi megforgatta a szemét, és tetőtől talpig végignézte Mariát. “Miért jönnek be az emberek a boltokba, ha nincs pénzük? Micsoda időpocsékolás!” – mormogta dühösen az orra alatt, miközben eltolta Maria holmiját a pult mellől. Szándékosan elég hangosan beszélt ahhoz, hogy Maria is meghallja.
“Tessék? Ugye tudja, hogy hallom magát?” – vágott vissza ingerülten. “Csak arra kértem, hogy tegye félre, mert otthon hagytam a tárcámat. Az időt is nagyra értékelem. Szóval, kérem, nyugodjon meg!”
“Azt hiszem, elfelejti, hogy itt ki a hibás!” – vicsorgott a férfi, ezúttal még hangosabban. “Szép ruhák és ékszerek vannak rajtad, és tényleg nincs 11 dollár abban a hatalmas táskában, amit cipelsz?” – jegyezte meg gúnyosan, a lány táskájára mutatva. “Az ilyen vásárlók, mint te, azért csinálnak ilyeneket, hogy felhívják magukra a figyelmet! Takarodj a pokolba!”
“Elnézést, uram … Nem vagyok benne biztos, hogy ezt már mondta önnek valaki, de ön túlságosan is bunkó! Tartsa meg ezeket magának, nekem nem kellenek!” – kiabált Maria, és távozni készült, mikor egy idős takarítónő megragadta a kezét.
“Nem megy sehova, kisasszony!” – mondta a nő. “Csak egy pillanat!”
A takarítónő a pénztároshoz lépett, és megragadta a gallérját, mire az üzletben mindenki megállt, értetlenkedve, hogy miért tette ezt.
“Mrs. Murphy! Mit csinál? Teljesen megőrült?! Egy szót sem szóltam magához! Hagyja a galléromat!” – kiáltott fel a pénztáros.
“Na, fiam… Szereted, amikor ezt csinálom veled?” – érdeklődött mereven.
“Mrs. Murphy, kérem!” – sikoltotta. “Miért sérteget így, amikor még csak nem is mondtam magának semmi gonoszat?”
“Igazad van, Jeff. Soha nem mondtál nekem semmi bántó dolgot. De sértegetted az ügyfelünket, csak azért, mert nem tud fizetni! Ő is így érezte, amikor folyton gúnyolódtál vele, annak ellenére, hogy megígérte, hogy valaki az irodájában kárpótol. Hallottam, amikor az egyik folyosót takarítottam, kedvesem. Amit tettél, az teljesen helytelen volt!”
Jeff körülnézett, hogy mindenki őt bámulja, és megalázottan lesütötte a szemét. Megízlelte a saját gyógyszerét, és szörnyen érezte magát attól, ahogy az emberek tekintete rá szegeződött, néhány vásárló pedig szörnyű dolgokat mormolt róla.
Maria megköszönte Murphy asszonynak, hogy segített neki. “Köszönöm, Mrs. Murphy. Maga olyan aranyos!”
“Ó, egyáltalán nem probléma, drágám!” – Mrs. Murphy megvonta a vállát. Ő fizette ki Maria számláját, annak ellenére, hogy Maria tiltakozott.
Amikor távozott a boltból, Maria elkérte Mrs. Murphy címét, hogy meglátogathassa, és meghálálhassa a kedvességét. “Még egyszer nagyon köszönöm, Mrs. Murphy!” – kiáltotta, miközben a kocsijához sétált.
Azon a hétvégén Maria elment Mrs. Murphy házához egy zacskó élelmiszert és néhány gyümölcsöt vitt magával. Meglepetésére egy kerekesszékes kislány nyitott ajtót.
“Igen? Miben segíthetek?” – kérdezte.
“Üdvözlöm! Rosaline Murphy itt lakik? Ezt a címet adta meg nekem néhány, mikor találkoztam vele a boltban, ahol dolgozik.”
“Igen, kérem, jöjjön be” – válaszolta a lány, és Maria követte őt.
Mrs. Murphy kilépett a konyhából. “Ó, te jó ég! Maga az!” – elmosolyodott, amikor meglátta Mariát.
Teázás közben Maria megtudta, hogy a kerekesszékes lány Murphy asszony unokája, Layla, akinek drága műtétre van szüksége ahhoz, hogy újra járni tudjon. Az édesapja, Murphy asszony fia, Edward külföldön dolgozott, és megpróbált pénzt gyűjteni a lánya műtétjére.
A kislányért aggódó Maria azonnal felajánlotta, hogy kifizeti a kezelést. Mrs. Murphy először habozott, de beadta a derekát..
“Ön segített nekem, Mrs. Murphy, még akkor is, ha idegen voltam. Engedje meg hát, hogy én is segítsek önnek, kérem!”
Az idősebb asszony könnyek között ölelte meg a nőt. “Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, kedvesem! Ó, maga egy angyal az én Laylámnak!” – suttogta könnyes szemmel.
Idővel Murphy asszony családja és Maria közel kerültek egymáshoz. Az idősebb asszony elkezdte látogatni Maria házát, és segített neki a gyerekekkel. Közben Edward hazajött a lányáért, és Layla műtétje sikeresen lezajlott.
Edward több mint hálás volt Mariának a segítségéért. Maria és ő eleinte jó barátok voltak, de végül rájöttek, hogy szerelmesek egymásba. Egy évvel azután, hogy elkezdtek randevúzni, össze is házasodtak, és Mrs. Murphy ma már három csodálatos gyermek nagymamája, és nagy, boldog családjuk van.
Mit tanulhatunk a történetből?
- Ne ítélkezzünk túl gyorsan mások felett. Jeff azt feltételezte, hogy Maria csak színlelte, hogy nincs pénze, hogy felhívja magára a figyelmet, de tévedett.
- Ha egy apró jót teszel valakivel, többszörösen megjutalmaznak. Mrs. Murphy Maria segítségére sietett, és ez az egy cselekedet jobbá tette az életét. Nemcsak az unokáját kezelték, hanem egy kedves családot is szerzett.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
