Egy meddő nő élete keserédes fordulatot vett, mikor egy 11 hónapos kislányt fogadott be, és rájött, hogy a hasonmása!
Miután 30 éves korára már átesett egy tönkrement házasságon, az üzletmágnás Katie Hudson egy új életre vágyott független nőként, ahol nem terhelik majd mérgező partnerei szeszélyei, és a saját elképzelései szerint élheti az életét.
Ennek eredményeképpen, miután elvált mérgező házastársától, Adamtól, Katie elköltözött, és tiszta lappal kezdett, ahogyan azt főiskolás korában tette. Vett egy új házat egy kedves texasi környéken, és elhatározta, hogy megteszi azt, amire ‘oly régóta vágyott: családot alapít.
Katie imádta a gyerekeket, és nagy családot szeretett volna egy támogató férjjel. Ugyanakkor a sors nem adott neki szerető házastársat, ezért úgy gondolta, hogy önállóan is meg tudja csinálni, és nevelőszülőnek jelentkezett, hogy megtapasztalhassa az anyaság örömeit.
Sajnos meddő volt, így nem szülhetett. Szerencséje volt, hiszen több nevelőszülői ügynökség is elfogadta a jelentkezését, és felvették vele a kapcsolatot. Úgy döntött, hogy az első ügynökséggel folytatja, amelyik megkereste, és négy gyönyörű kislányt fogadott az életébe.
Amaira, Kathy, Chloe és Cassandra négyéves négyes ikrek voltak, akiket ideiglenesen magához vett, miután a szociális szolgálat tudomására jutott, hogy szüleik nem tudnak róluk gondoskodni.
Mikor Katie megtudta, hogy négy kislányt fognak nála elhelyezni, teljesen odavolt a boldogságtól! Az ügynökség azt javasolta, hogy egyszerre csak egyről gondoskodjon, de ő nem akarta szétválasztani a testvéreket, ezért mindannyiukat befogadta. Nem volt olyan könnyű dolga, mivel Cassandra nem igazán kedvelte őt, a leendő “anyuka” nehéz időszakon ment keresztül.
“Te nem vagy olyan, mint a mami, és nem szeretlek!” ordított rá Cassandra, mikor a reggelit tálalta neki.
Ekkor lépett be a kis Amaira, mint Katie megmentője. “Nem kellene ezt mondanod, Cass. Ez rossz modor. Anyu azt mondja, hogy szeretni kell másokat”.
“De én nem szeretem őt. Hiányzik anyu, és haza akarok menni.”
“Igazad van, Cassandra. Nem vagyok az anyukád” – kezdett bele türelmesen Katie. “De ha jó kislányként viselkedsz, hamarosan láthatod anyukádat. Mindannyian láthatjátok őt. Ne aggódjatok” – mondta, és megölelte a lányokat.
“Én is szeretnék mamihoz menni. Megígéred, hogy újra láthatjuk a mamit?” Chloe és Kathy kérdezte levert hangon, és Katie nagyon sajnálta őket.
“Persze, ne aggódjatok” – válaszolta mosolyogva.
Ahogy telt az idő, Katie együttérzése és gondossága Cassandrával kapcsolatban elnyerte a kislány és a testvérei szeretetét is. Mondanom sem kell, hogy Katie beleszeretett a lányokba, és egy ponton úgy érezte, hogy mindannyiukat örökbe akarja fogadni.
De tudta, hogy ezt nem teheti meg, mert az ügynökség már közölte vele, hogy a lányok vér szerinti szülei csak nevelőszülőkre bízták a gyerekeiket, örökbefogadásra nem.
Így amikor Katie két hónappal később kapott egy hívást az ügynökségtől, hogy a lányokat újraegyesítik a vér szerinti szüleikkel, nem volt más választása, mint elengedni a lányokat, ahogy megígérte nekik.
Miután a lányok elmentek, újabb ügynökségekkel vette fel a kapcsolatot, ezúttal azzal a kizárólagos céllal, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket, a sajátjaként nevelje fel. Őgy érezte, hogy most már elég képzett ahhoz, hogy saját gyermeke legyen.
