A legtöbb utazás a repülőtéren kezdődik, és az utazóknak számos szempontot kell figyelembe venniük, kezdve a poggyászok leadásától egészen a határellenőrzésig. Úgy tűnik, mindenki tudja, hogy nem szabad késni, nem szabad azzal viccelődni, hogy bomba van a poggyászban, vagy túl sok alkoholt fogyasztani a repülőút alatt. Vannak azonban más, nem annyira nyilvánvaló, ki nem mondott szabályok is, amelyek kellemetlen élménnyé tehetik a repülőtéren töltött időt, és az egész utazást kockára tehetik.
Szeretnénk megosztani néhány jól bevált tanácsot tapasztalt utazóktól, és eláruljuk, mit nem szabad tenned a repülőtéren, hogy ne rontsd el az utazásodat már az elején.
Több mint 3 órával a járat indulása előtt érkezel a repülőtérre.
A legtöbb légitársaság belföldi járatok esetében 2 órával, nemzetközi járatain pedig 2-3 órával a menetrend szerinti indulási idő előtt kezdi meg a becsekkolást. Azoknak az utasoknak, akik úgy döntenek, hogy sokkal korábban érkeznek, sok felesleges időt kell a repülőtéren tölteniük azzal, hogy a légitársaság alkalmazottaira várnak, hogy megkezdjék a becsekkolást. Nos, ha a szingapúri Changi repülőtéren tartózkodsz, könnyen találhat valami szórakozást ezekben az órákban. De ha kisebb városokból repülsz, akkor valószínűleg unatkozni fogsz, ha túl korán érsz oda.
Tartsd a telefonodat és aprót a zsebedben.
A becsekkolás után az utasnak át kell mennie egy fémdetektorokkal felszerelt repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. A reptéri alkalmazottak arra kérik az utasokat, hogy minden fém holmijukat, például az érméket és az elektronikus eszközöket tegyék egy tálcába. Ha nem szeretnél túl sok időt tölteni ott, akkor tedd az összes fém holmidat előre egy műanyag zacskóba, majd a poggyászodba vagy kézipoggyászodba.
Sok utas az ékszereit is leveszi, és szintén egy tálcára teszi. De valójában ez a művelet haszontalan, mert a legtöbb fémdetektort úgy tervezték, hogy mágneses tulajdonságokkal rendelkező fémeket keressen. Az arany és az ezüst a gyémántmágnesek közé tartozik. Mágneses érzékenységük rendkívül kicsi, és a detektor nem reagál rájuk. Néhány detektor azonban még így is képes az ékszereket vizsgálni. Ezekben az esetekben az érzékenységi szintet úgy állítják be, hogy a készülék kis mennyiségű fémre ne reagáljon.
Tájékoztatod a légitársaság személyzetét a túl nehéz poggyászodról.
Mielőtt a poggyászt feladják, a feladópultnál minden táskát és bőröndöt megmérnek. Ha a kijelző azt mutatja, hogy a táskád túl nehéz, de a légitársaság alkalmazottja hallgat, ne hívd fel a figyelmét erre. Előfordul, hogy a légitársaság munkatársai figyelmen kívül hagyják a kicsit túlsúlyos táskát, és ezért nem számítanak fel külön díjat az utasnak. Ez azonban a fapados légitársaságoknál soha nem működik, mivel ők minden pluszszolgáltatásért pénzt kérnek az utasoktól.
Értékes tárgyakat raksz a poggyászba.
A svájci információs ügynökség, a SITA által végzett kutatás szerint 2019-ben évente közel 4,5 millió feladott poggyász és bőrönd sérül meg vagy lopják el. A felesleges problémák elkerülése érdekében tehát jobb, ha az értékes és törékeny dolgokat, például a laptopokat, fényképezőgépeket, pénzt és fontos dokumentumokat a kézipoggyászban tartod.
Az elektronikus eszközöket és a folyadékokat ne a táska aljára pakold.
A biztonsági ellenőrzés során a repülőtéri személyzet gyakran kéri az utasokat, hogy minden folyadékot és elektronikus eszközt tegyenek egy külön tálcába. Ha pedig ezeket a táska alján tartod, akkor az összes holmiját át kell kutatnia, hogy megtalálja a szükséges dolgokat. Elég könnyen elkerülhető ez a helyzet, ha jól csomagolod be a poggyászodat:
- Tedd a ruháidat és a cipőidet a táska aljára;
- Az iratokat és a pénzt tartsd a ruháid belső zsebeiben;
- Tedd az elektronikus eszközöket (fényképezőgépek, laptopok, külső merevlemezek és powerbankok) és a folyadékokat (legfeljebb 100 ml) egy átlátszó zacskóba, és helyezd azt a dolgaid tetejére;
- A fülhallgatókat és a töltőket tartsd a kis külső zsebekben.
