A menyasszonyi ruhák hosszú utat tettek meg a nagyon formális alsószoknyáktól és fűzőktől az ujjatlan és színes, modern esküvői ruhákig. Amellett, hogy az esküvői ruhák a boldogság jelképei, sokat elárulhatnak egy adott korszak társadalmi és kulturális normáiról.
Szerkesztőségünk a gyönyörű minták és a mögöttük álló érdekes történelmi tények által inspirálva elvisz téged egy, az esküvői ruhák evolúcióját bemutató utazására.
A közhiedelemmel ellentétben a fehér menyasszonyi ruha nem volt mindig trendi.
Az ókori Rómában, ahol az esküvő fontos társadalmi eseménynek számított, a menyasszonyok mélysárga vagy narancssárga színű, hosszú, drapírozott fátylat viseltek. Ezek a meleg színek “a láng színét” jelentették, azt a melegséget és fényt szimbolizálva, amelyet a menyasszonyok a férjük otthonába hoztak. Az ókori Görögországban is hasonló volt a trend. A menyasszonyok laza szabású, hosszú ruhákat és a tűz színeiben pompázó fátylakat viseltek, hogy elijesszék a gonosz szellemeket.
Akkoriban a házasság inkább jogi tranzakció volt, mintsem romantikus alkalom. A menyasszonyok egyszerűen kiválasztották a legjobb ruhát, ami már megvolt, ahelyett, hogy külön ruhát készítettek vagy vásároltak volna az esküvői szertartásra. Hasonló gyakorlat folytatódott a középkorban is, bár a menyasszonyi ruhák színe tovább változott.
A középkorban a kék lett az új sárga.
A középkorban a kéket gyakran a tisztasággal és a királyi hatalommal társították, így nem meglepő, hogy ez a szín a középkori menyasszonyi ruhák gyakori választása lett. A sárga, a piros, a zöld és más ékszertónusú ruhák szintén népszerűek voltak, különösen a magasabb társadalmi státuszú nők körében.
A padlóhosszúság, a széles nyakkivágás és a testhezálló míder a középkori menyasszonyi ruhák sziluettjének legjellegzetesebb jellemzői, amelyeket ma is gyakran újrateremtenek. Néhány királyi menyasszony, mint például Charlene Wittstock, Monaco hercegnője, kék esküvői ruhát választott polgári esküvői szertartására.
Az 1700-as és 1800-as években az extravagáns királyi esküvők voltak divatosak.
Bár a fényűző esküvői szertartások az 1700-as és 1800-as években még ritkák voltak, a menyasszonyi ruhák egyre pazarabbá és kidolgozottabbá váltak. Ebben az időben a francia udvar diktálta a divatirányzatok irányvonalát, Marie Antoinette vezetésével. Míg a közönséges nők még mindig megtartották esküvői szertartásaikat a magánéletben és szerényen, a királyi családtagok már túlzásba vitték az egészet.
Botrányosan drága ruhája gyémántokkal díszített ezüstszövetből készült, de nem illett rá megfelelően, mert még azelőtt készült, hogy Franciaországba érkezett volna. Mivel nem volt lehetősége időben felpróbálni a ruhát, a míder végül túl kicsi lett, így a költségek mellett a rosszul szabott menyasszonyi ruha is pletykatéma volt abban az időben.
Csak az 1800-as évek végén terjedt el / vált népszerűvé a fehér menyasszonyi ruha.
Viktória királynő az esküvője napján azt mondta, hogy Albert hercegnek nem királynőként, hanem leendő feleségeként tesz fogadalmat. Ezért a hagyományos koronázási palást helyett egy fehér, csipkével díszített szaténruhát választott, hogy ezzel is jelképezze döntését. Ez más leendő menyasszonyokat is arra ösztönzött, hogy az esküvői ruhaválasztáson keresztül fejezzék ki érzéseiket és személyes preferenciáikat.
Addig sok nő nem gondolt arra, hogy megpróbálkozzon ezzel a luxussal, egyszerűen azért, mert a fehér színt nehéz volt fenntartani egy mosógép és folyóvíz nélküli világban.
A lazább ruhák az új, Edward-korszakkal léptek színpadra.
A 20. század közeledtével a viktoriánus menyasszonyi ruhák formája is megváltozott. A míder lazább lett, a szoknya kevésbé terjedelmes, a fátyol pedig alapfelszereltséggé vált. A korszak menyasszonyai gyakran viseltek magas nyakú ruhákat hosszú ujjakkal és rengeteg csipke részlettel.
Az 1920-as és 1930-as évek technológiai fejlődése nagyobb szabadságot hozott a nők számára, ami az akkori divatban is tükröződött. A flapper stílus hatalmas trend volt, ami a menyasszonyi öltözéket lényegesen kacérabbá és lazábbá tette.
Az 1920-as évek fordulópontot jelentettek a divattörténelemben.
A meglehetősen egyszerű sziluett ellensúlyozására az extra hosszú fátyol volt divatban. Mivel a ruha felépítése kevésbé volt bonyolult, több nő engedhette meg magának az általa választott menyasszonyi ruhát. A 20. század közepére pedig a menyasszonyi ruha fehér színe hamarosan a normává vált.
Az 1930-as években a divat a filmekből merített ihletet. Természetesen a filmsztárok által viselt ruhák tervezők által készítettek voltak, és csak a gazdagok számára voltak elérhetőek, de ezeknek a ruháknak a másolatai minden pénztárca számára elérhetővé váltak. Ez az évtized hozta el az első menyasszonyi magazinokat is a szélesebb közönség számára.
Wallis Simpson, Windsor hercegnéje 1937-es esküvőjére szerényebb megjelenést választott.
