Felesége halálos ágyán Eddie megígéri, hogy megkeresi a fiát, akit még sosem látott. Egy nap a sors egy koszos kisfiúhoz vezeti, és meglátja néhai felesége egyedi jelét a fiú pólóján.
Eddie sírva állt a kórház előtt. A szíve nem volt hajlandó elfogadni a keserű igazságot. Nem akart bemenni, mert nem volt bátorsága látni a lassan haldokló feleségét, Victoriát.
Egy nővér szólította meg. “Uram, elnézést, a felesége beszélni szeretne önnel. Kérem, siessen.”
Eddie berohant, amilyen gyorsan csak tudott. Tudta, hogy ezek lehetnek a felesége utolsó szavai. Könnyek árasztották el a szemét, mikor belépett a kórterembe, és látta, hogy párja csak rá vár… várta, hogy megígérje, hogy megkeresi a fiát, akit még soha nem látott…
“Drágám, azt hiszem, nem érem meg… eljött az én időm”- mondta Victoria, miközben Eddie kezét fogta. Nyugtalanul nézte a szívmonitort, és látta, hogy Victoria szívverése csökken.
Victoria folytatta: “Ígérd meg, hogy megkeresed a fiamat, és elmondod neki, hogy megbántam, amit nyolc évvel ezelőtt tettem. Azt akarom, hogy tudja, mennyire szerettem és mennyire hiányzott. Megteszed ezt értem?”
Eddie tudta, hogy ez lesz az utolsó fogadalma a feleségének. “Megígérem, hogy megtalálom a fiadat, drágám” – válaszolta, miközben könnyek csordultak le a szemén. Victoria küzdött a betegségével, remélve, hogy még egyszer utoljára láthatja a fiát a halála előtt.
Az idő fogytán volt, ezért Eddie keresni kezdte a fiút. Ezt tette az elmúlt hét évben, azóta, hogy Victoria elmondta neki, ki ez a fiú, és miért hagyta magára rögtön a születése után.
Nyolc évvel ezelőtt Victoria fiatal és naiv volt. Beleszeretett egy Brody nevű fiatalemberbe, és teherbe esett. Azt hitte, hogy a férfi feleségül fogja venni, de mikor megérkezett a férfi lakására, azt vette észre, hogy a férfi eltűnt.
Egy üzenetet talált az ajtón: “Kérlek, folytasd az életed. Kérlek, felejts el, és ne keress engem. Elhagyom a várost. Nem tudok gondoskodni rólad és a gyerekről.”
Victoria összetört. Árva volt, és az egyetlen kapcsolata a világban a benne növekvő gyermeke volt, aki a félelméből és fájdalmából táplálkozott.
Néhány hónappal később egy imádnivaló kisfiút hozott világra. Bár fel akarta nevelni, egyedül nem tudta volna. Ráadásul tovább akart lépni, és úgy gondolta, hogy egy túl fiatalon született gyermek tönkre tenné az életét.
Egy héttel később Victoria örökbefogadásra adta újszülött kisfiát. Levette az egyik egyedi monogrammal ellátott szegecsét, és a baba ruhájára tűzte. Hagyott neki egy cetlit, amin ez állt: A mama szeret téged, bármennyire is messze vagy. Szeretlek örökkön-örökké – Viszlát szerelem.”
Victoria világa attól a pillanattól kezdve megváltozott. Soha többé nem nézett vissza, továbblépett. Aztán megismerkedett Eddie-vel, aki gyakran vacsorázott abban az étteremben, ahol felszolgálóként dolgozott.
Eddie egy sikeres startupot vezetett. Victoria-hoz hasonlóan ő is árva volt. Beleszeretett a lány ártatlanságába és szépségébe, és tudta, hogy ő az igazi.
A pár egy évig randevúzott, és megfogadták, hogy soha nem titkolóznak egymás előtt. Victoria tiszta vizet öntött a pohárba a Brodyval való sikertelen kapcsolatáról és a gyermekéről, Eddie pedig még jobban szerette őt az őszinteségéért, és hamarosan feleségül vette.
Boldog életet éltek, amikor Eddie üzlete a csúcsra ért. Gazdagok voltak, és bármit megengedhettek maguknak a világon, kivéve egy gyereket. Az orvosok közölték Victoriával, hogy nem tud teherbe esni.
“El vagyok átkozva, amiért elhagytam a fiamat?” – sírta el magát, és elhatározta, hogy megkeresi a fiút. Mivel zárt örökbefogadásról volt szó, az egyetlen nyom, amivel megtalálhatta volna a fiát, az a szegecs volt, amit nála hagyott.
