Miriam takarítás közben megtalálja férje jegygyűrűjét a szekrény fiókjába rejtve. Másnap újra megtalálja, és rájön, hogy a férfi leveszi, mielőtt munkába megy. Miriam csodálkozik, hogy miért teszi ezt, ezért úgy dönt, hogy követi a férfit, és észreveszi, hogy ahelyett, hogy a szokásos irodai buszra szállna fel, egy idegen környéken lévő fiatal nő házához megy busszal.
Miriam a nappalival és a konyhával kezdte, majd áttért a mosókonyhára. Mint minden nap, most is nekilátott a szokásos rutinszerű takarításnak, miután elbúcsúzott Jacktől, aki elment dolgozni.
A szennyeskosárban hatalmas halom ruha volt, amit el kellett intézni, és Miriam felsóhajtott, amikor rájött, hogy a mosás után nem sok ideje lesz pihenni, mert hamarosan el kell kezdenie az ebéd elkészítését.
Amikor Miriam végre kivette a ruhákat a szárítóból, hirtelen észrevett egy lyukat Jack zokniján. Majdnem felnevetett, és megrázta a fejét. “Tényleg, Jack?” – kuncogott. “Még mindig gyerek vagy! Hányszor mondjam még, hogy dobd el a régi zoknidat?”
Miriam úgy döntött, hogy átnézi az összes zokniját, és kidobja azokat, amelyek rossz állapotban vannak, mivel tudta, hogy Jack lusta, és folyton halogatja a dolgot. Így hát, elfelejtve, hogy pihennie kell a hálószobájukba menetelt…
Amikor a zoknik között válogatott, észrevette, hogy több zokni is cserére szorul. Összegyűjtötte a sérülteket, és feljegyezte, hogy vegyen újakat, amikor valami megakadt a szemén.
Miriam egy ismerős csillogást vett észre, amikor felemelt egy zoknit, amely a fiók sarkában rejtőzött. Úgy tűnt, mintha valami el lenne rejtve a belsejében, és ahogy kihúzta, felismerte, hogy a férje jegygyűrűje az.
“Jack gyűrűje?” – kapkodta a fejét. “Hogyan… hogyan került ide?”
Miriam értetlenül állt, és nem értette, miért van Jack gyűrűje egy zokniban a szekrény fiókjában, amikor viselnie kellett volna. Megrázta a fejét, és arra gondolt, hogy Jack nyilván elfelejtette, hogy a fiókban tartotta. De jobban belegondolva, szépen és gondosan letakarva találta, ami szándékos rejtegetési kísérletnek tűnt.
Azonnal felhívta Jacket, de amikor a férfi nem vette fel, úgy döntött, hogy az irodáját hívja fel.
“Mrs. Parker? Jó napot!” – Jack titkárnője felismerte a hangját. “Hogy van most Parker úr? Reméljük, hogy jobban van. Tehetek önért valamit?”
Miriam egy pillanatra megijedt. “Ööö, igen, Jack… jól van. Sajnálom, de történt valami a munkahelyén? Úgy értem, nem mondja el nekem, ha stresszes a munkája miatt. Tudod, nem akar engem zavarni.”
“Ó… semmi szokatlan nem jut eszembe, asszonyom. De Parker úr amúgy is szokatlanul sokat dolgozik. Nagyszerű üzletember, de az egészségét kell előtérbe helyeznie. Remélem, hamarosan jobban lesz, és visszatér az irodába. Mindannyian várjuk őt. Tudja, az elmúlt napokban nem látni őt, nagyon… furcsa érzés. Parker úr mindig rögtön köszönt, amikor belépett az irodába!” – kuncogott a nő.
Miriam szíve összeszorult, amikor megértette, hogy Jack napok óta nem járt az irodában. De megőrizte a nyugalmát.
