Vannak kutatók, akik szerint azok, akik mindent lefényképeznek a múzeumokban, kevésbé emlékeznek a kiállítási tárgyakra, mint azok, akik nem fotóznak. És bár ez igaz lehet a tájkép- és múzeumi fotózásra, a családtagjainkkal, barátainkkal való közös fotó készítése elengedhetetlen, ha elutazunk. Ez a tökéletes módja annak, hogy megörökítsük a pillanatot, és bármikor megnézzük őket, amikor csak rosszkedvűnek érezzük magunkat. De sajnos a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan terveztük, és a fotóink vagy az élményeink nem olyanok, mint amilyenekre számítottunk.
“Ezt a fotót apám készítette rólam a Machu Picchunál.”
“Csak néhány nappal a fotó elkészítése után vettem észre a fickót”
“40 percet vártunk, hogy eltűnjön a tömeg, aztán ez történt..”
“Kauai-ba repültünk, hogy megnézzük a Na Pali partot.”
Elképzelés vs. valóság
“Azt mondták, hogy a Taj Mahal napkeltekor a legszebb..”
“120 mérföldes egyéni túra. Megkértem egy idős járókelőt, hogy készítsen rólam egy fotót.”
“Íme a Havasupai-vízesés.”
“Életünkben először jártunk New Yorkban. Felmásztunk a torony tetejére, hogy élvezhessük a kilátást a Central Parkra.”
“Olyan nagyszerű képeket fogsz kapni a Régi Piac térről, mondták.”
“A 9 órás autós utazásunk után ez az a kép, amit anyám készített rólunk a Rushmore-hegyen.”
“Négy óra út oda, négy vissza. Mögöttem az aktív vulkán.”
“6725 km-t utaztam, hogy a római “lépcső alatti” étteremben egyek. Felújítás miatt zárva vannak.”
“Felmentem az Eiffel-torony tetejére… egy ködös napon.”
“Megkértünk egy idegent, hogy készítsen rólunk egy fotót a hegycsúcson..”
“60 dollárt fizettem egy aligátor néző túráért, ez egész idő alatt csak ennyit láttam.”