Gyerekkorunkban egy szélmalomharcnak tűnt meggyőzni a szüleinket arról, hogy befogadhassunk egy kiskutyát. Talán sokaknak az édesapjukkal akadt gondjuk, általában ők voltak, akik kifogásolták a bundás pajtások befogadását. Rengeteg különböző indokkal igyekeztek alátámasztani nézeteiket, mint pl. a vedlés, ugatás, bútorok rágása és talán a legnépszerűbb a törődés témája lehetett. Ugyanakkor megesik, hogy ahogy egy kutyus érkezett a házhoz, szépen lassan elkezdték beadni a derekukat, és idővel ők váltak a kutyák legjobb barátjává..
Régebben mindig azt mondogatta, hogy a kutyákkal túl sokat kell foglalkozni, neki nincs rá ideje..
Mi lesz, ha valakiről kiderül, hogy allergiás a kutyákra?!
Íme a férjem, aki hallani sem akart egy kiskutyáról..
A kutyákkal csak a baj van!
Rajtuk kívül más nem ülhet oda..
Nem hiszem el, hogy hazahoztál két kutyát a tudomásom nélkül! Megmondtam, hogy nem akarok egyet se a házban látni! – később már ő hordozza őket esténként a helyükre..
Apa, aki hallani sem akart a kutyáról..
Egy nagy kutyának nincs helye a lakásban!
Nem, nem és nem. Hallani sem akarok róla. -> Gyere, kezdődik a meccs!
Valaki, aki azt állította, hogy nem kedveli a kutyákat..
Mindig is tagadta, hogy szereti a kutyát.. aztán megtaláltuk ezt a képet..
Először hallani sem akart róla. Később már csak a kiskutyákat ellenezte. A jelenlegi felállás pedig ilyen:
Három évig győzködtem őt, mire beadta a derekát!
Semmi közöm nem lesz hozzá, csak és kizárólag a Te felelősséged lesz!
Rajtakaptam, de még mindig tagadja, hogy foglalkozik a kutyával..
Nem lehetne inkább halakat? A kutyák hangosak..
Sosem volt házikedvencük, hallani sem akart róla. Ez négy nappal azután készült, hogy anyukám meglepte őt..
Kb. egy évig győzködtem a páromat. Azonban kezdek irigykedni..
Apám és a kutya, akiről hallani sem akart..
Nem hozhatod be a házba -> nem mehet fel a kanapéra -> most pedig itt tartunk:
Apám három évvel ezelőtt: A pitbullok veszélyesek! Én nem fogok egy házban aludni vele!
És most:
A kutyának az udvarban a helye!
