Egy szegény unoka néhai nagymamája szeretett kertjét lapátolta, mikor egy titokzatos, földbe ásott befőttesüveget tárt fel. Több tucatnyit talált még, és a nyomokat követve megdöbbentő találkozásra került sor az ügyvédi irodában.
Mi történik, ha nem tartjuk tiszteletben elhunyt időseink utolsó kívánságát? És mi van akkor, ha titokban terveztek vagy “elástak” neked egy meglepetést, “csak akkor”, ha teljesíted a kívánságot?
A georgetowni testvérek, Charlie és Kevin egy ilyen kívánság körül hánykolódtak. Miután nagymamájuk, Josephine meghalt, megkapták utolsó levelét, amelyben az állt, hogy örökségként megkapják szeretett kertjét. Legfőbb feltétele az volt, hogy gondozzák a kertjét, és biztosítsák, hogy minden évszakban gazdag gyümölcs- és zöldségtermést termeljen.
Míg a 16 éves Charlie boldogan fogadta az ajánlatot, idősebb testvére, a 18 éves Kevin dühös volt a nagymamájára, amiért csak egy kis kertet hagyott rájuk, és semmi mást…
“Csak egy kertet?” dühöngött Kevin. “Ki akarja művelni ennek a haszontalan földdarabnak a talaját? Azt hittem, a házát hagyja ránk. Ostoba vénasszony! Utálom őt!”
“De Kevin, a nagyi szerette ezt a kertet, és talán azt akarja, hogy ápoljuk az utolsó kívánságát” – mondta Charlie, akit bántott a bátyja dühe.
“Utolsó kívánsága, azt a … Miért nem vitte magával a sírba? Nem fogom a kezemet és a lábamat összekoszolni ebben a sárban. Ahogy akarod a buta öreganyád kívánságával, te lúzer.”
A dühös testvér elment, és Charlie arcához emelte néhai nagymamája, Josephine levelét. “És ne gyere hozzám pénzért könyörögni. Egy vagyont fogsz keresni azzal, hogy eladod azokat a rohadt krumplikat és paradicsomokat!” gúnyolódott Kevin, és kiviharzott a kertből.
Charlie feldúlt volt, de úgy döntött, hogy tiszteletben tartja néhai nagymamája kívánságát. Megfogadta, hogy másnap visszatér a kerti szerszámokkal, hogy nekilásson.
Másnap reggel Charlie feltűrte az ingujját, és elkezdte öntözni a kertet. “Nagyi olyan jól karbantartotta” – jegyezte meg. “Már csak egy kis metszés, és elkezhetem átültetni a bokrokat”.
Josephine a levelében kifejezetten arra kérte az unokáit, hogy ültessék át a rózsabokrokat új helyre. A talaj nedves volt, így Charlie úgy gondolta, ez megkönnyíti a munkáját.
“Mi volt ez a zaj?” – kérdezte, miután üvegropogást hallott. Lapátolt, és rájött, hogy a talajból jön.
Charlie felkapta a kis kézi ásóját, és ásni kezdett. Pillanatokkal később meglepetten dőlt hátra, miután egy törött üvegedényt talált egy cetlivel. “Egy cetlit? A nagyitól?” – motyogta, és óvatosan kivette a levelet.
“Köszönöm, fiúk, hogy nem feledkeztetek meg rólam. Nem vagyok olyan szívtelen, hogy csak paradicsomot és uborkát hagyjak rátok!” – állt az első sorban. “Ne hagyjátok abba az ásást a rózsabokrok mellett, mert még sok “kincset” kell kiásnotok, egészen pontosan 24-et! Csak meg kellett győződnöm róla, hogy tisztelettel adózol az emlékemnek!”
“Még 23 üvegcserepet elástál a kertben?!” Charlie felkiáltott, és elkezdett még több rózsabokor után kutatni. A kert 23 különböző pontján 23 rózsabokrot talált.
Charlie 22 befőttesüveget talált, mindegyikbe készpénzt és érméket rejtve. Fáradt volt, és perzselő meleg volt, de elhatározta, hogy megtalálja az utolsó befőttesüveget is, így kiásta az utolsó rózsabokrot is. Legnagyobb megdöbbenésére nem volt ott egyetlen befőttesüveg sem.
“Hol van az utolsó?” – motyogta, és körülnézett, hátha kihagyott valamit.
A kertben nagy volt a rendetlenség. Amellett, hogy nem találta az utolsó befőttesüveget, Charlie kimerült, ha arra gondolt, hogy milyen hosszú munkát kell elvégeznie azzal, hogy az összes bokrot átülteti az új helyükre.