“Ó, igen. Klasszikus Jack!” – nevetést színlelt. “Ő… nos, munkamániás. Egyébként hamarosan visszatér. Már sokkal jobban van. Csak azért hívtam fel a nevében, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e a munkahelyén. Mindenesetre jó volt hallani jó dolgokat róla. Köszönöm. Köszönöm. Legyen szép napod.”
Ahogy a hívás véget ért, Miriamnak rádöbbent, hogy Jack hazudott neki. De ha nem az irodájába tartott, amikor minden reggel munkába indult, akkor hová ment?
Miriam nagyon aggódott, és egész nap nem tudott semmire sem koncentrálni. Tudni akarta, mi van Jackkel, és várta, hogy hazaérjen. Este azonban egy üzenet villant fel a telefonja képernyőjén a férfi számáról:
“Szia, drágám. Ma ne várj rám. Valami közbejött a munkahelyemen, és késni fogok. Annyira sajnálom :((“
Miriamnak majdnem könny szökött a szemébe, ahogy látta, hogy a férje milyen könnyedén hazudik neki. De visszafogta az érzelmeit, és begépelte a szokásos válaszát: “Semmi baj, kicsim. Később találkozunk…”
Miriam most már biztos volt benne, hogy Jack rejteget valamit előle, és úgy döntött, hogy megvárja, bár a férfi azt mondta neki, hogy ne tegye. Az első dolga lesz szembesíteni őt, amikor hazaér.
Amikor azonban Miriam kinyitotta a szemét, észrevette, hogy reggel van. Elszundított, miközben Jackre várt, és ahogy megfordult az ágyban, hogy megnézze, hol van Jack, észrevette, hogy nincs ott.
Az ő oldala még mindig tökéletesen be volt ágyazva, mintha senki sem aludt volna benne. Aztán kávéillatot érzett, és azt hitte, hogy a konyhából jön.
Miriam magára vetette a köntösét, és lerohant a földszintre, hogy meglássa Jacket a konyhaasztalnál. Már végzett a reggelivel, és éppen a mosogatóba tette az edényeket, amikor észrevette a lányt a korlát mellett.
“Ó, jó reggelt, drágám!” – mosolygott rá, miközben a konyharuhán megszárította a kezét. Észrevette, hogy a férfi most már viseli a jegygyűrűt.
“Te… sietsz?” – kérdezte keresztbe fonta a karját, miközben a tekintete a szépen megterített reggelizőasztalra terelődött. A férfi rántottát és pirítóst készített neki egy csésze kávéval.
“Igen” – lépett oda hozzá, és az arcára puszilgatta. “Rengeteg dolgot kell elintéznem a munkahelyemen. Te pedig úgy aludtál, mint egy medve, úgyhogy úgy döntöttem, nem ébresztelek fel” – mosolygott. “Helyette elkészítettem a kedvencedet: Rántottát!”
“Hát, köszönöm, Jack. De valamiről beszélni akartam veled. Én…” – kezdte, amikor a férfi megkerülte őt, és a lépcső felé indult. De mielőtt befejezhette volna, a férfi félbeszakította.
“Bocs, kicsim. Ne utálj, de tényleg késésben vagyok. Nem tudnánk kérlek később megbeszélni?” – mondta, és egy pillanatra megállt a lépcsőn, amikor a lány megfordult, hogy ránézzen.
“Nézd, megígérem, hogy megpróbálok időben hazaérni, hogy megbeszélhessük, bármi is legyen az. Rendben? De most tényleg mennem kell. Kérlek. Elnézést” – tette hozzá, és eltűnt.
Miriam a konyhapultnál ült, és alig figyelt a reggelire. A szíve egy kicsit megkönnyebbült, miután meglátta Jacket a jegygyűrűvel, és tudta, hogy később bármikor megkérdezheti tőle, mit keres a gyűrű a szekrényében.
De azt is tudta, hogy a férfi hazudott neki. Mostanában korán elment otthonról, és a hajnali órákban tért haza. És az egésznek a színlelése marcangolta.
