Egy megözvegyült anya befogadja otthonába frissen nősült fiát és annak feleségét, de végül maga is hajléktalanná válik.
Gina Manson anya volt, és megesküdött, hogy bármit megtesz a gyerekeiért. Soha nem gondolta volna, hogy túl sokat tesz, és az utcán végzi, ahogy azt sem, hogy a fia lesz az, aki kidobja őt.
A gyerekei jelentették neki az életet, különösen azután, hogy a férje meghalt, amikor még csak 32 éves volt. Ginának egyedül kellett felnevelnie a fiát és a lányát, és megesküdött, hogy a legjobbat kapják az életben.
Gina férje gondos ember volt, így amikor elhunyt, volt egy biztosítása, ami biztosította, hogy a gyermekeik a legjobb oktatásban részesüljenek, amit pénzért lehetett kapni, és egy másik, hogy kifizessék a házuk jelzálogát.
A férje gondoskodásának köszönhetően abban a házban nevelte fel a gyerekeiket, akik vele éltek, amíg meg nem házasodtak és saját otthonba nem költöztek. Gina ekkor magányos volt, és elkezdett azon gondolkodni, hogy mit kezdjen hátralévő életével.
Betöltötte a 60. életévét, és már látta, hogy az öregség közeleg. Gyermekeinek saját életük volt, így a kertjének és a családnak szentelte magát, élvezve minden vasárnapi ebédet és ünnepet.
Gina elhatározta, hogy 60. születésnapjára különleges vacsorát szervez, hogy gyermekei és unokái egy asztal köré üljenek. Ez lenne a legjobb ajándék, amit bárki adhatna neki.
A fia, Liam és a lánya, Kathleen eljöttek a házastársukkal és Kath két lányával. Gina nagyon boldog volt, és boldogsága még nagyobb volt, amikor Liam félbeszakította a köszöntőket: “Anya, Debby-nek és nekem is van egy különleges hírünk: gyermeket várunk!”
Gina el volt ragadtatva! Újabb baba a családban! Bárcsak a drága John is megélte volna! Ez volt Gina életének egyik legszebb estéje, és másnap Liam felhívta, hogy beugorhatna-e hozzá.
Késő délután volt, amikor Liam megérkezett, és rögtön a lényegre tért. “Anya”- mondta Ginának -, van valami, amit meg akarok kérdezni tőled…”
“Bármit megtehetek érted, tudod, hogy megteszem!” – válaszolta a nő.
“Nos, tudod, hogy babát várunk, és a lakás, ahol most lakunk, egy harmadik emeleti lépcsőház, és nagyon nyirkos… Te pedig ebben a nagy házban élsz, teljesen egyedül…”
“Te és Debby hozzám akartok költözni?” – kérdezte: “Ó Liam, az olyan nagy öröm lenne! Felújíthatnánk a gyerekszobát, neked és Debbynek pedig a legfelső emelet jutna, így megmaradna a privát szférátok…”
Liam átkarolta Ginát: “Anya, te vagy a legjobb!” – mondta, “Annyira szeretlek!”
Így hát ő és Debby lemondtak a lakásuk bérleti szerződéséről, és beköltöztek Gina házába. Eleinte csodálatos volt. Gina imádta ahogy a régi ház újra életre kel körülötte, de három héttel később elkezdődtek a gondok.
“Te egy csődtömeg vagy!” – hallotta Debbyt kiabálni: “Még egy edényünk sincs, amibe pisilhetnénk!”
“Ugyan már, Deb” – hallotta Gina, ahogy Liam megnyugtatta – “Tudod, hogy két év múlva én fogom vezetni az osztályt, és saját otthonunk lesz.”
“Egy gyereket hozunk a világra, és neked még saját lakásod sincs, az anyád jótékonyságából élsz! Bármikor kidobhat minket!”
“Az én anyám SOSE tenne ilyet!” – Liam felkiáltott.
