Gloria nem bízott fia, George menyasszonyában, Anastacia-ban, ezért úgy döntött, hogy megdöbbentő beszédet mond az esküvői fogadáson, ami jelentős felfordulást okozott, és felfedte az igazságot.
Gloria Sandford megragadta a mikrofont, és megköszörülte a torkát. “Jó estét, hölgyeim és uraim, családtagok és barátok! George édesanyja vagyok, Gloria, azoknak, akik nem ismernek…” – kezdte mosolyogva, mintha a világon semmi baj nem lenne.
Pedig volt. A fia, George két órája vette feleségül a barátnőjét, Anastasiát, pedig csak néhány hónapja jártak együtt. Gloria figyelmeztette a fiát, hogy nem bízik a nőben.
A fiú persze nem szívesen hallotta ezt, és azonnal hiteltelenné tette.
“Anya, te csak azért nem bízol benne, mert nem pénzes családból származik. Ez nem igazságos” – jelentette ki George az első közös vacsorájuk alkalmával. Anastacia éppen a mosdóba ment, és Gloria ekkor hangot adott az aggodalmainak.
“Nem ez az oka, George. Sokféle embert ismerek, és tudod, hogy a pénzünk ellenére sem vagyok sznob” – ellenkezett. “Egyszerűen csak nem érzem jól magam vele kapcsolatban.”
“Miért?” – kérdezte védekezően.
“Amikor nem figyelsz, az arckifejezése teljesen megváltozik. Olyan, mintha felvenné ezt a tökéletes színjátékot, de abban a pillanatban, amikor nem vagy a közelben, vagy nem nézel oda, ez megszűnik. Hátborzongató” – mondta Gloria csendesen és őszintén.
George azonban megrázta a fejét: “Ezt nem hiszem el. Anastacia csodálatos. Nem érdekli a pénz, tudnék róla. Nem akarok többet hallani erről, érted?”
Gloria összeszorította az ajkát, és nem szólt egy szót sem.
Sajnos George nem hallgatott a figyelmeztetéseire, és néhány hónappal később megkérte Anastacia kezét. Elsiették az esküvőt, arra hivatkozva, hogy nem akarnak nagy látványosságot, így a szertartásuk kicsi, de mégis sok szempontból drága volt. Egy mesés helyen tartották Grúziában.
A fogadáson Gloria úgy döntött, hogy tósztot mond..
“Csodálatos, hogy itt lehetek a fiam és Anastacia esküvőjén. Remélem, hogy sok boldog év áll előttük, én pedig alig várom, hogy megünnepelhessük az elkövetkező sok mérföldkövet” – kezdte. “De azért állok itt, mert mindkettőtöknek egy nagyszerű ajándékot szeretnék adni. Évekig a családom pénze határozta meg az életemet. Minden embert, akivel randiztam vagy barátkoztam, megkérdőjeleztek, és nem akarom, hogy a fiam is ezt elszenvedje. Ezért úgy döntöttem, hogy kihúzom őt a végrendeletemből, és a családom minden vagyonát jótékony célra hagyom, hogy ez ne okozzon gondot a házasságukban. Egészségetekre!”
Gloria emelte poharát a halálos csendben lévő helységben, amíg a csendet meg nem törte Anastacia, aki hangosan zokogni kezdett.
George igyekezett megvigasztalni feleségét, amikor ő hirtelen kitépte magát a karjaiból, és felállt a helyéről. “Ne érj hozzám! Ezt nem hiszem el! Hónapokig tartó munkám ment a semmibe! Az anyád egy szörnyű nő! Te pedig egyszerűen… a legunalmasabb ember vagy akit ismerek! Ki nem állhatlak, és most nincs is pénzed!” – jajgatott és kiabált. “Azonnal beadom a válókeresetet! Talán abból még lesz valami!”
George dermedten állt a helyén, de Anastacia nem törődött vele. Megfordult, két kézzel megragadta drága ruháját, és a kijárat felé menetelt. A családtagjai kivonultak, és végül a többi vendég is távozott… túl kínos volt a helyzet.
Gloria egész idő alatt ugyanazon a helyen maradt, ahol a köszöntőjét elmondta, és egy ponton látta, ahogy a fia kilép az esküvői helyszínről. Amikor megbizonyosodott róla, hogy mindenki elment, elindult megkeresni őt.
George az épület lépcsőjén ült, a fejét a kezében tartva, és az ujjaival kétségbeesetten végigsimított a haján. Az idősebb nő helyet foglalt mellette, és megveregette a hátát.
“Először is szeretném elmondani, hogy soha nem akartam ilyen drasztikus dolgot tenni. De úgy éreztem, meg kell tennem” – súgta a fiának, aki felemelte a fejét, és láthatóan könnyek gyűltek az arcára.
“Én… nem tudom, mit mondjak. Először dühös voltam rád, de… én… soha nem gondoltam volna, hogy Anastacia ilyeneket tesz vagy mond” – mondta lassan George, és a hangja megtört.
“Nem tudtam, hogy az álarca így lehull” – tette hozzá Gloria, még mindig a fia hátát simogatva.
“Honnan tudtad, hogy hazudik?”
“Már korábban is próbáltam elmagyarázni. Az egész az érzésekről szól, azt hiszem. Voltam már ilyen helyzetekben. A pénz néha megőrjíti az embereket.”
“Most mit fogok csinálni? Be fogja adni a válókeresetet. Kaphat valamit?” – tűnődött, végül letörölte a könnyeit, és játékba lendült.
“Ó, dehogy. Azonnal be fogjuk nyújtani a házasság érvénytelenítését. Egy egynapos házasságból úgysem kap semmit a válásnál. De az érvénytelenítés könnyebb, mert szó szerint rögtön az esküvő után kisétált. Most azonnal megyünk az ügyvédünkhöz” – árulta el Gloria, és a fiára mosolygott.
“Köszönöm, anya. Köszönöm..”
Anastacia megkereste az ügyvédjét, hogy megpróbáljon harcolni George ellen, és kihúzni belőle valamit. Végül semmit sem ért el, hiszen többen is tanúi voltak annak, ahogyan az esküvőn otthagyta az új férjét az anyja bejelentése után.
Néhány évvel később George talált valakit, akit nem érdekelt a pénz, és Gloria imádta őt.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Hallgass a szüleid megérzésére néhány kérdésben. Lehet, hogy nem mindig van igazuk, de általában a te érdekeidet nézik.
- Óvatosnak kell lenned, mert vannak, akiket csak a pénz érdekel. George nem vette észre a vörös zászlókat Anastacia esetében, de az anyja tettei megmentették őt a lány csalásától.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