Miriam akkor szakadt ki nyugtalanító gondolataiból, amikor meglátta, hogy Jack kilép a hálószobájukból, és az irodai táskájával kisétál a bejárati ajtón. Elköszönt, de a férfi nem állt meg, hogy válaszoljon neki.
A szeme sarkából Miriam valami szokatlant vett észre Jacken – téli kesztyűt viselt!
Amint becsukta az ajtót, Miriam felpattant, és felrohant a hálószobájukba. Kétségbeesetten ellenőrizte Jack szekrényfiókját, ahol az összes zokniját tartotta.
“Ó, Istenem! Ez nem lehet…” Miriam keze a szájához kapott a döbbenettől, és a szíve összeszorult. A fiókba kellett kapaszkodnia, hogy megtartsa az egyensúlyát, amikor ezúttal egy másik zokniba rejtve találta a jegygyűrűjét!
Jack ismét levette a jegygyűrűjét, amikor munkába indult, és azért vette fel a kesztyűt, hogy a lány ne vegye észre.
Miriam enyhén szólva is megdöbbent. Egy férfi, aki leveszi a jegygyűrűjét.. csak egy dolgot jelenthetett! De addig nem vádolhatta Jacket megcsalással, amíg nem volt bizonyítéka.
Miriam végigsimított az ujjaival a haján, és pánikba esett, hogy mit tegyen, és csak egyetlen lehetőséget látott. Felöltözött, és úgy döntött, követi Jacket.
Nem mehetett messzire, gondolta, miközben gyalog elindult a házukhoz közeli buszmegálló felé.
És meglátta a férfit. Ott állt, és a telefonját nézegette a megállóban, miközben a buszra várt. De a busz, amire percekkel később felszállt, nem az a szokásos busz volt, amivel a munkahelyére járt.
Miriam megvárta, amíg a férfi beszállt. Aztán odasietett, és egy másik bejáraton keresztül felszállt a zsúfolt buszra, és az ő helyétől távolabb választott ülőhelyet. Szerencsére a férfi nem vette észre.
Lehajtott fejjel, Miriam látta, hogy a férfi valamit gépel a telefonján. A szíve gyanakodva kalapált.
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a busz megállt, és Jack végre felállt a helyéről. Megvárta, amíg a férfi távozik, aztán kifizette a viteldíjat, és kiszállt a buszból.
Miriam most már mérföldekre volt az otthonuktól, és látta, hogy a megállóból egy lakónegyed felé tart, és hamarosan egy szerény házakkal szegélyezett kis negyedben voltak.
Miriam egy fa mögé bújt, és figyelte Jacket, amint egy kis házhoz közeledik, és megáll a küszöbén. Körülnézett, mielőtt becsengetett volna.
Pillanatokkal később kinyílt az ajtó, és egy fiatal nő jelent meg az ajtóban. Miriam megesküdött volna rá, hogy a nő legalább húsz évvel fiatalabb volt Jacknél! Úgy érezte, mindjárt hányni fog, amikor látta, hogy Jack keze lejjebb csúszik a nő derekán, és közelebb húzza magához. Ott álltak az ajtóban, és szenvedélyesen csókolóztak. Aztán becsapódott az ajtó, és eltűntek odabent.
Miriam gyomra felfordult, és végül a fa mellett hányt. Nem tudta elhinni, de Jack megcsalta őt. Ráadásul egy nála majdnem két évtizeddel fiatalabb nővel!
Miriam legszívesebben berontott volna a házba, és tetten érte volna a férjét és a szeretőjét. Ahogyan csókolóztak, az csak arra utalt, hogy most bizonyára az ágyban vannak, meztelenül, egymás karjaiban.
De ez összetörné Miriam otthonát, és szétzilálná a házasságát. Hiszen ha Jack megtudná, hogy a nő tud a szeretőjével való kapcsolatáról, könnyen elhagyná, és továbblépne az új szerelmével. Miriam ezt nem engedhette meg magának. Nem veszíthette el a férjét egy másik nő miatt, aki fiatalabb, csinosabb, szexibb nála.