Az esküvői harangok még az 1940-es években sem szűntek meg kongani, amikor a világ viharos időket élt meg. Az olyan fényűző anyagok, mint a selyem és a szatén, hiánycikknek számítottak, ezért sok menyasszony úgy döntött, hogy a már meglévő ruháját viseli, vagy új ruhát készít, amelyet a szertartás után újra viselhet. Az édesanyjuk esküvői ruhájának viselése egy másik lehetőség volt. A nagyvárosokban élő menyasszonyoknak lehetőségük volt arra is, hogy menyasszonyi ruhát béreljenek.
Az 1940-es évekbeli esküvői ruhák stílusa a nagyon formálistól egészen az üzleti öltözékig terjedt.
Az 50-es években a nagy divatházak, például a Dior megjelenése új sziluettet hozott létre, amely újradefiniálta a menyasszonyi stílust. A kis derék és a telt szoknya volt a legmenőbb trend abban az időben, ami az esküvői ruhákban is gyakran megjelent.
A legendás menyasszonyi ruha, amelyet Liz Taylor viselt az 1950-es A menyasszony apja című filmben, magába foglalt mindent, ami akkoriban divatosnak számított. Ugyanez a tervező, Helen Rose később Grace Kelly esküvőjére is hasonló időtálló ruhát készített.
Az 50-es években a háborús esküvők után visszatértek a formaságokhoz és a nagyobb báli ruhákhoz.
Bár az egyházi esküvőkön szerény, a vállakat, kezeket és lábakat eltakaró ruhát kellett viselni, a korabeli nők mégis valami modern ruhát akartak kipróbálni. Audrey Hepburn ikonikus esküvői ruhájának egyszerűsége a ”Funny Face” című filmben egy kis friss levegőt jelentett, hiszen egy teahosszú ruhát viselt.
1960 és 1969 között a divatirányzatok gyorsabban változtak, mint talán bármely más történelmi időszakban, és ez alól a menyasszonyi öltözködés sem volt kivétel. A krinolinok és alsószoknyák évtizede után az 1960-as években a menyasszonyok a karcsúbb, kifinomultabb megjelenést választották.
A ’60-as évek menyasszonyai nem riadtak vissza a merész és élénk színektől sem, mint azelőtt.
Ahogy a nők egyre nagyobb szerephez jutottak, a szoknyák szegélye rövidebb lett. A fürtök és a fátylak hossza jelentősen csökkent, és szinte teljesen eltűntek, ahogy a miniruha divatossá vált. Bár a miniszoknyás menyasszonyi ruhák népszerűsége az évek során csökkent, a karcsú sziluett tovább élt.
Az 1970-es évek hippikorszaka újjáélesztette a hosszú, áramló stílust és a lazább derékvonalat. A 70-es évek divatjának egyik fő pontja az egyéniség volt, ami a merész szövetminták, a statement ujjak és a kiegészítők használatában tükröződött.
Néhány menyasszony a fátylat kifinomult kalapokkal helyettesítette, és még a nadrágok és a zakók is a menyasszonyi öltözet részévé váltak. Minden korábbinál több gyönyörű és extravagáns menyasszonyi ruha volt elérhető bárki számára.
Ezzel szemben a 80-as évek a csillogásról és a volumenről szólt: puffos ujjak, nagy szoknyák, túlméretezett fodrok és masnik, valamint meseszerű fátylak. A ’80-as évek menyasszonyi trendjeinek és általában a divatnak egy másik jellegzetes vonása a lenge elemekkel, rengeteg csipkével és vaskos ékszerekkel díszített ruhák voltak.
Diana hercegnő ikonikus esküvői ruhája meghatározta a 80-as évek menyasszonyi divatját.
Az 1990-es és 2000-es években a hírességek esküvői ruhái a divatmagazinok címlapjaira kerültek, és furcsa és elképesztő menyasszonyi ruhatervek sokaságát inspirálták. Ahogy az egyházi esküvők egyre kevésbé lettek divatosak, a sziluettek egyre leleplezőbbek lettek, és a pánt nélküli míder még mindig a korszak egyik kedvenc választása.
A ’80-as évek a túlméretezett vállaitól kezdve, egészen ’90-es évek váll nélküli ruhákig.
A ’90-es évek vége az egyszerűség visszatérését jelentette. Az olyan minimál slip ruha, mint amilyet Carolyn Bessette Kennedy viselt az esküvőjén, sok menyasszonyt arra késztetett, hogy a karcsú, visszafogott megjelenés mellett döntsön.
Ahogy közeledünk az ezredfordulóhoz, a trendek egyre gyorsabban változnak. A 2000-es évek eleje az egyszerűségről, a pánt nélküli vagy spagettipántos ruhákról szólt. Ahogy egyre elterjedtebbé váltak a célállomási esküvők, a praktikus esküvői öltözék iránti igény diktálta a trendet.
Az egyszerűség és a minimalizmus lett a 2000-es évek elejének védjegye.
Az elmúlt 10 évben új stílusokat találtak ki és régi stílusok jelentek meg újra, és úgy tűnik, hogy a változatosság nagyobb, mint valaha, és az alakformáló sellő ruha az egyik legnépszerűbb választás a 2010-es években.
És néhány felejthetetlen drámai ruhának is tanúi lehettünk az elmúlt évtizedben.
Valamint néhány provokatív, de minimalista menyasszonyi megjelenésnek!
Évszázadok jöttek és mentek, a fehér menyasszonyi ruha pedig a körülményektől függetlenül beleírta magát történelmünkbe. De vajon mit tartogat a jövő? Van-e elképzelésed arról, hogyan fognak kinézni a jövő menyasszonyai?
