A mondás szerint jobb, ha soha nem mondod azt, hogy “soha”. Ezt egy életre megtanulták azok az emberek, akik korábban azt híresztelték, hogy nem akarnak állatokat az otthonuk közelébe, de mostanra a háziállataik első számú rajongói lettek. Néha, bármennyire is próbálkozunk, egyszerűen nem tudunk ellenállni a kis bundások feltétel nélküli szeretetének.
Összegyűjtöttünk néhányat a leggyengédebb pillanatok közül, amelyek megmutatják, hogy még a kőszíveket is meglágyítják a háziállatok.
Slinkyt a volt feleségemtől örököltem, aki a gyerekeinknek vette. Nem tudnám elképzelni az életetem e nélkül a kis fickó nélkül.
“Sose fogok hozzáérni” – mondta anno a gyíkomról..
“100%-ban a Te felelősséged lesz a gondozásuk.” Kivéve amikor bújós kedvük van, akkor az övéi.
A férjem és a macska, akiről hallani sem akart.
“A Te gondod lesz” -> együtt sziesztáznak
Egy kicsikét sem szereti őket. Állítólag.
Édesapám és a macskák, akikről hallani sem akart..
Végül a kismacska itt maradt..
“Oké, de csak a terráriumában legyen”
A párom és a kutyánk, akit nem akart befogadni.
2021: “Oké, de csak a kertben élhet, és nekem semmi közöm sem lesz hozzá!”
2022:
Édesanyám új macskát fogadott be, apán azonban ellenezte. Na, kihez kötődik jobban a macska?
Apám és a macskánk..
Nem kell ide kutya! – híres utolsó szó..
Édesapám, aki hallani sem akart egy kutyáról.
A párom és a macska, aki “soha, semmilyen körülmények között sem jöhet be”…
Két évig tüntetett ellene.. aztán itt tartanak most.
A kutyától bűzleni fog a ház..
Apám és a “patkány”, aki nem jöhet be a házba.
“Nem lehet macskánk, allergiás vagyok” – csodák csodájára “meggyógyult”..!
Vett egy nyakkendőt a macskának, akit nem akart beengedni..