Olyan érzés lenne, mintha valaki arcon vágta volna. Ezért Miriam más utat választott. Úgy döntött, hogy eltünteti Jack új szeretőjét a képből, és kevésbé törődött azzal, hogy mit kell majd tennie közben. Ez helyreállítaná a rendet a világban.
Miriam a fiatal nő házával szemben lévő kávézóban ült, és minden mozdulatát figyelte. Este hét óra körül kinyílt a bejárati ajtó, és Jack újra megcsókolta a nőt, amikor kilépett a házból. Amikor Miriam látta, hogy a nő visszamegy a házba, kifizette a számlát, és elhagyta a kávézót.
A nő küszöbén állva Miriam kopogott és várt. Pillanatokkal később végre kinyílt az ajtó, és ugyanaz a nő jelent meg az ajtóban.
“Igen?” – kérdezte mosolyogva. “Segíthetek?”
“Jó napot… Miriam vagyok. Nem ismer engem, de… Nézze, nem fogok kertelni. Láttalak a férjemmel, és tudom, hogy mi van köztetek. Bejöhetek, hogy beszélgessünk?”
“Tessék?!” A nő összevonta a szemöldökét. “Nos, azt hiszem, rossz címen van, hölgyem. Nem tudom, miről beszél.”
A nő elkezdte becsukni az ajtót, de Miriam megállította.
“Ne, várj! Kérem! Jack! A férfi, akivel randizol… Jacknek hívják, igaz? Ő a férjem. Én pedig húsz éve vagyok a felesége – mondta Miriam, és felemelte a kezét, hogy megmutassa a jegygyűrűjét.
“Ő nem az, akinek kiadja magát. Jack megcsal engem. És titokban tart téged! Nézd” – mutatta Miriam Jack jegygyűrűjét, majd a telefonján lévő képeket.
“Leveszi a gyűrűt, mielőtt munkába indul.”
Ahogy a nő a képeket nézte, az arca elgörbült a döbbenettől.
“OMG! Én… én ezt nem hiszem el!” – zihált. “Szóval… hazudott nekem? Nagyon sajnálom ezt az egészet, tényleg. Fogalmam sem volt róla, esküszöm… el kell hinned nekem…?”
“Nézd. Nem akarok itt jelenetet rendezni. Szeretnék előbb bejönni – mondta Miriam, és a nő végül bevezette őt.
Tessaként mutatkozott be, és döbbenten hallgatta, ahogy Miriam elmesélte, hogyan alakultak a dolgok az elmúlt napokban – Jack leveszi a jegygyűrűjét, és elrejti a szekrényben, és hogyan hazudta neki, hogy munkába megy, pedig ehelyett minden nap eljött Tessa házába.
“Szeretem őt. Tényleg szeretem – mondta Miriam szomorúan. “Boldog életet építettünk magunknak, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen napot fogok látni. Nekem… nekem a legcsekélyebb kétségem sem volt afelől, hogy ilyesmit tesz, egészen addig, amíg… Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok, és veled beszélgetek.”
“Én sem tudom, mit mondhatnék…” Tessa felsóhajtott, és elfordította Miriamról tekintetét, miközben a konyhapultnál ültek. “Valójában egy bárban találkoztunk. Hat hónappal ezelőtt. Néhány munkahelyi barátommal voltam, és Jack csak úgy odajött hozzám, és megkérdezte, nem iszom-e valamit. Nem viselt jegygyűrűt, és én azt hittem, hogy egyedülálló. Nagyon bájosnak találtam, és bár általában nem fogadok el szívességet idegenektől, nem tudom, miért… úgy gondoltam, mi rosszat tehet egy ital?
