Egy 10 éves fiú, Jack szörnyen érezte magát, mert az édesanyja heti hét napot dolgozott, hogy kifizesse a szükségleteiket. Úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az ügyet, és meglátogatja az anyja irodáját, és beszél a főnökével, abban a reményben, hogy ad neki egy kis szünetet.
Jack 10 éves kisfiú volt, aki egyedülálló édesanyjával, Debrával élt. Soha nem találkozott az apjával, így az anyja egyszerre anyaként és apaként is helytállt számára.
Debra takarítóként dolgozott heti hét napon egy nagyvállalatnál. Úgy döntött, hogy egyetlen szabadnapot sem vesz ki, hogy több pénzt keressen Jack szükségleteire.
Sosem mutatta ki, de a hét minden napján való munka kimerítő volt számára. Egy többemeletes épület takarítása nem könnyű feladat, és szinte mindene fájt tőle.
Egy nap Jack meglátta az anyját a verandán ülve, sírva. Az ablakon keresztül figyelte, és hallotta, ahogy a barátnőjével beszél telefonon. “Annyira fáradt vagyok, Emily” – sírt Debra. “Pihenni szeretnék, de nem tudok. Alig keresek eleget ahhoz, hogy gondoskodjak Jackről és kifizessem a számlákat. Nem engedhetek meg magamnak egyetlen szabadnapot sem” – mondta a barátnőjének.
Jack szomorú volt, hogy az anyukája nem tudott miatta pihenni. Saját magát hibáztatta, és segíteni akart neki. Másnap, iskola után elment anyukája irodájába.
“Szia, Jack. Anyukádat keresed?” – kérdezte tőle a recepciós, amint belépett az épületbe. Jack gyorsan megrázta a fejét.
“Nem, asszonyom. Kérem, ne mondja el anyámnak, hogy itt vagyok. A főnökéhez, Mr. Jeffersonhoz jöttem” – mondta Jack a nőnek.
A nő meglepődött, amikor ezt hallotta; ez látszott az arcán. Ennek ellenére Jack könyörgése után úgy döntött, hogy felhívja Mr. Jeffersont, hogy tájékoztassa a váratlan látogatóról.
Mr. Jefferson megkérte a recepcióst, hogy kísérje el Jacket az irodájába, és amikor Jack odaért, hirtelen ideges lett.
“Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést?” – Mr. Jefferson megkérdezte Jacket.
“Uram, az édesanyám, Debra, takarítóként dolgozik itt” – mondta Jack megköszörülve a torkát. “Azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, tudna-e engedélyezni neki néhány fizetett szabadnapot. Nem hajlandó kivenni egy szabadnapot sem, még akkor sem, ha fáradt, mert azt mondja, szüksége van a pénzre, hogy gondoskodjon rólam” – magyarázta.
Jefferson úr meglepődve hallgatta ezt. “Tudom, milyen keményen dolgozik az édesanyád, Jack, és hálásak vagyunk a szolgálatáért. Nehéz a helyzet otthon?”
Jack bólintott. “Csak ketten vagyunk. Mindig is így volt, mert apukámmal sosem találkoztam. Az évek során anyukám keményen dolgozott, hogy kifizesse a számláinkat és gondoskodjon rólam. Tegnap hallottam, ahogy sírt, és arról panaszkodott, hogy fáj a teste. Egyszerűen rosszul érzem magam emiatt” – sírta el magát Jack.
Ebben a pillanatban egy fiatal hang szólalt meg a szobából. Jack korábban nem vette észre, hogy Jefferson úr kislánya ott van. Annyi idős volt, mint Jack.
“Apa, tudom, miről beszél. Pont olyan vagy, mint az anyukája. Mindig dolgozol, és alig töltesz időt velem. Ritkán vagy otthon! Jack is arra vágyik, hogy több időt tölthessen az anyjával!” – mondta az apjának.