Szerencsére nem kellett sok idő, és egy ügyintéző azonnal felvette vele a kapcsolatot Alice, egy kétéves kislány örökbefogadásával kapcsolatban.
Katie úgy érezte, ő a legboldogabb ember a világon, mikor minden papírmunkát elvégeztek, és Alice az övé lett! Alice gyönyörű volt, és a kislánnyal kiteljesedett Katie élete. Mindent megtervezett, a gyerekszobától kezdve a nevelésén át
a születésnapok megünnepléséig. Egy héttel később egy hívást kapott, ami váratlan fordulatot hozott az életébe…
“Katie Hudsonnal beszélek?” – kérdezte egy női hang a telefonban.
“Miss Katie Hudson” – javította ki Katie, hangsúlyozva, hogy jobban szereti, ha “miss”-nek szólítják.
“Elnézést, Miss Hudson. A nevem Anna Baker, és azért hívom, hogy tájékoztassam a jelentkezésének állásáról. Megkezdtük a feldolgozását, és mivel ma reggel kaphatott tőlünk egy e-mailt, szeretnénk tájékoztatni, hogy az Ön preferenciái alapján van egy gyermekünk, akiről úgy gondoljuk, hogy érdekelné Önt az örökbefogadása. Azonnali elhelyezést igényel.”
“Ó, te jó ég!” Katie meghatódott, de az egyetlen válasz, amit mondani tudott, az volt: “Igen, készen állok arra, hogy befogadjam!”. Nem is sejtette, hogy mekkora meglepetés vár rá…
Aznap délután telefonhívások sorát intézte, a kis Casey-t pedig kitették a házánál. Katie-t a döbbenet hulláma öntötte el, mikor először tartotta a kislányt a kezében, és az arcát nézte.
“Hasonlít rám! Hogy lehetséges ez egyáltalán?”
Hirtelen a kislány ránézett és elmosolyodott, közelebb nyújtotta a kezét, hogy megérintse az arcát, és ekkor Katie észrevette, hogy a 11 hónapos kislány csuklóján egy karkötő van, amelyen ugyanazok a monogramok álltak, mint az övén. Katie ekkor nagyon megdöbbent! Hogyan hasonlíthatott rá ennyire Casey? És hogyan szerepelhetett a karkötőjén ugyanaz a monogram, mint az övén?
Azonnal kapcsolatba lépett az örökbefogadási ügynökséggel, hogy további információkat tudjon meg Casey biológiai szüleiről, és időközben DNS-tesztet végeztetett a gyermekkel, amelyből kiderült, hogy 24,6%-ban egyeznek!
Teljesen összezavarodva megkérte az örökbefogadási ügynökséget, hogy gyorsítsák fel Casey ügyét – csakhogy kiderült, hogy Casey anyja az ő anyja, Amelia, a kislány pedig az ő biológiai testvére.
Kiderült, hogy Amelia, aki 10 éves korában elhagyta Katie-t, beleszeretett egy gazdag férfiba, 53 évesen hozta világra Casey-t. A terhességével azonban komplikációk léptek fel, ezért nem sokkal a szülés után meghalt. Casey biológiai apja nem akarta felnevelni a kislányt, ezért örökbe adta őt.
Katie nem hitt a fülének!
Caseyre nézve eszébe jutott, hogy az anyjuk elhagyta őt, de elhatározta, hogy nem fogja ugyanezt tenni a húgával. Nem akart az anyjuk nyomdokaiba lépni, és úgy döntött, hogy Caseyt szeretettel neveli fel.
“Úgy látszik, téged és engem egymásnak teremtettek” – mondta Caseynek aznap este, miközben ringatta. “Örülök, hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak. Mindkettőtöknek megadom az anyai és a testvéri szeretetet, és nem lesztek egyedül! Ez egy ígéret… De néha azt kívánom, bárcsak anya szeretett volna engem…” – motyogta, miközben gyengéden a kiságyába tette Caseyt.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A család szeretettel épül, és nem vérrel. Katie örökbe fogadott két gyermeket, és szerető anyjuk lett.
- A karmát nem lehet elkerülni. Amelia gyermekként elhagyta Katie-t, és a sors ezt követően megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy Casey-ről gondoskodjon.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