“De aztán egy héttel később újra találkoztunk… ugyanabban a bárban. És megtudtam, hogy az irodáink közel vannak egymáshoz. Elkezdtünk minden nap találkozni, és ismerősökből ‘barátok’ lettünk. De mindketten tudtuk, hogy bármi is van köztünk… az biztosan nem csak barátság.”
“Ahogy rám nézett, és ahogyan éreztem iránta… sajnálom – fejezte be, miközben felnézett Miriamra, akinek könnyek gyűltek a szemébe. “Tudom, hogy ő a férjed, de nem tudtam megállni, hogy ne szeressek bele. És… tudom, hogy ő is szeret engem.”
Csak Miriam tudta, milyen nehéz volt neki, hogy ne essen össze, miután megtudta, hogy a férje hűtlen. Sikítani és sírni akart. De azért volt itt, hogy rendet tegyen, nem azért, hogy sajnáltassa magát, így hát összeszedte magát.
“Nézd, Tessa – mondta a lány a könnyeit lenyelve. “Nem hibáztatlak téged. Tudom, hogy nem voltál tisztában azzal, hogy Jack nős ember. És nem ítéllek el semmiért, amit tettél. De meg kell értened, hogy bármi is van köztetek Jackkel, annak véget kell vetni. Neki van otthona. Családja. Felesége és egy 8 éves fia. Nem teheted tönkre más családját. Ehhez nincs jogod.”
“Nem teszem tönkre senki otthonát” – mondta Tessa szemtelenül, egyenesen Miriam szemébe nézve.
“Nem az én hibám, ha Jack már nem szeret téged, Miriam. Úgy szeretem Jacket, mint még soha senkit, és tudom, hogy ő is így érez. Lehet, hogy ezer éve házasok vagytok, de mi értelme a házasságnak, ha nincs szerelem? Nyilvánvalóan nem fog annyira szeretni téged, mint engem. Szóval… talán neked kellene meghátrálnod, és nem nekem?”
Miriamot meglepte a fiatal nő merészsége, és úgy érezte, mintha felrobbanna a benne feltörő dühtől. De mielőtt még egy szót is szólhatott volna, egy hang megzavarta őket.
“Ki vagy te?”
Miriam és Tessa megfordultak, hogy a konyha bejáratához nézzenek, ahol egy kislány állt. Szép kék szeme volt, és nagyon hasonlított Tessára, de Miriam szeme először a lány fején lévő haj hiányát ragadta meg.
A hatévesnél nem idősebbnek látszó kislány teljesen kopasz volt, és Miriam csak egy következtetést tudott levonni, miután észrevette a sötét mélyedéseket a szeme alatt és a sápadt bőrét.
“Mikor kezdünk el rajzfilmeket nézni?” – folytatta a lány, Tessára pillantva.
“Te is csatlakozol hozzánk? Szia, Lily vagyok” – mondta a lány Miriamnak.
“Mindjárt végzünk, édesem. Mi lenne, ha bemennél és megvárnál?” – színlelt mosolyt Tessa, miközben felállt.
Miriam nem tudta megállni, hogy ne nézze a kislányt, miközben felállt, és látta, ahogy a lány elsétál. “Ő a te lányod?” – kérdezte.
“Semmi közöd hozzá” – válaszolta Tessa, és elfordította a tekintetét, miközben Miriam az ajtóhoz közeledett. “Kérlek, menj el. Soha többé ne gyere ide. Viszontlátásra.”
“Látom, rákos” – fogta meg Miriam Tessa kezét, de a fiatal nő azonnal elhúzta a kezét.
“Ne érjen hozzám!” – sziszegte. “Csak menjen el!”
“Segíthetek neked” – mondta Miriam, miközben körülnézett Tessa szerény otthonában. A nappali kifakult tapétáiból, a használt bútorokból és a ház szerény életkörülményeiből bárki megállapíthatta, hogy Tessa épphogy megél.