Felnézett az égre, és megígérte a nagyinak, hogy másnap elülteti őket. “Megígérem, nagyi, de előtte még meg kell találnom az utolsó befőttesüveget.. Hol van?” – kérdezte, és végig masírozott a kertben, hogy nyomokat keressen.
Ekkor jutott eszébe a nagyi kedvenc növénye, a rozmaringbokor a kert távolabbi végében, közvetlenül a hálószobája ablaka alatt. Josephine imádta az illatát, és mindig is azt szerette volna, hogy a hálószobája ablakának közelében legyen, hogy élvezhesse azt.
“Ez lesz az!” kiáltott. Odasétált és ásni kezdett. Ösztönei igaznak bizonyultak, amikor üvegcsörömpölést hallott.
Charlie óvatosan kiásta az üveget, de kissé meglepődött. Nem volt benne pénz, csak egy papírtekercs.
Az unoka kíváncsian kinyitotta az üveget, és meglepetésére egy dokumentumot talált. Ebben az állt, hogy bárkinél is van ez a dokumentum, a mellékelt telefonszámon kell érdeklődnie a további részletekről.
Charlie talált egy telefonszámot, amely alatt egy bizonyos “Alex Johnson” neve szerepelt. Felvette a kapcsolatot az illetővel, és másnap azonnal behívták az ügyvéd irodájába.
“Ó, te biztosan Josephine Parker asszony unokája vagy” – mondta Alex, és átnyújtott egy dokumentumot a fiúnak. “Kételkedtem, amikor azt mondta, hogy az unokái mindent megtesznek, hogy tiszteletben tartsák a kívánságát. De meglepett, hogy csak egyedül jöttél!”
Mint kiderült, ez volt a néhai nagyi végrendeletének második része. Eszerint az az unoka, aki az irat első részét birtokolta, megkapja a házat és egy családi örökséget.
“A családi örökséget?” – kérdezte meglepődve Charlie. “Erről soha nem mondott nekem semmit.”
Az ügyvéd elmosolyodott, és egy ékszerdobozt adott át neki. Charlie megdöbbent, amikor kinyitotta, és egy kővel kirakott gyűrűt és néhány drága ékszert talált benne egy cetlivel.
“Ez a nagymamámé, az anyámé és az enyém volt. Most pedig a tiéd. Remélem, megtartod, hogy emlékezz rám. Szeretettel, Josephine nagyi”.
Charlie könnyeket hullatott. Bár még két évet kellett várnia, amíg betölti a 18. életévét, hogy igényt tarthasson az örökségre, boldog volt, és megköszönte a nagyinak mindazt, amit ráhagyott.
Két évvel később, a 18. születésnapján Charlie lett néhai nagymamája házának és örökségének törvényes örököse. Az örökölt 22 ezer dollárból felújította a házat, és az iskola befejezése után beköltözött.
Ebben a két évben idősebb bátyja, Kevin mindent megtett, hogy igényt tartson az örökségre, és kidobja testvérét. Erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, és csak csalódást kapott, amiért nem tartotta tiszteletben néhai nagymamája kívánságát.
Közben Charlie továbbra is keményen dolgozott Jospehine nagymamája kertjében. Vett egy másik földet is a közelében, és egzotikus gyümölcsöket és virágokat termesztett. Végül friss kerti terményeket kezdett exportálni, és feltörekvő üzletemberré vált.
Charlie egykor szegény srác, most már több hektárnyi mezőgazdasági földet és egy luxusházat birtokolt a városban. Újonnan szerzett gazdagságától függetlenül a szerény unoka továbbra is nagy becsben tartotta néhai nagymamája kívánságát. Gondoskodott arról, hogy kertje mindig gyönyörű virágokkal, gyümölcsökkel és zöldségekkel virítson egész évben!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Tiszteld és becsüld meg az ősöd utolsó kívánságát. Amikor Charlie és Kevin megkapta néhai nagymamájuk utolsó levelét, amelyben utolsó kívánságát idézte, csak Charlie teljesítette azt. Boldogan teljesítette néhai nagymamája kívánságát, mert szerette őt, nem pedig az anyagi javakat.
- A feltétel nélküli szeretet mindig meghálálja magát. Miután megtudták néhai nagymamájuk végrendeletét, Kevin dühös volt, amiért az örökségükből csak a kertjét kapták meg. Elsétált, és otthagyta öccsét, Charlie-t, hogy teljesítse a nagymamájuk kívánságát. De végül Charlie-t Josephine meglepetésszerű örökséggel jutalmazta meg, amiért tiszteletben tartotta a kívánságát.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
