Egy kislány sír a sportbolt előtt, és egy arra járó nő felfedezi, hogy a lány egy tehetséges korcsolyázó, aki túl szegény ahhoz, hogy korcsolyát vegyen.
Dana Scarsdale észrevette, hogy a Super Sportáruház előtt síró kislány teljesen egyedül van. Azt hitte, hogy a gyerek eltévedt, és odament hozzá. “Szia!” – mondta finoman. “Hol van az anyukád?”
A gyerek felemelte könnyes kék szemeit. “Otthon” – mondta. “Kérlek, ne mondd meg neki, hogy itt vagyok. Annyira ki lenne borulva!”
Dana habozott. “De édesem, biztos vagyok benne, hogy anyukád aggódik.”
A gyermek megrázta a fejét. “Nem” – mondta. “Anya azt hiszi, hogy a barátnőmmel, Mandyvel és az anyukájával vagyok. Nem tudja, mi történt…”
Dana lehajolt, hogy a gyermek szintjére kerüljön, és gyengéden megkérdezte: “Kicsim, mit nem tud anyukád?”
A lány újra zokogni kezdett. “Eltört a pengéje az egyik korcsolyámnak” – magyarázta. “Olyan sokba került! Anya hónapokig spórolt, én meg tönkretettem őket.”
“Korcsolyázol?” – kérdezte Dana. “Én is! Imádok korcsolyázni. Hogy hívnak?”
“Vivian” – mondta a kislány. “Híres műkorcsolyázó szeretnék lenni, de korcsolya nélkül nem tudok gyakorolni. Nem kérhetem meg anyukámat, hogy vegyen nekem még egy párat!”
“Kivettem a születésnapi és karácsonyi pénzemet a malacperselyemből, de ez nem elég. Úgyhogy fel adom.”
“Nem” – mondta Dana határozottan. “NEM fogod feladni! Gyere!” – Dana megfogta Vivian kezét, és bevezette a sportboltba. Odahívott egy eladót, és megkérte, hogy mutasson pár korcsolyát Vivian méretében.
Vivian döbbenten bámult Danára. “Nem tudok korcsolyát venni!” – mondta.
“Tudom..” – mondta Dana. “De én igen.”
Vivian sírni kezdett. Nem tudta elhinni, hogy ez a kedves hölgy ilyen szép dolgot tesz érte. Az eladó kihozott egy pár korcsolyát, és Vivian felpróbálta őket.
“Ezek sokkal szebbek, mint az enyémek” – sírt Vivian. “A régieket egy használtruha-boltban vettük. Soha nem volt semmi vadonatúj! Minden ruhám és mindenem használt.”
“Öten vagyunk, és anya egyedül nevel minket. Én vagyok a legfiatalabb.”
“És te imádsz korcsolyázni!” – mondta Dana. “Nos, holnap szeretném, ha eljönnél a jégpályára tíz órára. Ott várom a kezdő tanítványaimat a reggeli edzésre. Szeretném látni, mit tudsz azokkal az új korcsolyákkal.”
Vivian el volt ragadtatva. Hazaszaladt, és megmutatta az anyukájának az új korcsolyákat. “Vivi!” – kapkodta a fejét az anyukája. “Ezek drágák! Nem fogadhatunk el egy ilyen ajándékot! Vissza kell adnunk.”
Másnap Vivian anyukája elvitte a lányát a jégpályára, elvette a korcsolyát, és odaadta Danának. “Nagyon szépen köszönöm” – mondta a lány. “De nem fogadhatunk el egy ilyen drága ajándékot egy idegentől…”
“Tudod mit?” – mondta Dana. “Hadd használja Vivian csak egyszer a korcsolyát, és mutassa meg, mire képes!”
“Ó, kérlek, anya!” – Vivian könyörgött. “Kérlek?”
Vivian anyukája tétován beleegyezett, és aggódva figyelte, ahogy lánya felcsatolja az új korcsolyát, és kisiklik a jégre. Aztán Dana legnagyobb megdöbbenésére úgy kezdett korcsolyázni, mint egy profi.
Vivian úgy mozgott, mint egy angyal, határozottan NEM volt kezdő! Dana elámult Vivian formájától. “Vivian” – mondta. “Nagyon tehetséges vagy! Mit szólnál, ha csatlakoznál a haladó osztályomhoz?”
“Ó” – kiáltott fel Vivian anyukája. “Nem engedhetjük meg magunknak!”
“Egy fillért sem fogok kérni” – mondta Dana. “Ő a legtehetségesebb tanulatlan korcsolyázó, akit valaha láttam. Mondd csak, Vivian, hogyan lettél ilyen jó edző nélkül?”
“Újra és újra megnéztem a világbajnoki döntőket és az olimpiát” – mondta Vivian. “Gyakoroltam és gyakoroltam.”
“Csodálatos vagy!” – Dana felkiáltott. “Persze, szükséged van edzésre, és észrevettem néhány hibát, amit elkövetsz, de szerintem, ha továbbra is keményen dolgozol, jövőre már versenyezhetsz.”
“Versenyezni?” – kérdezte Vivian. “Komolyan mondod?”
Dana elmosolyodott Vivian lelkesedésén, és azt mondta: “Igen, de van egy szabály – a korcsolyázóimnak ugyanolyan jól kell teljesíteniük az iskolában, mint a jégen, oké?”
“Igen!” – kiáltotta Vivian elragadtatva, de az anyukája nagyon aggódónak tűnt.
“Tudom, hogy jót akarsz..” – mondta Vivian anyukája Danának. “De a versenyzés többről szól, mint a korcsolyáról. Ott vannak a nevezési díjak, és a szállítás, és a ruhák…”
“Igen” – mondta Dana. “És hidd el, nem lesz semmi gond. Nekem van a legjobb műkorcsolyaiskolám az államban, és Vivian csak öregbíteni a hírnevemet. Egy nap a lányod bajnok lesz!
Mint kiderült, Danának igaza volt. A következő évben Vivian harmadik lett az állami junior bajnokságon. A következő évben győzött, és most az olimpiai aranyat tűzte ki célul. Dana szerint meg is fogja szerezni.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egyetlen kedves gesztus megváltoztathat egy életet. Dana kedvessége Vivian iránt segített neki elérni álmát, hogy bajnok műkorcsolyázó legyen. Danát jutalmazta Vivian sikere, amely növelte az iskola presztízsét.
- Soha ne add fel az álmaidat, bármennyire is lehetetlennek tűnnek. Vivian nagyon keményen dolgozott azért, hogy elérje lehetetlen álmát, és egy nap a sors Dana útjába állította. Dana edzette őt, és segített neki bajnokká válni.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
