Becky tíz évig volt házvezetőnő, egy Gregory nevű gazdag ember házát takarította. Jól végezte a munkáját, hogy etetni tudja két gyermekét és spórolni tudjon a tanulmányi költségeikre. Egy nap rájön, hogy a ház, amit takarított, valójában az övé.
Becky azóta dolgozott Gregorynak, amióta ő és az első felesége, Linda ott éltek. Bár gazdagok voltak, rendkívül kedvesek voltak Beckyvel, és gyakran beszélgettek vele.
Amikor Linda váratlanul meghalt, Gregory és Becky is összetört. Ezután Becky volt az egyetlen ember, aki közel állt Gregoryhoz, és a férfi megbízott benne, úgy tekintett rá, mintha a lánya lenne.
Gregory-t annyira összetörte Linda halála, hogy valahogyan be kellett töltenie az űrt, amit Linda hagyott az életében. Így amikor egy nap egy fiatal, gyönyörű nő felfigyelt rá az egyik üzleti megbeszélésén, úgy döntött, hogy udvarolni fog neki, és végül feleségül veszi.
Gregory új felesége, Marissa nem kedvelte Beckyt. Abban a pillanatban, hogy ő és fia beköltöztek Gregory kúriájába, alig figyeltek rá, és azt mondták Beckynek, hogy csak akkor mutatkozzon, amikor ételeket szolgál fel nekik.
Egy nap Becky meghallotta, hogy Marissa valakivel arról beszélget telefonon, hogy Gregory COVID-os. Felment a lépcsőn, és megkérdezte, hogy gondját viselhetné-e Gregorynak. Marissa visszautasította.
Ehelyett Marissa a kezében tartott pohár vörösbort kiöntötte a szőnyegre, így Beckynek még több dolga akadt. “Miután végeztél a foltok eltakarításával, menj és mosogass el. A fiam kínai kaját rendelt magának és a barátainak, és rendetlenséget csináltak az étkezőben” – utasította a nő.
Mivel Becky nem akart még nagyobb csalódást okozni Marissának, mint amennyit már így is tett, rögtön munkához látott. Igyekezett mindent megtenni, hogy eltakarítsa a vörösborfoltot a szőnyegen, majd folytatta az ebédlő és az edények tisztítását.
Amikor Becky végre végzett, hirtelen meghallotta, hogy beindul az autó motorja. Kikukucskált az ablakon, és meglátta Marissa fiát a vezetőülésben, Marissa pedig az anyósülés felé sétált, egy buliba illő, csillogó ruhákban.
Miután végignézte, ahogy elhajtanak, Becky készített egy tál forró levest Gregorynak. Csendben felvitte a szobájába, lassan lépett be, hogy ne ébressze fel.
Becky nem tudta, hogy Gregory aludt. Mielőtt felébresztette volna, Becky elkezdett panaszkodni, nem tudva, hogy meghallja.
“Hiányzik, amikor csak te, Lindy és én voltunk otthon” – sóhajtott. “Megcsináltam a kedvenc levesedet, de nem akarlak felébreszteni. Remélem, még meleg lesz mire felébredsz” – mondta, és a tálcát a lehető legfinomabban tette le az asztalra.
“Már korábban meg akartalak etetni, de Marissa nem engedett fel. Sajnálom, Gregory. Bárcsak többet segíthetnék” – mentegetőzött. “Nem tudtam, hogy ma estére kiruccanást terveznek. Maradtam volna, de a gyerekeim várnak rám. Nincs több pénzem bébiszitterre, és tényleg haza kell mennem, különben még többet fog kérni tőlem” – tette hozzá Becky, miközben lassan az ajtó felé tartott.
Másnap reggel Gregory úgy tett, mintha aludna, miközben Marissa és a fia beszélgettek. “Ez az öregember olyan béna. Hogy rendezhetnénk itt partit, amikor ő ebben a szobában alszik? A barátaim és én nem fogunk tudni hangoskodni!” – panaszkodott a fiú.
“Tudom. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig bírja, amikor hozzámentem” – sóhajtott Marissa.
Ezt hallva Gregory rájött, hogy nagy hibát követett el, amikor feleségül vette. A nő csak a pénzére hajtott, és egyáltalán nem törődött vele.
“Bárcsak elvinné őt a COVID. Akkor a gazdagsága mind az enyém lenne, mint a felesége!” – kezdett álmodozni.
“Pszt, anya. Még felébred!” – figyelmeztette a fia. “De jó lenne, nem igaz?”
Néhány nap múlva Gregory magához tért. Tájékoztatta a feleségét és a mostohafiát, hogy bővíti az üzletet, és azt tervezi, hogy San Franciscóba költözik. “Vettem ott egy előkelő, viktoriánus kúriát” – árulta el.
Szórakoztatta a felesége száját elhagyó visítás. “Ó, alig várom, hogy ott éljek!” – áradozott. “Képzeld el, mennyi estélyt rendezhetnénk ott!”
