Az élet időnként váratlanul meglep minket valamilyen látványossággal. És akár eleinte nyugtalanítanak, akár szórakoztatnak, akár teljesen összezavarnak minket; a végén mindig ezek lesznek azok az emlékek, amelyeket a legjobban megbecsülünk. Ez azért van, mert az agyunk imád minden olyan látványt, amely kiemelkedik a megszokottból!
“A denevérjeim”
“Kint felejtettem az esőben és kihajtott.”
“A cégem még mindig ezt az egeret használja a kilencvenes évekből.”
“Volt egy kis rák az osztrigámban.”
“Teljesen megszáradt a ragasztó még azelőtt, hogy akár egyszer is használtam volna. Levágtam a palackját.”
Ez a hatalmas tárca.
“Az almám belseje piros volt”
“Steven Yeun az én iskolámban tanult!” /színész/
“A minap egy pici teknőst találtam”
“Csak 21 vagyok, de már őszülök.”
“Fapálca volt a csirkeszárnyamban.”
“A feleségem jelmeze.”
“Ezek a régi zsírkréták zöldre változtak”
“Kaptam egy hatalmas sültkrumplit”
“Találtam egy zongorát.. a semmi közepén.”
”Találtunk egy bontatlan üveg savanyúságot 1987-ből.”
“Áfonya az 5 éves gyermekem tenyerében”
“A fiam hátára raktak egy matricát, ami a holnapi fotózásra emlékeztet.”
“Extra savanyúságot kértem, és ezt kaptam.”
“A feleségem billentyűzete”
Különleges ujjakkal született.
