Alice az árvaházban maradt, hogy vigyázzon egy kislányra, aki a hírek szerint minden éjjel kiszökik. Látta, hogy a lány egy elhagyatott házba megy, és úgy döntött, hogy kideríti, miért.
Alice tanárként dolgozik a helyi árvaházban. Szereti a munkáját, gondoskodik a gyerekekről, akiket szenvedélyesen tanít.
Bár Alice gazdag férjhez ment, ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is az árvaházban dolgozzon, mivel vissza akart adni a közösségének.
Alice mindenkivel egyformán bánt, kivéve a fiatal, 15 éves lányt, Sherry-t. Ő nem olyan volt, mint a többiek. Általában 15 évesen az árvaházi gyerekek már nem gondolnak a szüleikre. Ehelyett megpróbáltak továbblépni és önállóan gondoskodni magukról.
Sherry azonban nagyon érzékeny és magának való volt, egyáltalán nem voltak barátai. Édesanyját egy autóbalesetben vesztette el, és ez az esetet még mindig nem dolgozta fel. Bármennyire is próbálta Alice áttörni a falait, Sherry senkit sem engedett a közelébe.
Egy nap egy biztonsági őr közeledett Alice-hez.
“Azt hiszem, valami baj van Sherryvel” – mondta. “Tegnap este láttam, hogy átmászik a kerítésen. Furcsának találtam, ezért megkértem a barátomat a szemközti élelmiszerboltból, hogy mutassa meg az arról az éjszakáról készült videofelvételt. Kiderült, hogy minden este kioson, és néhány órával később visszatér.”
“Jaj, istenem” – mondta Alice megdöbbenve. Annyi gondolat cikázott az agyában, hogy vajon mit csinálhatott Sherry az éjszaka közepén..
“Nem akartam szólni az igazgatónak, mert tudjuk, hogyan bünteti a helytelen viselkedést. Ezért inkább neked mondom el” – magyarázta a biztonsági őr.
“Köszönöm, John. Helyesen cselekedtél. Szemmel tartom Sherryt, hátha a végére tudok járni a dolognak” – válaszolta Alice.
Aznap este elmondta a férjének, mi történt. Azt mondta, hogy későn ér haza, mert ki kell derítenie, mi történt az egyik árvaházi lánnyal. Sherry aznap este is kiosont.
Alice követte, és látta, amint belép egy elhagyatott házba, pár saroknyira az otthontól. Ahogy követte Sherryt odabent, látta, hogy egy sötét sziluett közeledik felé. Egy rongyos ruhájú férfi volt az. “Mi folyik itt?!” – kiáltotta pánikszerűen.
Sherry és a férfi is felriadt a hangjára. Mikor felismerte, hogy a tanára az, Sherry arcára rémület ült.
“Miss Alice, meg tudom magyarázni. Ő itt Steve. Ő egy hajléktalan férfi, akinek nincs hova mennie. Ételt és néha meleg ruhát hozok neki az árvaházból. Kérem, ne mondja el az igazgatónak” – könyörgött.
Alice biztosította Sherryt, hogy nincs bajban, és csak hogy azért jött ide, hogy megtudja, Ő bajban van-e. Leült a lány és Steve mellé, és meghallgatta a történetüket.
“Az árvaház közelében találkoztunk egy nap, mikor az udvaron sétáltam. A kerítés mellett ült, és ételért könyörgött. Vittem neki egy keveset, és pár perccel később egy csokor kézzel szedett virágot adott nekem” – mondta a lány.
Azóta Sherry szinte minden nap meglátogatta őt. A közeli temetőbe is elsétáltak, ahol Sherry édesanyját temették el. “Túlságosan félt egyedül odamenni, ezért megkért, hogy kísérjem el, valahányszor meglátogatja az édesanyját” – magyarázta Steve.
Alice megkérdezte, hogy lehet-e ő az, aki aznap este elkíséri Sherryt a temetőbe, és a fiatal lány bólintott. Steve átadta Alice-nek az aznap szedett virágcsokrot, és elmentek.
“Ételt viszek Steve-nek, cserébe pedig egy csokor virágot ad nekem, amit otthagyhatok anyám sírján” – magyarázta Sherry, miközben a temető felé sétáltak.
“Mikor anyám meghalt, még csak hatéves voltam. Leginkább arra emlékszem, hogy mennyire szeretett segíteni másokon. Olyan akarok lenni, mint ő, ezért hagyom neki ezeket a virágokat, hogy megköszönjem neki, hogy így nevelt, bár az együtt töltött időnk rövid volt” – folytatta.
Alice sírva fakadt. Tudta, hogy igaza volt a Sherryvel kapcsolatos megérzésének. Tudta, hogy jó kislány volt. Attól a pillanattól kezdve Sherry másképp kezdett bánni Alice-szel. Barátok lettek, és Sherry megnyílt Alice előtt.
Alice azt akarta, hogy Sherry sikeres legyen az életben, ezért a saját pénzéből további tanárokat vett fel, hogy a fiatal lány bejusson egy jó egyetemre. Végül Sherry teljes ösztöndíjat kapott álmai egyetemére. És még azután is, hogy kikerült az árvaházból, ő és Alice közel maradtak egymáshoz.
“Köszönöm, hogy második anyukám voltál” – ölelte meg Sherry az egyetemi diplomaosztó napján. “Mindent neked köszönhetek” – tette hozzá.
Alice és férje továbbra is Sherry mentorai maradtak, aki később az ország egyik legjobb ügyvédi irodájában dolgozott. Steve-vel is tartották a kapcsolatot, akit Alice férje cégének épületében biztonsági őrként alkalmaztak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Mindig lesznek emberek, akik hajlandóak segíteni neked. Sherry mindig egyedül érezte magát, mert fiatalon elvesztette a szüleit, ezért magába zárkózott. Nem vette észre, hogy vannak olyan emberek, mint Alice, akik hajlandóak segíteni neki, hogy sikeres legyen, és a lehető legnormálisabban élje az életét.
- Kedvesnek lenni nem kerül semmibe. Sherry visszaadta Steve-nek, mert az édesanyja erre tanította – hogy legyen kedves az emberekhez. Bár neki magának sem volt sok pénze, mindent megtett, hogy segítsen a hajléktalannak, és cserébe a hajléktalan is kedvességet mutatott neki.
Oszd meg ezt a történetet barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket olvasóink mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