Gregory vállat vont, és úgy tett, mintha ugyanolyan izgatott lenne, mint ő. “Nem akarok csalódást okozni neked, ezért mindent nagyon előkészítettem” – hazudta. “Közben lefoglaltam nektek egy ötcsillagos szállodai szobát. Ott maradhattok, és megvárhatjátok, amíg a személyzetem jelentkezik.”
A gondolat, hogy egy ötcsillagos szállodában szálljon meg, még jobban izgatta Marissát. Fiával sietve összepakoltak, mert azt hitték, hogy pár nap múlva egy vadonatúj villába költöznek.
Eközben Becky éppen szabadnapos volt, és segített a gyerekeinek a házi feladatban, amikor felhívta egy ingatlanügynök. “Helló” – üdvözölte. “Miben segíthetek?”
“Üdvözlöm, itt Mr. Anderson a 15 ingatlanügynökségtől. Ismeri az Oak Street 275. szám alatti házat?” – kérdezte a férfi.
“Igen” – mondta a lány hirtelen kíváncsisággal. “Ott dolgozom. Miért? Történt valami?”
“Gregory úr nevében telefonálok. A mai naptól kezdve szeretné, ha tudná, hogy már nem dolgozik ott. Ön ott lakik” – árulta el a férfi.
“Micsoda? Hogy lehetséges ez? Hol van Gregory úr?” – kérdezte Becky. Aggódott, hogy valami történt a kedves főnökével, és arra készült, hogy átrohan a kastélyba.
“Gregory úr úgy döntött, hogy új életet kezd San Franciscóban. Szeretné a birtokát és mindent, ami az otthonában van, önre és a gyermekeire hagyni” – árulta el a férfi. “Ha két óra múlva találkozhatnánk az Oak Streeten, szeretném átadni önnek a papírokat, amelyekkel Gregory úr házának tulajdonjogát önre ruházzák át. Megoldható?”
Becky nem hitte el, ami történt, és azt hitte, álmodik. “Ez a valóság?” – nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze. “Láthatom még Mr. Gregoryt?” – kérdezte.
“Ez a valóság” – biztosította a férfi. “Ha találkozhatnánk a birtokon, bebizonyíthatom magának.”
Becky habozás nélkül fogta a két gyerekét, és elutazott Gregory úr házához, az ügyvéd már várt rá.
Igaz, Marissa egyetlen holmija sem volt ott, de a házban lévő értékes dolgok nagy része is érintetlen maradt. Miután aláírta a dokumentumokat, az ügyvéd átadta neki azokat, a volt munkaadója levelével együtt. Ebben ez állt:
“Becky,
Mindig is úgy tekintettem rád, mint a lányomra. Köszönöm azt a csodálatos tíz évet, amit velem töltöttél. Te és a gyermekeid megérdemlitek a kényelmes otthont, és én szeretném rád bízni az enyémet. Ez volt a te otthonod is, és most már a tiéd lesz, papíron is. Ha egyszer San Franciscóban találod magad, hívj fel, szívesen töltenék veled és a gyerekekkel időt.
Szeretettel, Gregory.”
Becky már könnyek között volt, mire befejezte a levél felolvasását. Megígérte, hogy amint lesz egy kis felesleges pénze, az első dolga lesz, hogy jegyet vesz a gyerekeivel San Franciscóba, hogy meglátogassa Gregoryt.
Eközben Marissa és a fia életük legnagyobb meglepetését kapták a szállodában, ahová bejelentkeztek, amikor Gregory ügyvédje megjelent. “Most már elvisz minket a repülőtérre?” – kérdezte izgatottan.
“Nem” – mondta a férfi szigorúan. “Azért jöttem, hogy kézbesítsem a válási papírokat” – mondta, és átnyújtott neki egy borítékot.
“Válási papírok?! Miről beszél?!” – kiáltotta a nő.
“Gregory úr hallotta, hogy ön rosszat mondott róla” – árulta el az ügyvéd. “Többé nem akar magával semmit sem kezdeni, mert megismerte az igazi szándékait. Ha nem hajlandó aláírni a papírokat, újra hallani fog rólam, de legközelebb bírósági végzéssel” – fenyegetőzött, és kérdés nélkül kényszerítette Marissát a papírok aláírására.
Marissa és a fia kénytelenek voltak visszaköltözni abba a kis kunyhóba, amelyben egykor éltek. Közben Becky biztonságos és kényelmes otthont tudott biztosítani a gyermekeinek, amelyben addig éltek, amíg meg nem nőttek.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A jó, amit a világba teszel, egy napon visszakerül hozzád. Becky őszintén törődött a főnökével, Gregoryval, és a legjobbat tartotta szem előtt, még akkor is, amikor Marissa keményen bánt vele. Végül Gregory azzal jutalmazta a hűségét, hogy neki adta a házát.
- Nem mindenki, akivel találkozol, őszinte veled szemben. Gregory azt hitte, hogy Marissa szereti őt, ezért feleségül vette. Végül rájött, hogy a nő csak a gazdagságát akarja tőle.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