Nem a kézipoggyászban tartod gyógyszereidet.
A kézipoggyászra vonatkozó 100 ml-es folyadékkorlátozás nem vonatkozik azokra a gyógyszerekre és bébiételekre, amelyekre az utasnak szüksége lehet a repülőút során.
Ezenkívül az utasok jogosultak a következőkre:
- Hőmérő, amely nem tartalmaz higanyt;
- Egy speciális pecséttel lezárt, tartályba csomagolt higanyos hőmérőt;
- A vérnyomás mérésére szolgáló higanyos tonométert (utasonként egy darabot), amelyet egy speciális tartályba csomagolnak;
- Hidrogén-peroxid – utasonként legfeljebb 100 ml 3%-os oldat;
- Egy eldobható öngyújtó;
- Orvosi vényre felírt gyógyszerek.
Fóliával csomagolod be a poggyászodat.
A biztonsági tisztviselőknek jogukban áll kinyitni az utasok poggyászait, hogy ellenőrizzék, mi van benne. Ha pedig műanyag fóliával tekered be, azzal csak megnehezítesz egy egyszerű eljárást, és azt kockáztatod, hogy több időt kell eltöltened a biztonsági ellenőrzésen.
Aggódsz a szkennerek sugárzása miatt.
A repülőtéri szkennereknek két típusa van:
- Visszaszóráson alapuló szkennerek: Ezek két röntgenérzékelőből állnak, és a sugaruk nem halad át az emberi testen, hanem egymásról verődnek vissza. Ennek eredményeként a szakember különböző színeket láthat a kijelzőn, amelyek a sűrűségükben eltérő testanyagokat mutatják. Például az izmok a képen világos színűek lesznek, míg a fémek sötétek;
- Mikrohullámú szkennerek, amelyek úgy néznek ki, mint a forgó antennás fülkék: Ezek milliméteres hullámokat használnak, és tisztább és valósághűbb képet alkotnak a képernyőn.
A gyártók azt ígérik, hogy mindezek a szkennerek biztonságosak az utasok egészségére nézve. Az elsőnek a teljesítménye ahhoz a sugárdózishoz hasonlítható, amelyet egy utas egy repülőút két perce alatt kap, a másodiké pedig az okostelefon sugárzásához.
Vitatkozol a biztonsági tisztekkel.
A folyadékok szállítására vonatkozó szabályok szó szerint mindenhol szerepelnek: a repülőterek és a légitársaságok weboldalain, a jegypénztárakban, sőt még magukon a beszállókártyákon is. Ennek ellenére vannak olyan utasok, akik még akkor is be akarják csempészni a kedvenc parfümjüket vagy krémjüket a kézipoggyászukba, ha annak térfogata meghaladja a 100 ml-t. De elfelejtik, hogy a biztonságiak elkobozhatják ezeket a termékeket, vagy nem engedhetik fel a fedélzetre abban az esetben, ha nem hajlandóak lemondani róluk.
Az utasokat leginkább irritáló egyéb eljárások közé tartozik a hosszú biztonsági ellenőrzés, a szkennereken való áthaladás, valamint az alkalmazottak túlzott “válogatóssága”. Az utasok különösen bosszantónak találják, hogy le kell venniük az övüket és a csizmájukat. Ezt pedig Richard Reidnek “köszönhetjük”. Ő 2001. december 22-én megpróbált magas sarkú csizmájában robbanóanyagot szállítani a fedélzetre. Szerencsére lebukott, de azóta a repülőtereken külön kell átvizsgálni az utasok cipőit.
A forrófejű utasok gyakran nem bírják a nyomást, és nyíltan vitatkozni kezdenek a reptéri személyzettel. Ám ha ilyen érzelmek kerítik hatalmukba őket, véget vethetnek az utazásuknak. Ha az utas nem hajlandó átmenni a biztonsági ellenőrzésen, aktívan beavatkozik a folyamatba, vagy fenyegeti a biztonságiakat, a személyzetnek ki kell hívnia a rendőrséget, és át kell adnia az utast.
Nem csekkolod az indulási táblát.
Az indulási időt és a kapu számát a beszállókártyán feltüntetik. De gyakran előfordul, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatják őket. Az előre érkező utasok pedig általában néhány órát a boltokban töltenek, és elfelejtik időről időre ellenőrizni az indulási táblát. Ilyenkor nagy az esélye annak, hogy lekésik a járatot. Hogy ez ne történhessen meg, tedd szabállyá, hogy 15-20 percenként ellenőrzöd az indulási táblát, hogy nem változott-e az időpont és a kapu.
