Egy idős férfi gyanút fog, amikor meglát egy koldust egy gyerekkel, aki soha nem sír és nem mozdul, ezért úgy dönt, hogy követi a nőt.
Az egész azért kezdődött, mert Brian Pemberley-nek hiányoztak az unokái. Egyetlen fia New Orleansból egészen Seattle-be költözött, és Briannek hiányzott ő, a bájos felesége és négy féktelen, elragadó unokája.
Brian felesége négy évvel korábban hunyt el, és mivel a fia és a családja elment, nagyon egyedül érezte magát. Ezért is kezdett minden délután lesétálni a festői francia negyedbe egy kávéra. Ott látta meg először a koldust.
A nő egy népszerű bár előtt ült a járdán, mellette pedig egy rongyos takaróba bugyolálva egy körülbelül egyéves kisbaba feküdt. A nő negyvenes éveiben járt, olajbogyóbarna bőrű, kemény arcú volt.
“Kérem, uram” – suttogta. “Pénzre van szükségem, hogy ételt vehessek a kisbabámnak..”
Brian nem szeretett adni a koldusoknak, de a nő mellett szunyókáló csecsemő valamiért meghatotta. A zsebébe nyúlt, és előhúzta a pénztárcáját. Tétovázott, aztán egy húszdollárost tett a nő bádogpoharába.
“Áldja meg az ég, uram, áldja meg!” – mondta a nő, majd gyorsan elvette a húsz dollárt. Ahogy tovább ment az utcán, Brian újra hallotta a nő nyafogó hangját. “Kérem, kisasszony, a kisbabámnak lesz! Nincs pénzem ételre…”
Másnap a nő ismét ott ült, és ugyanazt kántálta. Ugyanez történt a következő napokban is, csak a ruhája változott. Néha a pulóvere meggypiros volt, máskor sárga, vagy lila.
Ami sosem változott, az a baba. Mindig mellette feküdt, csukott szemmel, a szellő megmozgatta puha szőke fürtjeit, simogatta rózsás arcát. A baba olyan mozdulatlan volt, hogy Brian kezdte azt hinni, talán az egyik olyan szörnyű újjászületett baba, amiről hallott.
Így egy nap Brian odament a nőhöz, adott neki még egy húsz dollárt, majd lehajolt, és megsimogatta az alvó baba arcát. Ez egy igazi gyerek volt! Megmozdult az érintésre, és kinyitotta halványkék szemeit.
A nő nem örült Brian gesztusának. “Miért nyúl a kisbabámhoz? Maga valami perverz?” – felemelte a hangját.
“Ez az öregember a kisbabámat fogdossa!” – kiabálta. “Szegény asszony vagyok, de senki sem nyúlhat a gyerekemhez!”
Az emberek megálltak, és ellenségesen néztek Brianre, és az egyik járókelő meglökte. “Tűnés!” – kiabálta dühösen. “Tűnjön el a babától!”
Brian gyorsan elsétált, és látta, hogy a nő benyúl a koszos hátizsákjába, és előhúz egy telefont. Egy koldus egy iPhone-nal? Brian elbújt egy oszlopsor mögé, és várt.
Nem sokkal később egy elegáns sötétkék terepjáró állt meg, és egy férfi ugrott ki belőle. A nő csomagjait a hátsó ülésre pakolta, miközben a nő becsatolta a gyereket az ülésbe. A nő viselkedése teljesen megváltozott!
Itt valami nem stimmel, gondolta Brian, de mit tehetett volna? Húsz évvel ezelőtt talán szembe szállt volna velük, de most… Brian tudta, hogy már nincs meg hozzá az ereje.
Egy hosszú, álmatlan éjszaka után Brian úgy döntött, hogy elmegy a rendőrségre. Besétált New Orleans egyik belvárosi kapitányságára, és beszélt az ügyeletes őrmesterrel a gyanújáról.
“Valami határozottan nincs rendben. Az a baba meg sem mozdul, és a nő hozzá sem nyúl!” – magyarázta. “És a baba egyáltalán nem hasonlít rá. Egyszerűen az az érzésem, hogy valami nincs rendben.”
Az őrmester hívott egy nyomozót, Jean Riete-et, aki végig hallgatta Brian történetét. Meglepetésére a nyomozó valóban nagyon komolyan vette a dolgot. “Ezek az emberek hivatásos koldusok. Egyedül egy felnőtt koldus körülbelül 30 dollárt keres naponta, egy gyerekkel együtt akár 300 dollárig is elmennek…”
“Számoljon csak – ez havonta 6000-9000 dollár körül lehet, különösen az olyan városokban, mint a miénk, ahol nagy a turisták száma. Egy gyerek, különösen egy csecsemő, sok pénzt ér az utcán.”
“De… Kizsákmányolják a saját gyerekeiket?” – kérdezte Brian.
“Néha, de gyakran a babát a szülei “bérbe adják”, vagy akár el is lopják.” – magyarázta Riete nyomozó. “Akkor holnap reggel nézzük meg ezt a nőt és a babáját, rendben?”
Másnap reggel Brian a kedvenc kávézójába menet elsétált a nő mellett, és a szeme sarkából figyelte, ahogy Riete nyomozó és két egyenruhás rendőr közeledik hozzá.
“Asszonyom” – mondta a nyomozó. “Láthatnám az igazolványát, kérem?” – miközben a nő feltápászkodott, az egyik egyenruhás rendőr felvette a gyereket.
Megölelte, és felkiáltott: “Uram, ez a baba nem akar felébredni, azt hiszem, valami baj van!”
Riete nyomozó gyengéden a karjába vette a csecsemőt, és azt mondta: “Bilincseljék meg ezt a nőt, és hívják a mentőket”
Brian előrelépett. “Nyomozó” – kérdezte aggódva. “Jól van az a baba?”
A nyomozó megrázta a fejét. “Nem tudom, néha elkábítják a gyerekeket, hogy ne sírjanak.”
Épp ekkor érkezett meg a mentőautó, és Brian engedélyt kért, hogy elkísérhesse a babát.
A kórházban az orvosok átvették a babát.. Megérkezett a nyomozó, és elmondta Briannek, hogy a csecsemőre illik egy olyan gyermek leírása, aki a szomszédos Eunice-ból tűnt el, és a szülei már úton vannak.
Az orvos elmondta Briannek és a nyomozónak, hogy a baba jól van. Úgy látszik, az emberrablók altatót tettek a tápszerébe, hogy nyugodt legyen. A baba pihent, és hamarosan újra normális lesz.
Mikor a baba szülei megérkeztek – Billynek hívták -, megdöbbentek, hogy megtalálják elveszett kisfiukat. Sírva mondtak köszönetet Briannek, és meghívták, hogy legyen a baba keresztapja.
Briannek köszönhetően a kisbaba megmenekült és visszakerült a családjához, míg a két emberrablónak az volt a sorsa, hogy a következő évtizedet rács mögött töltse.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Ne menjünk el, ha valami nem stimmel — tegyünk valamit. Brian érezte, hogy valami furcsa a koldus csecsemővel kapcsolatban, és végül megmentette a gyermek életét.
- Vegyél részt — egy perc az idődből megmenthet egy életet. Brian időt szakított arra, hogy a rendőrséghez forduljon, és megmentett egy gyermeket az emberkereskedelemtől.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
