Egy szegény háromgyermekes apa hazaviszi beteg mostohalányát, miután az utcán aludt, nem is sejtve, hogy hamarosan névtelen levelet és életét megváltoztató jutalmat talál a postaládájában.
Két évvel azután, hogy a 39 éves Reynold szakított élettársával, Leslie-vel, feleségül vette Eviet, a legjobb barátnőjét. A következő években három gyönyörű gyermeket köszöntöttek a családjukban. Reynold úgy érezte, hogy teljes az élete.
A rajongó apuka ekkorra már túl volt exén, de valamiért még mindig nem felejtette el Madisont, Leslie előző házasságából származó 8 éves lányát, akihez erős kötelék fűzte…
“Mi a baj, drágám? Úgy nézel ki, mintha eltévedtél volna” – térítette vissza Reynoldot Evie, miközben végigsimított a haján. “Minden rendben van?”
“Minden rendben. Csak Madisonra gondoltam.”
“Az exed lányára?”
“Olyan édes gyerek. Remélem, boldog, bárhol is van.”
“Ó, ne aggódj, édesem. Biztos vagyok benne, hogy jól van. Az anyja dobott téged, hogy hozzámenjen egy gazdag férfihoz, nem igaz?”
Leslie emlékei még mindig kísértették Reynoldot. Nem tudott szabadulni attól a ténytől, hogy a lány a kapcsolatuk iránti odaadása ellenére elhagyta őt Bruce-ért, egy gazdag ismerőséért. A valóság keményen lesújtotta, de feltételezte, hogy Madison rendben lesz.
“Szia, drágám!” – Reynold megcsókolta Evie-t, mielőtt aznap munkába indult. Beszállt az autójába, és kihajtott a forgalmas utcára.
“Nagy a forgalom mostanában!” – mormolta, miközben aggódva várta, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson. Körülnézett, és egy út menti padon alvó kislányra lett figyelmes. A járművek közötti réseken keresztül figyelte a lányt. Nem hitt a szemének, amikor felismerte…
“Madison?!” – kiáltotta, és odahúzódott mellé. “Madison? Ébredj fel…”
A lány megmozdult, és kinyitotta a szemét.
“Madison, édesem, mit keresel itt? Hol van az anyukád?”
A lány gyorsan felismerte a férfit, és könnyekben tört ki.
“Reynold! Annyira örülök, hogy előbb találtál rám, mint ő” – dadogta a lány.
“Ki?”
“Bruce..”
“Hol van az anyukád?”
“Anyukám két hónappal ezelőtt szívrohamban meghalt.”
“Mi.. Leslie meghalt?” – kérdezte Reynold. “És veled mi történt? Miért alszol itt? Gyere. Elviszlek a mostohaapádhoz.”
“Ne, kérlek! Nem akarok odamenni!” – kiáltotta a lány. “Nem szeretem Bruce-t. Nem kedvel engem, és goromba velem. Miután anya meghalt, gyakran hozott haza idegen nőket, és egész éjjel buliztak, táncoltak és hangosan nevettek. Nem bírtam tovább, ezért elszöktem.”
Madison zihálni kezdett, majd elájult.
“Madison, édesem, ébredj fel!” – Reynold felsikoltott, és megveregette a lány arcát. Kórházba vitte, ahol az orvosok megállapították, hogy Madison szívét meg kell műteni. Ez körülbelül 30 000 dollárba kerülne.
Reynoldot sokkolta a dolog. Már így is nehezen tudta törleszteni az adósságait, és keményen dolgozott egy előléptetésért. De nem hagyhatta figyelmen kívül Madison szükségleteit. Úgy gondolt rá, mint a lányára.
“Rendben van, doktor úr! Gondoskodom a pénzről” – biztosította, és hazavitte Madisont.
“Sajnálom, Evie. Előbb meg kellett volna beszélnem veled, de nem hagyhattam így magára. Szüksége van ránk. Meg kell mentenünk az életét.”
Bár Evie habozott, hogy hogyan fogják kezelni a kiadásaikat mégis támogatta Reynold döntését. Eladták az autójukat, és minden megtakarításukat Madison műtétjének kifizetésére fordították.
Néhány héttel később a lány felépült, és hazatért, hogy Reynold családjával éljen.
“Drágám, hogyan fogunk boldogulni? A családunk bővült, miután Madison megérkezett. Hogyan fogunk megélni?” – aggódott Evie.
“Édesem, három csodálatos gyermekünk van, és az, hogy Madison itt van, nem fog sokat változtatni a helyzeten!” – válaszolta Reynold. “Biztos vagyok benne, hogy Isten segíteni fog nekünk – Ő majd megmutatja a módját… Madison velünk fog élni. Nem állok készen arra, hogy elküldjem őt.”
Reynold biztos volt a döntésében, így törvényesen örökbe fogadta Madisont, és boldogan éltek.
Két évvel később, Madison 10. születésnapján Reynold imái a legmeglepőbb módon meghallgatásra találtak, amikor egy szokatlan levelet talált a postaládájában.
Feltépte a levelet. Egy bizonyos Lewis küldte, aki azt állította, hogy Madison nagyapja.
Örülök, hogy az unokám, Madison végre szerető otthonra talált. Köszönöm, hogy befogadta őt, Sandler úr. És sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, míg elértem. Sok időmbe telt, hogy egyáltalán az unokámnak nevezzem – állt az első sorban.
Mint kiderült, Lewis volt Leslie férjének az apja. Reynold tovább olvasott, és újabb meglepetés bontakozott ki…
Nem tudtam megbocsátani a fiamnak, hogy nem engedelmeskedett nekem, és a barátnőjével, Leslievel kezdett életet. Kizártam őt az életemből. Mire készen álltam a kibékülésre, már túl késő volt. Meghalt egy balesetben. Soha nem akartam az unokám életének része lenni, de most, hogy már igen, túl öreg vagyok ahhoz, hogy egyedül gondoskodjak róla. Szóval itt egy csekk. Remélem, ez segít Madison oktatásában. Mr. Sandler, nagyon köszönöm, hogy ott volt Madison mellett. Kérem, ne keressenek engem. Szeretnék névtelen maradni.
Lewis.
Reynold kivette a borítékból a csekket, és megdöbbent. Az összeg nemcsak Madison, hanem a gyermekei oktatására is elég volt. Megosztotta a jó hírt a családjával, és bár legszívesebben felkereste volna Lewist, hogy köszönetet mondjon neki, úgy döntött, tiszteletben tartja a férfi kívánságát.
Abban a pillanatban Reynold nem tudta megállni, hogy ne ejtsen örömkönnyeket. Látta, ahogy a gyermekei ugrálnak örömükben, és biztos volt benne, hogy a jövőjük a szeretet, az együttérzés és Lewis áldásának alapjaira épül.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Higgy magadban, és higgy a csodákban, amikor kihívások érnek téged. A küzdelmei ellenére Reynold kifizette Madison műtétjét, és örökbe fogadta őt. Biztos volt benne, hogy Isten egyszer majd segít neki, és imái meghallgatásra találtak.
- Ha mérték nélkül segítesz valakinek, tízszeres jutalmat kapsz. Reynold eladta az autóját és elköltötte a bankszámláját, hogy megengedhesse magának Madison műtétjét. Az együttérzése végül 45 ezer dollárt hozott neki.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