Gina lehunyta a szemét. Nem bírta elviselni, hogy a fia ilyen boldogtalanul él, de mit tehetett volna? Másnap Gina elmondta Liamnek, hogy hallotta a vitát, és megkérdezte tőle, mit tehetne, hogy megnyugtassa Debbyt.
“Anya, mi lenne, ha rám iratnád a ház okiratát, persze csak ideiglenesen, hogy Debby biztonságban érezze magát?” – javasolta. Gina habozott, de nem akart nemet mondani a fiának. Elvégre bízhatott a fiában, nem igaz?
Gina és Liam elmentek a közjegyzőhöz, és a nő átruházta a ház tulajdonjogát a fiára. Aznap este nem volt vita, Liam és Debby pedig elkezdtek arról beszélgetni, hogy milyen színűre fessék a gyerekszobát. Gina ekkor tudta, hogy jól döntött.
Másnap Ginát hatalmas sokk érte. A fia sápadtan lépett be a konyhába, ezért Gina gyorsan töltött neki teát, és leültette. “Liam, mi a baj?” – kérdezte.
“Nézd, anya, kérlek, ne hidd, hogy hálátlan vagyok, de most a feleségemnek és a gyerekemnek kell az első helyen lennie” – mondta.
Gina összezavarodott. “Persze, hogy Debby és a baba az első!”
“Úgy értem… neked ki kell költöznöd” – mondta.
“KIKÖLTÖZNI? Hogy érted ezt, Liam? Ez az én házam!” – Gina zihált.
“Most már az enyém, és a feleségemé, és ő nem akarja, hogy itt legyél” – mondta Liam.
“Értem.” Gina nyugodtan mondta, bár a szíve megszakadt: “Megkaptad, amit akartál, és így most már nincs szükséged rám”.
Liam csak lehajtotta a fejét. Egy szót sem szólt többet az anyjához.
Gina felment az emeletre, összepakolta a csomagjait, majd hívott egy texit. Nem tudta, mit tegyen, vagy hová menjen, és túlságosan szégyellte, hogy elmondja a lányának, Kathleennek, mi történt.
Aznap este egy szállodában aludt, és álomba sírta magát. Másnap reggel két kézbe vette a bátorságát, és felhívta a lányát. Gina mindent elmagyarázott, Kathleen pedig dühös volt Liamra, és az anyjára, amiért ilyen naiv volt.
Katheleen férje, aki ügyvéd, elmagyarázta Ginának, hogy nem tehet semmit. Minden törvényes volt. Így Gina beletörődött abba, hogy Kathelénél és az unokáinál marad.
De újabb sokk érte, amikor két héttel később az éjszaka közepén megjelent a fia, Liam. Sírva fakadt, és mentegetőzéseket és bocsánatkéréseket nyögött, de végül megnyugodott annyira, hogy elmondja Kathnek és Ginának az egész történetet.
Debby egyáltalán nem volt terhes. Viszonya volt, és az egész babás történet csak arra szolgált, hogy Liamnek legyen némi vagyona a nevén, mielőtt beadná a válókeresetet.
Hála az égnek, Kathleen férje felajánlotta, hogy képviseli Liamet, és ráveszi Debbyt, hogy mondjon le minden igényéről a házra, különben letartóztatják csalásért. Azt is kikötötte, hogy Liam a házat írassák vissza Gina nevére.
Gina visszaköltözött a házába, Liam pedig egy másik lánnyal kezdett randizni, aki nagyon kedvesnek tűnik, és nagyon különbözik Debbytől. Gina azonban fogadalmat tett: soha többé senki nem költözik a házába!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Légy jó másokhoz, de vigyázz magadra! Ez az anyuka annyira el volt foglalva a fia érdekeivel, hogy elfelejtette megvédeni magát.
- A szép arc nem garancia a jó szívre. Debby kedvesnek és bájosnak tűnt, de egy cselszövő, álnok szélhámosnő volt.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
