A családok minden formában és méretben létezhetnek. Vannak, akiknek csínytevő lelkük van, mások gyakran unatkoznak, de a legtöbb ember hajlandó bármit megtenni azokért, akiket szeretnek. A fényképek készítése az egyik legjobb módja annak, hogy közel tartsuk őket magunkhoz, hiszen ezek emlékeztetnek minket a legértékesebb pillanatokra. Az emlékek megosztása pedig ugyanolyan fontos lehet a gyermekek pszichológiai fejlődésében, mint az idősebbek emlékeinek védelmében.
Összegyűjtöttünk néhány gyengéd emléket (még ha néha furcsák is), hogy megoszthassuk az igazi szeretet néhány pillanatát.
Az a nap, amikor a lányom velem jött havat lapátolni.
Először hoztuk őt korizni és ragaszkodott hozzá, hogy egyforma szettben menjünk..
11 évvel később visszaajándékoztam a nagybátyámnak az ajándékát.
A testvérem jelmeze Szellemírtós, 1995.
Minden szombat csak lemezeket játszunk le. Mindenki választhat egy albumot.
Apámmal.
A lányunk könnyebben elalszik, ha a párom karaokézik.
Apa lánya!
Édesanyám 65 évesen kezdte meg a főiskolai tanulmányait!
A karácsony, mikor egyforma szettet kaptam a fiammal.
A lányunk alsó teste eltűnt!
Apám Elvises nyakkendőben jelent meg az esküvőmön.
A lányok “komoly” karácsonyi képet szerettek volna..
Kiabált a fiam, hogy szökik a víz a mosókonyhából..
Nem mindenki élvezte a kirándulást…
“Miles Morales és Jefferson Davis”
Elbújt. Vagyis inkább megpróbált elbújni.
Fogalmam sem volt arról, hogy a feleségem részben kutya!
A lányunk első napja az oviban. A játékait ő rakta ki, hogy búcsúzzon.
Íme a lányom és az ő általa készített figurái.