“Ha elhagyod a férjemet, kifizetem Lily kezelését. Teljes mértékben” – javasolta Miriam. “Örökséget kaptam egy távoli rokontól, de Jack nem tud róla. $100,000. Nagyjából ennyit kaptam az adók és minden más levonása után. És kész vagyok készpénzben odaadni neked, ha azt teszed, amit mondok.”
Miriam észrevette, hogy Tessa szemében most könnyek csillognak. Tessa bizonyára azon gondolkodott, hogy elfogadja-e az ajánlatát.
“Dönts bölcs” – folytatta Miriam. “Tudom, hogy a pénz, amit felajánlok neked, elég lenne Lily kemoterápiájára, és arra, hogy ti ketten új életet kezdhessetek egy új városban! Holnap el tudom hozni neked a pénzt! Szóval… mit gondolsz?”
Tessa könnyes szemmel nézte Lily képét a nappaliban, és rövid szünet után bólintott.
“Hát akkor azt hiszem, ez egy igen! Bízz bennem; nem fogod megbánni. Szóval… holnap kettőkor találkozunk. Remélem, ez így jó lesz?”
Tessa bólintott, miközben Miriam elhagyta a házat. És másnap Miriam visszatért, és szavát betartva készpénzben kifizette Tessának a pénzt. Tessa megígérte Miriamnak, hogy örökre kilép a lány és Jack életéből, és soha többé nem tér vissza a városba. Ennek hatására Miriam mellkasa könnyebbnek érezte magát, és megkönnyebbülten tért haza.
Eltelt néhány nap. Miriam nem vett észre különösebb változást Jack viselkedésében a Tessával való találkozás után. Azt azonban örömmel látta, hogy a férfi már nem vette le a jegygyűrűjét, mielőtt munkába indult, és feltételezte, hogy ez azért van, mert Tessa elhagyta a várost. Végre helyreállt az egyensúly a világában, gondolta Miriam.
Miriam legrosszabb félelmei azonban hamarosan valóra váltak. Amikor a Tessával való találkozását követő negyedik napon Jack szekrényében kutakodott, levegő után kapkodott, miután ismét megtalálta a férfi jegygyűrűjét a szekrény fiókjában!
Akárcsak az előző alkalommal, a jegygyűrűje is egy zokniban volt elrejtve a sarokban. Miriam gondolkodás nélkül Tessa házához hajtott, és ezúttal a bejárati ajtóhoz vonult, és folyamatosan dörömbölt rajta.
Néhány pillanattal később nehéz lépteket hallott az ajtó felé közeledni. Miriam ökölbe szorult a keze, amikor meglátta, hogy Jack megjelenik az ajtóban.
“Mmm-Miriam? Mit-mit keresel itt?” – a szeme ijedten tágra nyílt, mintha szellemet látott volna.
“Mit keresek én itt?!” – füstölgött. “Istenem, ezt nem mondhatod komolyan! Itt az ideje, hogy megadd a rohadt választ, Jack! Hogy a fenébe kerültél ide, amikor dolgoznod kellett volna?!”
“Jack, ki van ott?”
Mielőtt Jack megszólalhatott volna, egy ismerős hang szólította meg. Miriam nem hitt a szemének, amikor Tessa megjelent az ajtóban, és megállt Jack mellett.
“Hűha! Szóval így tartod be a szavaidat?” – Miriam Tessára vágott, és undorodó pillantást vetett rá. “Te manipulatív áruló! Hogy merészelsz ide visszatérni, miután megígérted, hogy örökre elhagyod ezt a várost! Azt hitted, hogy bolond vagyok, és soha nem fogom megtudni? Huh?!”
“Ismeritek egymást?” – Jack Miriamra, majd Tessára nézett. “Hová kellett volna menned, Tessa? Mi folyik itt?”
Tessa keresztbe fonta a karját, és Miriamra nézett. “A feleséged négy nappal ezelőtt jött el hozzám, miután elmentél, Jack. Azt akarta, hogy százezer dollárért cserébe tűnjek el az életedből. Megvesztegetett engem. Azt mondta, kifizeti Lily kemoterápiáját, ha elhagylak. És én beleegyeztem. De…”
“Mi a fene?! $100,000?” Jack döbbenten nézett Miriamra. “Honnan van ennyi pénzed? És megvesztegetted őt?”
