Jordant és idősebb testvérét, Dannyt sokkolta, amikor rájöttek, hogy ellopták az örökségüket. Bár a gyanúsítottat letartóztatták, Jordan tudta, hogy valami nincs rendben. Egy nap véletlenül meghallotta, ahogy néhai apja papagája az ellopott tárgyakról beszél, ami az igazi rablóhoz vezette.
Adam és Emma Joy nehéz sorsú házaspár volt, akiknek alig volt miből megélniük. Szegények voltak, amikor első fiuk, Danny megszületett. Még játékokra és megfelelő ruhákra sem futotta nekik. Második fiuk, Jordan azonban átírta a sorsukat.
Amikor Emma másodszor is vajúdni kezdett, már egy nagy kúriájuk volt. Adam bútorüzlete remekül virágzott, és több boltot is létesített a városon kívül.
Emma halála után azonban a dolgok más dimenzióba kerültek. Mielőtt meghalt adott Adamnek egy Max nevű házipapagájt, és megkérte, hogy ígérje meg neki, hogy vigyázni fog rá…
Danny és Jordan felnőttek, hogy sikeres karrierjüket a városon kívül vezessék. Gyakran meglátogatták az apjukat, de Danny lassan kezdett eltávolodni, főleg azért, mert még mindig megvetette Jordant és a jó dolgokat, amiket gyerekkorában kapott.
Idővel kerülni kezdte Adamet is. Inkább a karrierjére és a házasságára koncentrált, alig volt ideje arra, hogy beszéljen az apjával.
Jordan viszont mindig is jó fiú volt. Tudta, hogy az apja beteg és öregszik, ezért mindig a legjobb formáját hozta, hogy az apja boldog legyen.
Egy nap meglepetésszerűen meglátogatta az apját. Adam nagyon megörült, mert mindig várta, hogy lássa fiát.
“Szia, Max!” – kiáltott Jordan, mikor meglátta apja papagáját.
A kis jószág több volt apja számára, mint egy háziállat. Adam mindig úgy kezelte a madarat, mintha a harmadik fia lenne, és soha sehová nem ment nélküle. A csodálatos dolgok közül Adam arra volt büszke, hogy Max hihetetlenül jól tudott beszélni…
Adam éveken át tanította meg beszélni, elismételtette vele azokat a dolgokat, amelyeket hallott, akár személyesen, akár a tévében.
“Hogy vagy?!” – kérdezte Jordant, mikor meglátogatta az apját.
De Jordan legutóbbi látogatása az utolsónak bizonyult. Az apja a kórház sürgősségi osztályára került, miután több hónapig beteg volt, és számos gyógyszerrel élt.
Bár Jordan remélte, hogy az apja felépül, a sorsnak más tervei voltak. Adam néhány nappal később elhunyt. Temetése hatalmas összejövetellé alakult, amelyen több tucat neves ember vett részt rajta. Mivel Adam baráti kapcsolatot ápolt mindenkivel a városban, az emberek özönlöttek, hogy leróják tiszteletüket. Még Danny is eljött, de ő inkább csak vendégeskedett.
“Hogy vagy?” – kérdezte Jordan Dannyt. “Jó látni téged… Nagyon régen volt már..”
Danny azonban közömbös és hideg maradt. Az egész összejövetel alatt nem törődött Jordannel, és alig várta, hogy a szertartás után az ügyvéd megbeszélje velük az apjuk végrendeletét.
Mikor a temetés után a vendégek végül elmentek, csak a két testvér maradt, távol, de egy fedél alatt. A család ügyvédje, Joe Nelson nem sokkal később megkereste őket a végrendelet miatt.
“Holnap találkozunk az irodámban” – mondta a testvéreknek. Bár Jordant nem is érdekelte a pénz, Danny izgatottságán látszott, hogy régóta várt erre a lehetőségre.
Másnap a testvérek felkeresték az ügyvédet a végrendelet felolvasására. Danny nagyon megörült, mikor bejelentették, hogy az apjuk házán és üzletén kívül az összes ékszert is felosztják.
A dísztárgyak otthon, apjuk irodájában voltak egy szekrényben, ezért másnap elindultak értük. Azonban meglepődve látták, hogy a helyet kifosztották, és az ékszerek eltűntek.
“Mi a fene történt itt?” – Danny felkiáltott. “Kiraboltak?!.”