Eddie és Victoria fáradhatatlanul keresték a fiút, mígnem újabb fájdalmas csapás érte őket. Victoriánál halálos betegséget diagnosztizáltak, és már nem volt sok ideje hátra.
“Vajon látni fogom őt, mielőtt meghalok? Megtaláltad a fiamat, drágám?” – kérdezte a kórházban.
Victoria két nappal később meghalt, és magával vitte a sírba azt a beteljesületlen vágyát, hogy kibéküljön a fiával. Eddie azonban eltökélte, hogy betartja az ígéretét.
Hónapokig kereste a fiút, és még a neten is feltöltötte néhai felesége szegecsének képeit, remélve, hogy a fia meglátja, és felveszi vele a kapcsolatot. Amikor semmi sem vezetett eredményre, Eddie a temetőbe hajtott.
“Drágám, nem találom a fiadat. De hidd el, tovább keresem. Tudom, mennyire szeretted és mennyire hiányzott neked. Mindent megteszek, hogy teljesítsem az utolsó kívánságodat.”
Eddie épp hazafelé tartott a temetőből, amikor megállt egy virágüzlet mellett. Victoria kedvenc rózsaszín rózsáját akarta megvenni. Miközben visszatért a csokorral, meglátta, hogy egy koszos kisfiú kukkol be az autójába. A fiú az arcát az ablakhoz szorította, megnézte, mi van odabent.
“Hé, kölyök!” – kiáltotta Eddie, megijesztve a fiút, aki elmenekült, miután meglátta őt.
Eddie megállította, majd azt mondta: “Nem akarsz beülni, hogy megnézd, hogy néz ki?”
A fiú megijedt, de Eddie nem mutatott haragot vagy undort. Szerette a gyerekeket.
Eddie kinyitotta az autó ajtaját, és a fiú beült elölre. A feltehetően hétéves fiú nagyon félénk volt. Csodálkozva nézett körül, ügyelve arra, hogy ne nyúljon semmihez. Még mindig félt Eddie-től.
“Tetszik?” – kérdezte Eddie. Aztán hirtelen megakadt a szeme egy csillogó fémdarabon a fiú pólóján. Megpróbálta megragadni, hogy közelebbről megnézze, de a fiú visszahúzódott és felsikoltott: “Az az anyámé! Ne nyúlj hozzá!”
Eddie szeméből könnyek szöktek fel. Elővette a másikat, amit Victoria adott neki, és megmutatta a fiúnak. “Ez is az anyukádé!” – árulta el.
A fiú könnyekben tört ki, mikor felismerte a jelet. Ugyanolyan volt, mint az övé. Aztán megmutatta Eddie-nek a cetlit, amit Victoria hagyott, amikor még kisbaba volt. “Ezek az egyetlen ajándékok, amiket anyukám hagyott nekem.”
Elárulta, hogy egy olyan család fogadta örökbe, amely nem volt kedves hozzá. “….Szóval elszöktem tőlük. Nem volt hova mennem, és az utcán kóboroltam. Parkolókban aludtam és kukákból ettem. Kerestem az anyámat, de soha nem találtam meg.”
Eddie nem tudta visszatartani a könnyeit, és megölelte a fiút. Visszavitte a temetőbe, és megmutatta neki Victoria sírját: “Fiam, ez anyukád nyughelye”.
A fiú elsápadt a döbbenettől és a fájdalomtól. Az anyja sírjához vonult a rózsacsokorral, könnyek csorogtak az arcán. Letérdelt és sírt: “Mama, én vagyok az… kérlek, gyere vissza… mama….mama”.
Eddie elhatározta, hogy örökbe fogadja a fiút, és hazavitte, hogy segítsen neki tisztálkodni és átöltözni.
“Egyébként hogy hívnak, fiam?” – kérdezte.
“Jamie!”
Eddie és Jamie hazamentek az új kezdet felé, mint apa és fia. Aznap esett az eső, miközben még mindig sütött a nap, és Eddie úgy hitte, hogy azok Victoria örömkönnyei voltak az égből.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat. Eddie egyedól maradt a felesége halála után. Nem voltak gyermekei, és az élete üres volt, amíg meg nem találta Jamie-t, néhai felesége fiát, akit az elhagyott. Örökbe fogadta a fiút, és az apja lett.
- Soha ne hozzon elhamarkodott döntést anélkül, hogy mérlegelné a következményeket. Victoria örökbe adta újszülött gyermekét, mert nem voltak meg a megfelelő eszközei ahhoz, hogy felnevelje. Továbblépett, és boldog életet élt Eddie-vel. De amikor nem tudott újra teherbe esni, megbánta, hogy elhagyta a fiát.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
