Még a legkisebb lakásokban is garantáltan van helye az amúgy haszontalan, nevetséges dolgoknak. Vannak tárgyak, melyekhez emlékek kötnek, így nem akarunk tőlük megszabadulni, bármennyire is abszurdak. Lehetséges, hogy nektek is van a tulajdonotokban valamilyen csecsebecse, mint ahogyan a most következő hőseinknek is.
Az édesanyám egyik kollégája hobbi-festő, úgyhogy megkérte Őt, hogy készítsen egy portrét az unokájáról..
Engedjétek meg, hogy bemutassam Katalint. A szüleimtől kaptam karácsonyra..
Hat évesen ajándékoztam a szüleimnek..
Igazából nem tudom megmondani, hogy miért, de még mindig a szüleim kanapéja felett lóg..
Ő itt Sid. A lányom nem hajlandó megszabadulni tőle.
Egy állatkerti szuvenír. Még mindig nem tudjuk, hogy milyen állatról mintázták.
Az első műveim egyike, amit a porcelán művelő óráimon csináltam..
Egy barátomtól kaptam..
A legjobb dolog, amit valaha vettem..
Sajnos nem sajnos, anyukám még mindig őrizgeti ezt a “babát”
Épp nagytakarítást tartottunk, mikor megtaláltuk ezt. A párom nem hajlandó kidobni..
Kagylócica! Vagy valami olyasmi..
Anno a szüleim rendeltek egy festmény rólunk. Még mindig nem értem, hogy miért vették át/nem dobták ki..
A nagyszüleim hozták haza ezek a rákollóból készült szörnyűségeket egy nyaralásukról..
A lányom öt éves volt, mikor kiválasztotta ezt az ajándékot nekem. Most tizenkettő, és megkérdezte, hogy miért van a lakásban ez a rondaság…
