Egyes embereket elég nehézkes lehet meggyőzni valamiről, annyira, hogy inkább feladjuk a próbálkozást. Ugyanakkor egy kis bundás kedvenc kérdését nem lehet csak így könnyen elfelejteni.. Egy háziállat befogadása előtt meg kell beszélni azt a párunkkal, családtagjainkkal, mielőtt befogadhatnánk egyet. A most következő képek és rövid történetek bemutatják, hogy mi történik akkor, ha valakit sikerül meggyőzni egy kis kedvencről.
Két évvel ezelőtt: “Ebbe a házba nem hoztok kutyát! Hallani sem akarok róla!”
Tegnap, miután kimentek egy laza sétára: “Szegényke az apró lábai miatt elfáradt, hazafele majd cipelem!”
“Vidd a közelemből, kitudja, milyen bacik vannak rajta…” -> “Nézd már! Elaludt a vállamon!”
“Ha macskát hozol ide, zárd el tőlem!”
Két hónappal ezelőtt: “Biztosan nem hozunk ide egy macskát..” -> Most:
Apa, aki nem akart macskát épp szerel a jobbkezével…
“Két napot adok neki!” – mondta öt évvel ezelőtt..
Párom, aki “semmi áron sem akar kutyát”, épp a kutyánkat vigasztalja az állatorvos után..
Azt hajtogatta, hogy utálja a macskákat és talán allergiás is rájuk…
Nagyon ellene volt egy pitbullnak, de most már a fotelen is osztozkodnak…
Már-már irigylem, hogy mennyire jól elvannak…
Foggal-körömmel kellett győzködnöm, hogy végre örökbe fogadjunk egy kutyát.. Azóta meg közösen vezetik a vállalkozást..
Szinte már sajnálom, hogy sikerült rábeszélnem egy macskára..
Azt hajtogatta, hogy Ő nem tud kötődni az állatokhoz…
Négy évvel ezelőtt: “A hörcsögök nem is rendes háziállatok!”
Apa, és a csivava, akit “nagyon rossz döntés” volt befogadni…
Megőrültél? A madarak nem valóak egy lakásba!
Hosszú ideig kellett Őt győzködnöm, de megérte..
Párom, aki sosem szerette a macskákat…
Nagyon sokat kellett győzködni az apámat, hogy végre befogadhassunk egy macskát. Őszintén megmondva már megbántam, hiszen már nem év vagyok a kedvenc lánya…
A lányunk macskát szeretett volna, a párom azonban ellene volt.. Kompromisszumot kötöttünk, így lett két macskánk!