Jefferson úr rájött, hogy a lánya igazat beszél. Szörnyen érezte magát, hogy minden idejét a munkájába fektette, és közben elhanyagolta a családját. Megígérte, hogy segít Jacknek és az édesanyjának, mielőtt az irodai sofőrrel hazaküldte volna Jacket.
A meglepetésszerű látogatását követő napon Jefferson úr behívta Debrát az irodájába. “A fia tegnap járt itt, és meglepő dolgokat mondott” – mondta Debrának.
Debra idegesen nézett rá, kíváncsi volt, mit mondhatott Jack, amiért megérdemelt egy találkozót a cég vezérigazgatójával. “Nem lehet másképp mondani, de ki vagy rúgva, Debra” – mondta Jefferson úr.
Debra arca elfehérült és pánikba esett. “Uram, ne! Nem tudom, mit mondott a fiam, de ő csak egy fiú. Nagyon sajnálom, bármit is mondott. Kérem, ne rúgjon ki! Tényleg szükségem van erre a munkára!” – könyörgött.
“Ne butáskodj, Debra” – válaszolta a férfi. “Te vagy az egyik legszorgalmasabb ember, akivel valaha találkoztam! Nem foglak ok nélkül kirúgni. Tegnap a fia meglátogatott, miközben a tízéves lányom itt volt. Ők ketten ráébresztettek néhány dologra.”
“A gyerekeink nem sokáig lesznek fiatalok, és fontos, hogy odafigyeljünk rájuk, és időt adjunk nekik. Úgy döntöttem, hogy elviszem a családomat nyaralni, és szeretném, ha te és Jack velünk tartanátok. Természetesen az egész nyaralást teljes egészében kifizetjük” – árulta el Jefferson úr. “Mit szólsz hozzá?”
Debra össze volt zavarodva. Épp most vesztette el a munkáját – nem engedhette meg magának, hogy nyaralni menjen. Aggódott amiatt, hogy nem folyik be pénz a napi kiadásokra.
“Nagyra értékelem a kedvességét, uram, és én is szívesen töltenék időt a fiammal, de most nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen munkám. Kérem, uram, ha adna egy esélyt, szeretném megtartani a munkámat” – könyörgött Debra még egyszer.
“Ez nem lesz lehetséges, Debra. Te nem tartozol a vállalati világba. Szeretnélek meghívni, hogy helyette a családomnak dolgozz. Te és Jack velünk élhetnétek. Van egy házunk a hátsó kertünkben, ami tökéletes lenne nektek” – ajánlotta fel Mr. Jefferson.
“Csak napi néhány órát kell dolgoznod, aztán több időt tölthetsz Jackkel együtt. Remek fiatalembert neveltél, aki igazán törődik az édesanyjával – becsben kell tartanod!”
Ebben a pillanatban Jefferson úr egy csokor virágot húzott elő az asztala alól. “Ezt a fiad küld”i – mosolygott, és átnyújtotta Debrának. “Menj haza, és legyen szép napod vele.”
Debra nem hitt a szerencséjének. Évek óta először fordult elő, hogy ő és Jack elmehettek nyaralni. A Bahamákra utaztak Jefferson úr családjával, minden költséget kifizettek. Amikor visszatértek, beköltöztek az új lakásukba, ami egy olyan fényűző birtokon feküdt, amelyet korábban csak magazinokban láttak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Még a legszorgalmasabb embereknek is vannak töréspontjaik. Debra nem volt hajlandó kivenni egy szabadnapot sem, mert dolgoznia kellett, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Sírva fakadt a kimerültségtől, de a következő napon erőt vett magán, és mégis elment dolgozni. Fontos, hogy odafigyeljünk a testünkre, hiszen ha nem vigyázunk magunkra, az költségesebb szövődményekhez vezethet.
- A gyermekeink ugyanúgy megérdemlik a szeretetünket és figyelmünket, mint a munkánk. Debra és Mr. Jefferson a munka miatt nem tudott időt tölteni a gyermekeivel. Végül mindketten rájöttek, hogy a családnak mindig elsőnek kell lennie, és hogy az életük nem csak a munkájuk körül foroghat.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