“Nézd, Miriam, te jó asszony vagy” – mondta Tessa. “És igen, azt kellett volna tennem, amit mondtál. Én akartam!”
“Akkor mi a fenét keresel itt? Arra kértelek, hogy hagyj itt minket, Tessa! És te… itt vagy! A férjemmel! A te istenverte házadban!”
“Nézd, sajnálom, Miriam. Megpróbáltam, oké? Tényleg megpróbáltam! De… nem tudtam abbahagyni Jack szeretetét. Nem tudtam csak úgy elfelejteni és továbblépni… mindennél jobban szeretem őt. És ő is szeret engem. Szóval vissza kellett jönnöm. Nem tudtam távol maradni tőle.”
“Hallottad őt, Jack, ugye?” – Miriam sírva fakadt. “Azt állítja, hogy szeret téged! Ugyan már, Jack! Tudod, hogy több mint húsz éve vagyunk házasok! És ez a lány azt hiszi, hogy néhány hónap alatt megnyerhet téged magának. Véget vet az évekig tartó szerelmünknek és egymásba vetett bizalmunknak! Az Isten szerelmére, gyere haza velem! Gyere haza velem, oké? Ő… ő 20 évvel fiatalabb nálad, Jack! Ne csináld ezt! Mindent megbocsátok neked! Csak gyere velem! Kérlek, gyere velem! Miért tennéd tönkre miatta a boldog családunkat?!”
De Jack elfordította a tekintetét.
“Nos, ha már mindent tudsz, azt hiszem, erre a kérdésre még könnyebb lesz válaszolni” – kezdte, a lány szemébe nézve. “Tisztellek téged, Miriam… mint nőt, mint a fiam anyját… nagyra értékelem mindazt, amit értünk teszel. Nagyon különleges vagy számomra, de a köztünk lévő különlegességet már nem lehet szerelemnek nevezni. Ezt mindketten tudjuk. Szeretem Tessát. És én nem érzek ugyanezt irántad.”
“Ó, kérlek, Jack! Ne mondj nekem ilyen ostobaságokat!” Miriam dühösen meredt rá. “Szerinted szerelem az, hogy lefekszel egy olyan nővel, akivel csak hat hónapja találkoztál?! Térj észhez a családunk érdekében, Jack! Mit fog rólad gondolni a fiunk, ha felnő?!”
“Támogatni foglak téged és Harryt, miután elváltunk. És ez minden, amit most megtehetek érted. Felejts el engem, és lépj tovább… Ez a kapcsolat mindkettőnket megöl” – sóhajtott. “Nem akarom rád erőltetni, és úgy érzem, megfulladok attól, hogy keresnem kell a módját, és hazudnom kell neked, hogy Tessával és Lilivel tölthessek időt. Én… azt hiszem, megválaszoltam, amit tudni akartál, úgyhogy kérlek, engedj el.”
“Ó, Istenem! Hát nem látod, hogy mit csinál?” Miriam felsikoltott. “Nem tudom elhinni, hogy valami fiatal ribanc átmosta az agyadat. De hát, ha azt hiszed, hogy itt fogok állni és könyörögni, az nem fog megtörténni, Jack. És te, én vissza akarom kapni a pénzemet!” Tessára meredt. “Minden egyes fillért!”
“N-nincs nálam most” – nézett el Tessa.
“Nincs nálad? Mi a fenét akarsz ezzel mondani?! Nem tartottad be a szavadat, úgyhogy jobb, ha visszaadod a pénzemet!”
“Megszerzem neked a pénzt, Miriam, de…” Tessa felsóhajtott, és megrázta a fejét. “Szükségem van egy kis időre. Már kifizettem Lily kezelését és a kemoterápiát. Sajnálom. Ígérem, hogy minden fillért visszafizetek, amivel tartozom” – tette hozzá, miközben Jack átkarolta a vállát.
