Egy hajléktalan férfira senki nem figyelt fel egészen addig amíg egy nő nem segített neki megosztani az írásait a világgal. Így a nőnek köszönhetően újra kapcsolatba tudott lépni a szeretteivel, akikről azt hitte, hogy örökre elvesztette őket.
1970-ben Brazíliában egy idős férfi, Raimundo Arruda Sobrinho utcára került. Több mint 30 éven keresztül volt hajléktalan.
Az emberek rögtön a külsejét figyelték, így nem szakított arra időt, hogy jobban megismerjék. Az idős férfi rendkívül tehetséges volt, történeteket és verseket is írt. Ezeknek köszönhetően vészelte át a nehezebb időszakokat.
CSAK EGY KÖSZÖNÉS
Az idős férfi bízott benne, hogy a szenvedélyesen megírt versei és történetei előbb vagy utóbb felfogja kelteni az emberek figyelmét.
Azonban az elején úgy látszódott, hogy ez nem lehetséges, de 2011-ben találkozott egy nővel, Shalla Monteiro-val. Ekkor össze is barátkoztak.
AZ IGAZI TEHETSÉG FELFEDEZÉSE
Barátságuk Monteiro-val egyszerű beszélgetéssel indult, de később ez változtatta meg az életét. Neki köszönhetően tudott az idős férfi újra találkozni a szeretteivel, akiket korábban elvesztett.
Miután barátság alakult ki közöttük, Monteiro észrevette, hogy az idős férfi nagyon ragaszkodik a tollához és a papírjához. Ekkor megkérdezte Sobrinho-t, hogy el-e olvashassa a munkáit, amire a férfi rögtön igent mondott.
Monteiro-t teljesen ledöbbentette az idős férfi tehetsége. Ezért mindenáron megakarta osztani az emberekkel Sobrinho műveit.
VÉGRE
A bejegyzés, amit Monteiro közzétett a Facebook-on vírusként terjedt. Viszont a legfontosabb, hogy a poszt eljutott Sobrinho testvéréhez is, akivel már régóta nem tudott kapcsolatba kerülni.
Az történtekről Monteiro a következőképpen nyilatkozott:
“Kiváltságosnak és megtiszteltetésnek érzem, hogy a barátja lehetek, és hogy a családjával való találkozásban is segíthettem.”
Miután felvették a kapcsolatot a testvérével, megkérte Sobrinho-t, hogy költözzön hozzájuk. Végül pedig egy dokumentumfilm is készült a tehetséges író életéről.
HOGY SZERETETTEL EMLÉKEZZÜNK RÁ
A legmeghatóbb, hogy Monteiróval egy életen át legjobb barátok maradtak. Sajnos 2020. december 22-én elhunyt. Tavaly pedig a 84. születésnapja tiszteletére a Facebook-oldalára a következőt osztotta meg:
“Emlékszem rád, a beszélgetéseinkre, a mosolyodra, mindenre, ami olyan varázslatos dologra (igen, az élet varázslatos!), amit a barátságunkon keresztül megéltem. [sic]”
A barátságnak tehát nincsenek határai.
ÉLETMENTÉS
Akár a legkülönösebb helyeken is találkozhatunk rég nem látott rokonokkal, családtagokkal. A következő történet egy kórházban történt.
2019-ben egy 27 éves georgiai autista férfi kényszerhelyzetbe került, és nem volt olyan személy körülötte, aki tudott volna segíteni.
Szerencsére az intenzív osztály egyik ápolónője, Lorinda Wood elfogadhatatlannak tartotta, így két nap ismeretség után úgy döntött, hogy örökbe fogadja. Ez lehetővé tette számára, hogy megkapjon mindenfajta segítséget.
A két történetben az a hasonló, hogy egy idegen mentette meg egy másik ember életét.