Danny elővette a telefonját, és felhívta a rendőséget. Magabiztosnak tűnt, amikor tájékoztatta a rendőröket arról, hogy szerinte ki lopta el az ékszereket.
“Igen, biztos úr… így van. Biztosan ő volt” – mondta.
Néhány perccel később a rendőrök megérkeztek a helyszínre. Jordan és Danny vallomást tettek az eltűnt ékszerekről, és Danny közbeszólt, és elmondta a rendőröknek, hogy az ügyvédjükre gyanakszik.
“Ő az egyetlen kívülálló, aki tudott az ékszerekről és azok hollétéről” – árulta el Danny. “Biztos vagyok benne, hogy ő az.”
Danny elmondta, hogy az ügyvédjére gyanakszik, és elmondta a felügyelőnek, hogy biztos benne, hogy csak ő lophatta el az ékszereket. Nelson urat a helyszínre hívták, és nemsokára meg is érkezett, hogy vallomást tegyen. Bár azt mondta, hogy nem ő lopta el az ékszereket, és a lakáskulcs sincs nála, mégis őrizetbe vették, hogy kivizsgálják.
Miután a rendőrök távoztak, a testvérek bezárták a házat és elmentek. Aznap este Jordan hazatért, hogy rendet rakjon apja irodájában, és csendben töltsön egy kis időt a kandalló mellett…
Jordan szeme könnybe lábadt, ahogy átvonult az irodán. Kezével végigsimított apja íróasztalán és székén, a régi könyvek és papírok illata emlékekkel töltötte meg a félhomályos szobát.
Takarítani kezdett, és miközben összeszedte a szemetet, hallotta, hogy Max mond valamit az ellopott ékszerekről. Semmi értelme nem volt, ezért közelebb lépett, és figyelmesen meghallgatta.
“EZ MINDENÉRT, amit elloptál a gyerekkoromból, testvér… Ezek az ékszerek most már az enyémek… Ez mindenért, amit elloptál a gyerekkoromból, testvér… Ezek az ékszerek most már az enyémek….” – ismételgette.
Jordan megdöbbent. Szinte világosan látta, hogy ki lopta el az ékszereket. Az emeleti szobába sietett, amit Danny használt egykor, és feltúrta a helyet. Aztán megnézte az íróasztalának fiókját, és megtalálta az elveszett ékszereket.
Biztos volt benne, mert emlékezett az iratokra, amelyekben megemlítették, hogy a hatalmas kékkővel kirakott gyűrű a többi dísztárgygal együtt hozzá került az örökségben. Egy másodpercet sem vesztegetve azonnal hívta a rendőröket, és Danny visszasietett a házba, miután a rendőrök felszólították, hogy siessen oda.
“Sajnáljuk, Mr. Joy” – mondta a rendőr Jordannek. “Azonnal szabadon engedjük Nelson urat….”
A tisztek ezután letartóztatták Dannyt, aki lefagyott. Dühös volt Jordanre, amiért leleplezte őt, és a letartóztatása csak tovább szította a bátyja iránti haragját.
“Egyenesen tőlem is kérhetted volna az ékszereket, és boldogan odaadtam volna” – mondta Dannynek, aki bilincsben kivonult a házból.
Jordan felsóhajtott, mert tudta, hogy nem bírná elviselni a bátyja látványát a börtönben. Beszélt az ügyvédjével, hogy Danny szabaduljon. Tudta, hogy egy nap a börtönben elég lenne ahhoz, hogy Danny rájöjjön a hibájára.
“Hogy vagy, Max?” – Jordan megkönnyebbülten kiáltott, miközben a kezébe kapta apja házi kedvenc papagáját.
Azóta Max és Jordan elválaszthatatlanok lettek.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A rosszcselekedeteknek előbb-utóbb meglesznek a következményei. Danny ellopta az apja örökségéből az ékszereket, és az ügyvédet vádolta meg a lopással. De végül Jordan rájött, hogy Danny rabolta el az apjuk díszeit, és letartóztatta.
- Tanulj meg kommunikálni a háziállataiddal. Soha nem tudhatod, mikor közvetíthetnek vissza. Jordan tudott apja házi kedvenc papagájának, Maxnek a beszélő képességeiről, de megdöbbent, amikor Max megismételte, amit a bátyja mondott az ékszerek ellopása közben, és ez segített neki megoldani az eltűnt ékszerek rejtélyét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