Mindenáron elsőként akarod elhagyni a gépet.
Az utasok azért viselkedhetnek így, mert késnek a csatlakozó járatukról, átszállás vár rájuk, vagy mert egyszerűen csak alig várják, hogy egy hosszú repülőút után végre elhagyják a gépet. De mindegy is, nagyon valószínűtlen, hogy sikerül átverekedned magát a tömegen, és elsőként leszállnia a gépről. Különösen, ha hátul ültél. Ehelyett az így viselkedő utasok nemcsak a többiek hangulatát rontják el, de még várakozniuk is kell. A legjobb stratégia tehát az lenne, ha nyugodtan ülnél, és megvárnád, amíg rád kerül a sor a kiszállással.
Tapsolsz leszállás után.
A pilótáknak kétségeik vannak afelől, hogy az utasok képesek-e megítélni a leszállás minőségét. A repülés közbeni rázkódás hiánya nem a pilóta jó képességeinek jele, így a taps lehet, hogy érdemtelen. Ugyanakkor, ha a pilótáknak oldalszéllel kellett megküzdeniük, és alig tudtak leszállni egy rövid leszállópályára, akkor a taps helyett valószínűleg rossz kritikákat kapnak a repülésről. És az sem számít, hogy a pilóta figyelemre méltó erőfeszítést tanúsított, hogy a lehető legbiztonságosabbá tegye a leszállást.
Ráadásul a pilóták azt javasolják, hogy összpontosítsanak arra, hogy amikor a kerekek megérintik a földet, a leszállás még nem fejeződött be: a gépnek még meg kell állnia a rámpa közelében. És e folyamat során előfordulhatnak veszélyes helyzetek. Ezért a személyzet arra kéri az utasokat, hogy ne kapcsolják ki túl hamar a biztonsági öveket. Amikor tehát az utasok tapsolni kezdenek, a személyzet kissé szkeptikus lesz, mert a leszállás még nem fejeződött be, és még mindig történhet valami.
De a fő érv az, hogy a pilóták egyszerűen nem hallják a pilótafülke ajtajai mögül az utasok tapsolását…
Nem készülsz fel az útlevél-ellenőrzésre.
Íme az öt leggyakoribb repülőtéri vámkérdés:
- Mi az utazás célja?
- Mennyi ideig szándékozik maradni?
- Hol fog megszállni?
- Mi a foglalkozása?
- Van-e valamilyen bevallani valója?
Gondold át előre, hogyan fogsz válaszolni ezekre a kérdésekre. Így magabiztosabbnak fogsz tűnni, és időt takaríthatsz meg az útlevélvizsgálatnál.
Ezenkívül nyomtasd ki a retúrjegyeit és a szállodai foglalásokat. A határőr kérhet hivatalos megerősítést az utazási tervekről. Az is jó ötlet, ha felírod a a szálloda címét egy papírra, arra az esetre, ha a tisztviselő érdeklődik a pontos helyről, ahol megszállsz majd.
Ne veszed le a borítót az útlevélről, mielőtt átadnád azt a tisztviselőnek.
Az útlevélellenőrző állomásokon általában két figyelmeztető táblát láthatsz. Az első, hogy soha ne adjon borítékban lévő dokumentumot a tisztviselőnek, a második pedig a tisztviselő megvesztegetésére tett kísérletért való felelősségről szól.
Tény, hogy a borítékba elég kényelmes pénzt rejteni, és ezt gyakran használják ki arra, hogy megvesztegessék a tisztviselőket. Ezért az alkalmazottak megkérik, hogy vedd le a borítót az útlevélről, hogy megvédjék magukat a gyanútól. Ha másképp teszel, és véletlenül a borítóban felejted a pénzt, és bemutatod az okmányt a tisztviselőnek, akkor azt vesztegetési kísérletnek tekinthetik, és őrizetbe vehetnek.
Egy másik ok, hogy a borítékok gyakran megnehezítik az útlevélben lévő elektronikus chipről való leolvasást, és ez lelassítja az eljárást.
Túl sokat beszélsz az útlevélellenőrzésen.
A tisztviselők egyik feladata az illegális munkavállalók és bevándorlók felkutatása. Így a barátságos érdeklődésük arról, hogy hová mész, mit tervezel, és hogy vannak-e barátaid vagy rokonaid az országban, valójában arra irányul, hogy megpróbálják megállapítani a tartózkodásoddal kapcsolatos kockázatokat. A legjobb stratégia tehát az, ha nem beszélgetsz sokat a tisztviselővel, és röviden és barátságosan válaszolsz a kérdéseikre. A “turista vagyok, X napig maradok az országban, és ezt meg azt szeretném látni” a legtöbb helyzetben tökéletes.