“Azt mondja, hogy visszafizeti neked, Miriam. Ne zaklass minket!”
Miriam érezte, hogy eluralkodik rajta a düh, és tudta, hogy ha nem megy el azonnal, akkor valami nagyon rosszat tesz, amit egész életében bánni fog.
Miriam figyelmeztette Tessát, hogy minél hamarabb adja vissza a pénzét, és távozott.
A következő napokban minden megváltozott Miriam életében. Jack fogta a holmiját és elköltözött, és Tessával és Lilivel kezdett együtt élni. Miriam nem szólt rá egy dühös szót sem, amikor meglátogatta, és közölte vele, hogy hamarosan elküldi neki a válási papírokat.
Ehelyett azt mondta neki, hogy elfogadta, ami történt, és megpróbál továbblépni. De Miriam hátsó gondolatai között egy ravasz terv szövődött. És most már csak egy cél járt a fejében – bosszút állni azon a nőn, aki elrabolta a férjét.
Így egy este, amikor egyedül volt otthon, Miriam online vásárolt a feketepiacon, és vett egy fiolát egy különleges méregből, amely gyorsan mutatott eredményt, de a vérben nem volt könnyen kimutatható.
Miután Miriam megkapta, alig várta, hogy lássa, Tessa hogyan sír a fájdalomtól, amikor a méreg keveredik a vérével. De szüksége volt a tökéletes alkalomra, hogy használhassa, ami akkor adódott, amikor egy nap Jack eljött a házához, hogy elvigye a nyolcéves fiukat sétálni.
“Szóval… hová terveztek mindketten menni? Szeretném, ha Harry biztonságban hazaérne, még nyolc előtt” – mondta Miriam.
“Tényleg, Miriam? Azt hiszed, hogy tapasztalatlan kezekre bízod őt? Kételkedsz a nevelésemben? Én vagyok az apja!”
“Félreértesz, Jack. Soha nem mondtam ilyet” – válaszolta nyugodtan, eljátszva a jó ex-feleséget. “Csak arról van szó, hogy… aggódom, oké? Ugyan már! Mint az anyja, megérdemlem, hogy tudjam, hová megy.”
“Az állatkertbe” – mondta neki.”Tessa ma munka után edzőterembe megy, úgyhogy Harry és én elvisszük neki a tornazsákját az edzőcuccokkal, és utána elmegyünk az állatkertbe, amíg ő az edzőteremben van. Most pedig, ha megbocsátasz, ki kell mennem a mosdóba.”
“Oké, rendben. Igen, persze. Ismered az utat” – válaszolta a lány, és helyet adott neki, hogy távozhasson.
Miriam tudta, hogy ez a tökéletes alkalom. A szobájába sietett a méreg fioláért, és a mérgező folyadékot kiürítette Tessa tornatermi flakonjába, amely Jack kocsijának anyósülésén feküdt őrizetlenül.
“Hamarosan találkozunk, bébi!” – intett Harrynek, amikor látta, hogy az apjával távozik.
Otthon Miriam várta a jó hírt, hogy Tessa az életéért küzd. De alig húsz perccel később megcsörrent a telefonja, és Jack száma villant fel a képernyőn.
“Miriam, kérlek, gyere azonnal a városi kórházba!” – Jacknek aggódó hangja volt a híváskor. “Oda viszem Harryt! Nem tudom, mi történt, de azt mondta, hogy szomjas, és csak Tessa flakonja volt a kocsiban, úgyhogy abból adtam neki vizet. És Harry… egyszerűen elájult. Nem reagál… mindent megpróbáltam! Gyere a kórházba!”
Miriam kezéből kicsúszott a telefon, és halkan felsírt. Aztán a földre süllyedt, ahogy rádöbbent, milyen szörnyűséget tett…
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
